Szóval, az úgy van, hogy nekem alacsony a tűrésküszöböm és nagyon könnyű megbotlani benne, tudom.
Az történt, hogy Tihanyban, a piacon összefutottunk falunkbéliekkel, ez rendben van, oké, kicsi a világ és én sem vagyok már annyira nagy. Kedvesek, aranyosak, meg minden, az egyik (jelen nemlévő) családtag a férjem bringástársa, ez is jó. Meg az is, hogy ez a család sokat bicajozik és együtt, én mindent elfogadok, de azt, hogy engem azért csesztessenek, mert nem bringázok, na, azt nem. Hogy milyen a családdal együtt, azt is elhiszem.
Hozzáteszem, éppen túl voltam a 4,5 km-es personal best-emen, a hajam a zuhanytól még vizes volt, éppen csak nem lihegtem.
Mindez azért fontos, mert sokszor érkezik olyan komment, hogy kedvet csinálsz a futáshoz, de én futni neeeem... és én mindig azt mondom (mert így is gondolom), hoyg nem a futás a lényeg, hanem a mozgás. Én futok, mert ez kihívás számomra, de nem szoktam senkit macerálni, hogy de neked futnod kellene, nem bicajozni, nem gyalogolni, nem akármi. Mindenki csinálja azt, ami neki jólesik neki, vagy azt, ami nem esik jól (még), de ki akarja próbálni, vagy azt, amit még sosem, vagy éppen hogy mindig is, szóval, nem leszek futás-sznob. Mozogjatok, mert az jó, ennyi.
Sajnos, nagyon udvarias voltam és nem válaszoltam, pedig éppen eggyel többször hangzott el a csodálkozó kérdés, mint kellett volna (konkrétan: kétszer): hogy te nem bicajozol Zoltánnal? de miért nem?
Megmondom.
Mert nem szeretek a férjemmel lenni. Nem szeretem a közös kihívásokat. Nem akarok vele együtt szembeszegülni a széllel. Nem akarom érezni az együttlét örömét. Nem tetszik, hogy még itt is együtt. Nem szeretem, hogy együtt izzadunk, együtt állunk meg, együtt térünk be egy pofa sörre és nem szeretem azt sem, ha együtt fekszünk le a szénakazalba. És biztos azt sem szeretem, hogy együtt nézzük ki a távot. Meg este együtt térünk haza. Meg egyáltalán.
És mindehhez még az is van, hogy én csak az iróniát szeretem. Azt viszont nagyon.
Na, igazából az van, hoyg nem szeretek bicajozni. Nagyon nem. A férjem meg nem szeret futni. Nagyon nem. Mi csak egymást szeretjük. Pont.
Na, igazából az van, hoyg nem szeretek bicajozni. Nagyon nem. A férjem meg nem szeret futni. Nagyon nem. Mi csak egymást szeretjük. Pont.
* Kosztolányi
'Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.' K.F.
VálaszTörlés:)
és ennek az egy faluban lakókra vetített változata hogy néz ki?:)
TörlésHja....símán vissza kellett volna kérdezned.
VálaszTörlésDe ha falubéli, akkor lesz még alkalom. ;-)
tartok tőle. de most jól megjegyzem, s alkalomadtán előkapom mint konzerv választ. :)
TörlésÉn sem szeretek bicajozni. Sőt, fokozom. nem is tudok. Addig üldözött az utcán a jó édes apukám a "kislányom, hát mindenki ilyen bicikliről álmodik, na csak apu kedvéért próbáld ki, olyan jó móka lesz, na, csak 1x, 2 x elesel, de oda se neki" szöveggel, hogy sírva fakadtam mindahányszor. Hozzáteszem, ha odatámasztotta volna szó nélkül a kerítéshez, akkor talán kipróbáltam volna, talán ... Hozzáteszem a gyerekeimnek odatámasztottam, szeretnek is biciklizni... Hozzáteszem a legjobb barátom a szobabicikli, minden reggel együtt rójuk a km-eket, hogy ő ne csak ruhafogas legyen, én meg szép vékony legyek... (és még egy apróság, hozzáteszem, amit a család nem együtt csinál, az már nem jó??? csak akkor család, házaspár a köbön, ha mindig mindent együtt?)
VálaszTörlésGlória
meg azt is hozzáteszem, hoyg aha x család imád együtt bicajozni, akkor az valóban nagyon-nagyon jó - nekik. nem biztos, hoyg nekem, nekünk.
Törlésés jól csináltad, mert akár szelíd, akár erősebb a nógatás, nem biztos, hoyg bejön :(
Aha, pont mint a Balázs a bürgével (stresszoldónak: http://mek.oszk.hu/00900/00973/00973.htm#40). Mert lehet, hogy egy hasonló kommenttel én is átléptem a tűrésküszöbödet. Pedig nem csesztetésnek volt szánva! (A falubeliek nevében nem akarok szólni, de talán még az övék sem.)
VálaszTörlésJuli
majd szólok, ha csesztetsz, jó? ;)
Törlésmég nem kellett :)
Phű, akkor fellélegeztem! :)
TörlésJ.
Csókolom, Mariska néni, aztán maga ott ült-e a férje mellett mindig, amikor a kaszát élezte? Nem? Hát miért nem? JA, nincsenek összenőve? Na, hát mi se.
VálaszTörlésmert mindég csak a külön utak, mindég!
TörlésAz utolsó bekezdés hajazza a futóteljesítményedet is. Pedig.
VálaszTörlésmeg kellett néznem, melyik az ;)
TörlésEz már milyren hülyeség. Igenis a hosszú és jó kapcsolat titka hogy nem vagyunk összenőve mindenben. Mindenkinek megvan a maga kis hobbija. Jól van ez így.
VálaszTörlésRá se ránts. Csak mosolyogj, mert nálad van a Tudás :D
hűt ugyehogy. én ebben azt látom, hogy annyira hajlamosak vagyunk arra, hogy amit mi csinálunk, mi érzünk, mi gondolunk, mi teszünk, mi sportolunk, az a jó. sőt, a JÓ.
Törlésnekem is van erre hajlamom, nem ebben a témakörben, de van, résen kell lennem most, hogy kívülről láttam, milyen rossz érzés ez a másiknak.
Hülye kérdésekre az egyetlen adekvát válasz a "csak". :)
VálaszTörlésAmúgy nálam a futás mellékhatása az lett, hogy vastagabb a bőröm és egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit mond és gondol és kinek mi nem tetszik abban, ahogy én valamit csinálok vagy nem csinálok. Ha már a kilók nem cuppannak le, sőt, inkább föl, akkor legalább ennyi haszna van. :)
én már elég sokat lazultam, pl. felhúzom testemre tapadó futónacit, felkötöm a hajam, időnként belenézek az autós szemébe (úgysem látom szemüveg nélkül, de odanézek), szóval,alakul a vastag bőr itt is, de még lehet rést találni rajt'.
Törlésa "csak" meg remek összefoglaló, tetszik.
mi az, hogy kilók föl, ne röhögtess :D
Pont kettő darab. Ennyi volt a célom, csak az ellenkező irányban. De nem esem pánikba, végül majd én leszek az erősebb.
TörlésAz izom kisebb helyet foglal :) Nem aggódik, centivel mér. Én még semmit nem fogytam le. Mondjuk föl se. Mondjuk a ruáhim se jönnek fel könyebben. Pedig már vagy 1 hónapja futkorászok, hetente min. 3x.
TörlésLegutóbb már terápiás céllal mert kezdtem eszem veszteni a sok melótól meg a melegtől :)