A lábamat késznek nyilvánítottam, na, azért nem ablakpucoláshoz, csak futáshoz. Nem szabad elkapkodni a teljes felépülést, tudvalevő.
Fél 7-kor indultam a kocorászásra, remélem, feljegyzik a nevem mellé, hogy akár 6-kor is képes vagyok felkelni egy kis szenvedéshez. Az a helyzet, hogy mostanra kialakult bennem egy attitűd, mégpedig az, hoyg nem kell várni arra, hoyg legyen kedvem futni, hanem egyszerűen futni kell. A múltkor beszélgettünk egy csoportban a futás általi katt-ról, arról, hoyg bedarál a futás és hogy ez kinél hogyan jelentkezik, mikor jön el, ilyenek. Én akkor hasonlóképpen nyilatkoztam, vagyis hogy nem kell minden futásnál azt lesni árgus szemmel, hogy akkor most van-e már katt vagy sem, csinálni kell, futni kell, s egyszer azt veszi észre az ember, hogy hopp, már rég túl vagyunk a katt-on.
(állt itt egy szexről szóló hasonlat a példa jobb megvilágítása érdekében, csak kitöröltem. a szemérem, khm.)
Ha én azzal kelek fel, hogy önvizsgálatot tartok, hogy a 10-es skálán elérem-e az ötös, minimálisan szükséges kedvet, akkor 10-ből 5-ször nem megyek futni. Sőt, a múltkor írtam, hogy még az sem garantált, hogy jólesik a futás, vagyis, előfordul, hogy a "megcsináltam" öröme mellett nem jön az eufória. De amikor jön...! Na, menni kell futni, ez van.
Ma a múltkor éjszakai futásra tervezett új útvonalamon mentem, hát, kérem, én már elfutok a szomszéd faluba. Na jó, ez csak másfél km. De vissza is jöttem ám! Igaz, visszafelé meg kellett állnom, ezt nagyon bánom, mert utólag kiderült, hoyg 300 méterre voltam a célszalagtól, csak nem láttam, a fene sem tudta, hány kanyar van még addig, én pedig szeretem, ha látom a végállomást.
Az út jó. Kanyarog, erdő mindkét oldalon, de vannak elszórva házak is, a célobjektum pedig zsákfalu, ami azért fontos, mert nincs nagy forgalom, mondjuk, én még bírnám a járatszámot csökkenteni, de azért az, hogy 3 km-en 6 gépjármű haladt el mellettem, az nem sok, viszont az egyik egy tömött busz volt, ez legalább ötszörös szorzóval bír. Nem mertem felnézni, hányan látták a gömbvillám aktuális mozgását cikázását.
Na de a lényeget a végére hagytam, mint étkezésnél a legfinomabb falatokat, hát PB van megint, personal best, 9 alá ment a km-enkénti sebességem!, 8,55 perc /km, nem is tudom, engem mért-e a runkeeper, vagy nem történt-e valami, mondjuk, nem kerültem-e mágneses mezőbe, ami megpörgette a telefonom vagy hogy is van ez. De azt hiszem, én voltam. Ugye?
(3,05 km)
Holnap az ismertségről írok, csak mondom.
Holnap az ismertségről írok, csak mondom.
Olyan lüke vagy! (bocs!!!) Lassan villám leszel, de hogy gömb???
VálaszTörléshát Viki, én ma megnéztem a fényképeket, ne tudd meg. döbbenet. de majd jövő héten lesz a hónapforduló és jön az újabb fotó, reménykedem...
Törlés....de ha mindezt 40 fokban teszed, akkor tök mindegy, mitől izzadsz, nem? :-) Én ennek jegyében tegnap rávetettem magam a bicajra egy hét után, pedig előtte heti 3 megvolt minimum...szégyenlem is piszkosul, hogy 11 hónap után először lógtam végig majdnem egy hetet....Kitartást és így tovább, engem a futás nem szippantott be, de irigylem a kitartásod. Nekem marad a heti 3x1 óra tekerés. :-)
VálaszTörlés....látom, a nickemen jelent meg...Zsófi vagyok, ismertetőjelem: csodálatos szürke virágos-csoki táskával rohangálok, amiből kettő is van, Neked köszönhetően. Egy, amibe én is beleférek, egy, meg amit hordok. :D
VálaszTörlésZsófi, nem az a lényeg, hogy mi darál be, hanem az, hogy daráljon be valami. ha bringa, akkor bringa. a 3 x 1 óra pedig tetszetős :)
Törléskihagyni pedig nem ér, hát már elnézést! ;)
nekem ez a perc/km még mindig megfejthetetlen, lehet, h kicsit gondolkodnom kellene rajta és látnám az értelmét, de valahogy csak km/h-ban tudok gondolkodni..:)
VálaszTörlésnem tudsz zavarba hozni, már mondom is: 6,72 km / óra.
Törléselmondanám, hogy 5,2 km/ órával kezdtem...
Örülök, hogy jobban vagy!!!
VálaszTörlésMég nagyobbat nőttél a szememben, hogy reggel mentél... Tettem ez ügyben én is egy próbát, de amíg egy kétéves rapszodikus éjjeli kilengései dominálják az én alvásomat, és haza kellene érnem, mielőtt a férjem dolgozni indul, ami viszont nagyon korán van, szóval mindegy, nem megy.
És nagyon kíváncsi vagyok a holnapi bejegyzésre...
nekem sem menne a helyedben, csak én ezen már túl vagyok... akkor menj, amikor tudsz, ne azt nézd, hoyg más mikor, ugyan! tudod, te szabod meg magadnak...
Törlésóh,holnap érdekes lesz, már egy ideje érlelem a dolgot egy levél kapcsán :)