2015. január 12., hétfő

time - management

Áh, nem úgy van az, hogy minden futásról, minden úszásról írok, vége a szép napoknak, több futás, mint futásról szóló írás.

Nekem ez a legnagyobb bajom mostanában, de komolyan, mások (ti?) hogy csinálják? Hogy lehet mindenre időt szakítani? Vagy ez csak 40 fölött van? Hogy minden felgyorsul? Elképesztő, odavagyok. Én tényleg rendes vagyok (vagy tényleg annak gondolom magam, nem ugyanaz, tudom), átgondolom, megtervezem, kitalálom, beírom, beosztom, semmi random jellegű tornamutatvány, itt, kérem, rend van.

Alapozás van, kmgyűjtés, rendben. Többször keveset, néha többet, de mindezt nyugodtan, semmi kapkodás, szeretem. Nem kell néznem az órát, csak futni kell halálnyugodtan, mindehhez (ideális esetben) - 5 fok van, egyedül vagyok, fülemben Agatha Christie, mire hazaérek, pár embert meggyilkolászom, mi kellhet még? 

Idő. 

Mert van a futás, de jó lenne a nappaliban téli álmát alvó bringát sem elfelejteni, mert tavasszal lesz sírás és fogcsikorgatás, meglátjátok, tehát időnként jó elmenni spinningre. Na most, hol van spinning, hova járnak a barátaim? Pesten. Hova járunk mi? Pestre.  

Idő. 

 lehet, hogy túl sok  prioritás az életemben? és lehet, hoyg ez ambivalencia? biztos is.




Kellene úszni is, mert vágyam támadt megtanulni úszni, mert nem igazán tudok. Mármint tudok, de csak mellben és háton, egyik sem kifejezetten haladós, ráadásul  érzem, hogy a gyerekkorban magamtól elsajátított úszástechnika hagy némi kívánnivalót maga után, magyarul, tekergek a vízben össze- vissza, csak röhögni tudok ezen, még örülhetek, ha nem a vízben tör rám a vihogás, hanem a parton. A múltkor kipróbáltam és 1 óra alatt úsztam le 1,5 km-t, hát hagyjuk is. Szóval, ezen csiszolni kellene, miközben a gyorsúszást meg profin megtanulni, mi kell hozzá (a pénzen kívül)?

Idő. 

Persze, tudom én. Egyrészt nekem könnyű, mert én magam osztom be az időm, ha délben  megyek futni, akkor délben megyek, ki gátol meg? Senki, igaz. De én szombaton és vasárnap is dolgozom, 7 / 7-ben vagyok, vagyunk és amit nem csinálok meg, azt más sem fogja, elhihetitek.*
Másrészt viszont azt is tudom, hogy nem kell ezt túllihegni, ha 40 évig nem mozogtam, nem sportoltam, akkor talán nem kellene egyszerre mindent, de miért is nem? Ha így érzem jól magam? Én tényleg úgy érzem, hogy ez nekem jó. Persze, továbbra is nyöszörgés van, meg izzadás, de megszerettem a nyöszörgést és az izzadást és baromi jó érzés, hogy amit három hónapja nem tudtam megcsinálni, azt most mégis, és állati szeretem, hogy a férjemmel szombaton fél 6-kor kelünk, hogy beérjünk Pestre spinningre, igen, igen, hősnek érzem magunkat, még inkább azt érzem, hogy teszünk valamit, amit csak magunkért teszünk és ez annyira jó. Már elég öregek vagyunk ahhoz (mármint ő. én még nem, ugye), hogy gondoljunk magunkra és csak azt az egyet sajnálom, hogy nem 10 évvel korábban támadt az az ötletem, hogy én igenis kipróbálom ezt a nyamvadt futást.

A frázisoktól nekem herótom van, tehát az, hogy arra van időnk, amire akarjuk, meg a hasonló bölcsességek - elmondanám, hogy decemberben (ami nála főszezon) akartam én többet futni, igenis akartam, csak hát.. meg kellett alkudni, hogy kialszom magam időnként, hogy mindent elvégzek, amit vállaltam, vagy elmegyek futni és letojok mindent és mindenkit. És ez már bőven azon túl volt, hogy mennyire felfrissít egy futás.

ez pl. milyen tök jól hangzik . utálom is. (jó, nem, tényleg nem)


Persze, azt én is tartom, hogy ha nagyon szeretnék valamit, ha az fontos, akkor előttem van, s ennek tudatában tervezem a hetet, de be kell látni, hogy képtelen lennék felkészülni egy triatlonra (5i50), mert  a jelenlegi és az elvárt erőnléti állapotom Makó és Jeruzsálem között feszülő ellentétét pár hónap alatt nem tudom legyűrni, ha belepusztulok sem. Nem megy. De azt hiszem, csak addig volt nehéz, míg ezt beláttam, azóta sokkal lazább vagyok, s igyekszem tréfával elütni a dolgot, ha mások az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni. :)

Egy picit messze mentem a kezdeti felvetéstől, de olyan ez nekem, mint egy terápia, ha leírva látom, akkor hiszem el, akkor válik kimondottá, szeretem a szavakat látni magam előtt. Elkezdtem ott, hoyg nincs idő, hogy kevés az idő, hogy más hoyg csinálja, s ideértem, hogy nem lesz triatlon, felfejtettem, gratulálok magamnak. Rendben van ez így.

Kimondatott.



* mert nincs más, ugye :)




3 megjegyzés :

  1. Igen, igazad van. Nehéz ügy a vágyaink, terveink, és a realitás között feszülő távolság leküzdése. Igen, lehetnénk sportolók, de akkor csak azzal kéne foglalkozni, így marad, a nem is mellékes hobbi, ami igenis nagyon sok, és nagyon is komoly, de ezen belül is priorizálni kell. És bizony, ez néha hátrébb sorolódik a munka-család-stb tengelyen.
    Most ránéztem növekedésed kínjaira - számokban. Nagyon is sok ez, és tök jó!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért az is igaz, hogy az 5i50-en amatőrök indulnak. viszont nekem irgalmatlan távolságban van ez, nem tudok több időt rászánni felkészülésre, mission impossible. természetesen szeretném megcsinálni, de ez idén (sztem) nem jön össze

      Törlés


  2. افضل شركة تنظيف مجالس بالدمام افضل شركة تنظيف مجالس بالدمام
    شركة تنظيف سجاد بالدمام شركة تنظيف سجاد بالدمام

    افضل شركة كشف تسربات المياه بالمدينة المنورة شركة كشف تسربات المياه بالمدينة المنورة
    شركة كشف تسربات المياه بالاحساء  افضل شركة كشف تسربات المياه بالاحساء

    شركة مكافحة حشرات بالرياض افضل شركة مكافحة حشرات بالرياض
    شركة رش مبيدات بالرياض افضل شركة رش مبيدات بالرياض

    شركة تنظيف كنب بالدمام شركة تنظيف كنب بالدمام
    شركة تنظيف سجاد بالخبر شركة تنظيف سجاد بالخبر
    شركة مكافحة البق بالرياض شركة مكافحة البق بالرياض

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)