a kocának a kóláját, azt

Négy pólót használtam el fél nap alatt, ez eleget mond?

Először is, hogy nem hánytam reggel, csak a másik variáció volt, de az is csak itthon, fejlődőképes vagyok. Másodszor, hogy mindenkit megtaláltam, mindenhova odaértem, mindent vittem magammal, és nem kezdtek el egy versenyszámot sem nélkülem.

Futni kellett előbb egy 2 km-es távot, majd egy 5 km-est, ez barátok közt is 7 km, de vegyük még hozzá, hogy természetesen bemelegítés is volt, halálidegesen kocogtam a sétányon, de még az is lehet, hoyg vágtattam, fene sem tudja, dolgozott bennem az adrenalin.

A 2 km-es előtt még csak hagyján, azt tudtam, hoyg le tudom futni (hát már csak...), bár amikor megláttam az 1 km-es táblát, ott volt egy kis összerezzenés, valamiért azt hittem, már a végénél járok, de jó, lement, oké. Megizzadtam, persze, ekkor volt az első pólócsere. Követte még néhány.

(a runkeeeper nem mért)

Na de az 5 km. Bedugtam a  fülem, csináltam valami zenelistát, kiszámoltam az időt, hogy hány szám, hány perc és remélem, hogy valahogy túlélem, nem állok meg, nem sétálok bele, mosolyogni nem kötelező, vicsorogni lehet, sírni nem. Meghatároztam az útjelzőket.

Na most az van, hogy iszonyúan spricceltek mögülem az emberek, én ezt nem is értem, honnan jöttek ennyien, egyszerűen nem tudtam úgy futni, hogy ne özönlöttek volna előre és ez az állapot elég sokáig tartott, nem 500 méterről beszélek, mert arra emlékszem, hogy valahol 2,5 km-nél hátranéztem, hogy basszus, csak nem, hogy már megint a végén vagyok?? De azért nem, jut is, marad is alapon ment a móka, de tényleg demoralizáló, hogy egyesek (úgyismint: a többség) hogy futnak.

Be tudom illeszteni a térképet, ami azért célszerű, mert meg nem mondom, merre futottunk, én csak mentem a tömeg után nagy lihegve. Még az elején utolért a Futóművekes futótársam, Mónika, és végig mellettem futott, én akartam, hogy menjen előre, ne jöjjön velem, mert úgy éreztem, hogy visszahúzom szegényt, miközben ő meg segíteni akar, aztán miattam nem fut jót, de nem bírtam elhessegetni magam mellől, nem akart elhagyni, na. Volt jó nagy tömeg, utálom, de amikor egy kis rés keletkezett, akkor balra húzódtam tőle, de ez meg azért volt rossz érzés, mert arra gondoltam, nehogy azt gondolja, hogy nem akarok vele futni, egyszerűen nekem kell némi tér, bár meg kell mondjam, a futóverseny nem az az esemény, amikor helye van az intimszférának. 

Szóval, futottunk ott egymás mellett, mit tudom én, hol, kanyarogtunk össze - vissza, aztán a Hősök terén eleredt az eső, na, az azért igen rendben volt, felüdülést jelentett, jöhetett volna több is. A Dózsa Györgyön volt egy fordító, ott értük el a 3. km-t, és ott volt egy holtpontom, hogy MÉG 2 km? lehetetlen, ezt rohadtul elkalibrálták. De azért mentünk tovább, majd valamikor bent a Városligetben, olyan + 500 méter után már semmi bajom nem volt, nem tudom, mit éreztem, gondolom olyasmit, hogy világbékeéshogybármeddigelfutokmostmár meglesz ez!, ott már tök jó volt minden és gyorsítottam is,  az utolsó km szerintem tök jó lett. 

És az volt, hogy Mónikával kéz a kézben futottunk be, ez még az én cinikus ironikus világszemléletemet is kikezdte, nem tagadhatom.

csak a lábunkat figyeljétek, nem csalunk**

milyen szép a lábtartásunk, most nem azért, egy a szív, egy a ritmus, egy a láb. esetleg kettő. pláne, hoyg négy.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt irgalmatlan nehéz, de azért nekem ezért dolgoznom kellett rendesen,  nem adták ingyen az időt, résen kellett lennem, hogy mikor mit gondolok, viszont tény, hogy bírta a lábam és bírta a tüdőm is, dicséretben részesítem őket, jó kis alkatrészek ezek. Még van hová fejlődniük, de ez már az enyém.
Egyébként pedig már tudok kifelé is figyelni, a kapacitásom nem kizárólag belülre korlátozódik,  ugyanis nemcsak észrevettem a dobosokat*, hanem még rájuk is mosolyogtam, legalábbis én anank szántam. És a befutónál nézegettem a szurkolókat is, miközben 6, 36 min /km volt a tempó. Mondjuk, az eső miatt a szemüveg a fejem tetején volt, így nem ismertem meg senkit, de a fejem már forgattam. Kis lépésekben haladunk.

Az idő meg úgy alakult, hoyg a runkeeper kerek 7 perces átlagot mért, viszont a futanet-en meg 7, 10 -es idő jelent meg, én meg már olyan nagyvonalú vagyok, hoyg komolyan, ki nem sz..ja le, számít az a 10 másodperc? Nem. Ilyeneket mondok, kezdek végletesen lazulni.

ez a hivatalos

Volt jó kis bandázás a csajokkal, elmentünk testzsírmérésre (úgy véltem, én már 5 km-t tudtam versenyen futni, már bármi jöhet), az tök érdekes volt, majd megírom az eredményt, egyelőre annyit mondok, hogy utána sikerült az egész délutánt evéssel töltenem.


* az út szélén voltak, jó kis ütemet vertek a fiúk

** Rodolfo