életemben először

Két opció van, vagy átveszem az összes hónap legfontosabb történéseit, vagy a mérföldköveket veszem számba, ebből kevesebb van. Én pedig mindig is lusta voltam szerettem a kisebb ellenállás irányába hajolni, tehát nézzük az utóbbit:

(update: nem sikerült egységes szerkesztőelvet kitalálni, az eredményt nevezzük mischung-nak)

2014. január: Yours Truly

Életemben először emberek között futottam, úgy értem, fényes nappal, rámcupp ruhában és még be is kellett mondani a távot, hoyg rögzítésre kerüljön. Három éjszaka nem aludtam előtte, mondanom sem kell.

2014. február: Hollandia

Életemben először futottam Hollandiában. Negyedszer voltam ott, de futni?

Az edzésterv azonban edzésterv, a Főnök szigorú, én meg állati kemény vagyok.

 

2014. március:

Életemben először 100 km fölött futottam, azért ez nagyon jó, nem? De ez mind semmi, mert visszatértem a bostoni maratonomhoz, na, az a valami. Természetesen álmatlan éjszakák előzték meg, csak a rend kedvéért.

Ági betapsol a célba - mint mindig :)

2014. április: 

Életemben először futottam nagy tömegben. Rettentően irritált az a sok ember. És mind futni akart. Minicitta, 3,2 km - nem aludtam, de legalább nem volt hasmenésem. Ellenben hánytam.

van nekem egy rendes szélességem, ugye? ;)

2014. május: 

Egyrészt életemben először futottam a kocakólán,  másrészt életemben először futottam egy futótársammal, sőt, kéz a kézben futottunk be, nem tudom, lehet-e ezt még fokozni. Hánytam otthon, persze.

nem a vékony vagyok én...

ugyanebben  a hónapban: Ultrabalaton. 

Életemben először, persze. Csapatban. Őszintén? Az év legrosszabb futós élménye, most már le merem írni. Megtanultam a leckét, hogy a futás az semmi sem ahhoz képest, hogy mit szenvedhet az ember egy őt be nem fogadó csapatban. Never ever.

Van egy érmem, nem érdekel.

2014. június:

Életemben először elestem a bringával. Tudtam én, hogy nem kell erőltetni azt a keresztedzést. Akkorát estem, hogy mindenem megröntgenezték, az egész bal felem összevertem. Össze kellett volna varrni  szemöldököm és a bal tenyerem, de lekéstem róla. Sajnos, egyre jobban érzem a beígért korrekciós műtét szükségét, fáj bringázáskor. 

ez semmi, látnátok a másik felet! :)

2014. július:

Jaj, hát ez csuda volt. Születésnapomra a barátaimtól egy olyan Maratonman Depo-s utalványt kaptam, hogy életemben először bármelyik cipőt kiválaszthattam volna az üzletben. Bármelyiket. Futottam is benne egy PB - t az I love Balaton éjszakai futásán. 

 hetekkel később kaptam meg az érmem, nem bírom magaménak érezni. tudom, finnyás vagyok.

2014. augusztus:
Hát a Suhanj, azt én nagyon... már másodszor életemben, de először úgy, hoyg egyben 20 km-t. Nem is ragoznám túl. Viszont ez a hónap sem telt el abszolút első nélkül, ekkor mentem először túratriatlonra. Nem bírom elfelejteni az érzést, ami a hegyen elkapott, ilyet nekem és sokat!
A hónap végén volt még egy verseny, a Panorámafutás, ritka szenvedős 8 km- t adtam a Dunapartnak.

őszélessége

2014. szeptember:
Éves célverseny a célkeresztben, persze, nem aludtam, ellenben a különböző testnyílásokon távozott belőlem ez-az (fostam, hánytam - sorry), de sikerült lefutnom életemben először (versenyen) 10, 5 km-t és PB-vel. Na, ezt az érmet maximálisan a magaménak érzem.

frissít

2014. október:
A hónap elejétől én már csak  a Garda-Run-ra bírtam gondolni, meg- megrettenve. A triumvirátus (nem-alvás, hasmenés, hányás) megjelent és szorosan tartott, de mindezek ellenére lefutottam (életemben először!) 15 km-t 7,30-s tempóval. Itt kapott el először a "csapathoz tartozom" érzés.

hol vagyok és hova nézek?

2014. november:
Az év utolsó versenye a szokásos epitheton ornans-okkal. Balaton Maraton, maraton párban, két nap alatt - és megvan. Életemben először, ofkorsz. És personal best-ekkel. Majd egy marha nagy kilégzéssel - no more verseny idén.

része vagyok az egésznek

 

 enyém érem!

2014. december:
Gerecse 30-  nemcsak azért első az életemben, mert 30 km-t túráztam és ennyit eleddig még soha, hanem, mert egyedül. Testben, lélekben rendben voltam és életemben először elmaradt a megelőző para, persze, nem is verseny volt. Számomra is döbbenetes volt, mekkora élményt jelentett a túra. Meg az azóta is makacsul tartó nátha is.

vissza a természetbe

Az év utolsó hónapjában már elfelejtettem számolni  a megtett km-eket, 1000 km körül futottam, egy csomót bringáztam, úsztam is, túráztam is, erősítgettem is. Elkezdtünk spinningre járni. Időnként tornázgattam is. A legnagyobb élmény azonban nem a számszerűség (bár nem vagyok álszent, szeretek számolgatni), hanem az élmény.  A droghatás. Az eufória. Vagy éppen fordítva: a küzdelem. Hogy minden fáradtság, meg fájdalom ellenére is.  A csüggedtség és a kishitűség ellenére is. Álmodni, megpróbálni, nekifutni.
Legyőzni önmagam és elfogadni önmagam.

Folytatása következik! ;)