egy ki, egy be

Én tök örülök, hogy nőnek születtem, szerintem ez jó döntés volt az ítélethozók részéről. Az is teljesen rendben van, hogy mi hordjuk ki a gyermekeinket, hogy mi szüljük meg őket, én soha rosszhiszeműen  nem kívántam, hogy csak ismerjék meg a férfiak ezt a szenvedést, frászt. A menstruáció meg a nőiséggel jár, nekem semmi bajom vele, semmi lázadás nincs bennem, korrekt döntés, fel van építve a világegyetem.

Na, de a PMS. Az mi?? És azt ki hozta világra? Mert annak azért lenne mit mondanom. 

Én speciel mindenfélét érzek ilyenkor, érzem azt, hogy felfalom a hűtőt, nem a tartalmát, hanem úgy egyben képes lennék betolni a számba, hogy mindjárt szétrobban az agyam, hogy széttépek valakit, hogy iszonyat kövér lettem, hogy felpuffadtam, hogy állva képes vagyok elaludni, hogy minden nehezemre esik, hogy mindenki iszonyú hülye lett váratlanul, hogy mindenki belém akar kötni, a világ tele van értetlenkedőkkel és még sorolhatnám.

És akkor menj ki futni. De futás előtt még vedd észre, hogy a runkeeper megadta magát, nemhogy nem mér, hanem meg sem moccan, áll stabilan a szemétje, pedig neked komoly edzésterved van és 6 x 3 percet kell nyomnod és mikor már kikiabáltad magad és elbőgted magad (ja, ez is van), meg kicsit csapkodtál és  rohangáltál mezítláb a házban fel- alá, és a dögöljönmegarunkeeper mellett végre eszedbe jut, hogy úgy letöltöd az endomondo-t, mint a huzat és meg is teszed (persze, az idő közben telik), akkor egyszercsak és váratlanul ott vigyorog a RK, mint egy hízott tulok és ettől nem nyugodsz meg, hanem még idegesebb leszel, de addigra már minden mindegy, elmész futni.

Szerencsére. Mert ott meg olyan ám, hogy simulnak az idegek, fárad a test, de közben jólesik a mozgás, s bár az elején a lábad ugyan alig akar lépni, a feneked meg veszett nagy és magadban zokogva cipeled, a végére mégiscsak rendeződik minden, legalábbis  a java és úgy döntesz, tán mégsem eszed meg az első szembejövőt.

Szerintem vegyék fel a világörökség tagjai közé.
A PMS-sel meg kifele.