öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz *

Rengeteg minden jár a fejemben mostanában a futással kapcsolatban, az esetek többségében ez inkább metafizikai vonulat (majd arról is írok), de egy - egy napsütéses alkalommal nem tudok elragaszkodni a valóságtól, értsd: rohadtul szenvedek.

Márpedig napsütés ezen a nyáron... ami a csövön kifért.

Alapvetően én egy fázós típus vagyok, fáztam akkor is, amikor még + 20 volt rajtam, tehát nem a védőréteg vastagságának kérdése ez, a férjem szerint 20 fok alatt nekem lila a körmöm és tényleg. Kivéve futáskor. Futáskor valami olyan hőtermelő funkciót produkál a testem, hogy elképesztő. Ez télen jól jön majd, szeretni fogom, tavaly télen is szerettem, de nyáron...  kérem, én ezen a nyáron szenvedtem. 

Az, hogy a Nappal keljek, nem megoldás, egyrészt, mert tudvalevően a Nap baromi korán kel fel nyáron, másrészt pedig meg kellett volna előznöm a Napot, hát jah, biztosan megy nekem a hajnal 4 órai ágyból kipattanás. Tudom, valamit valamiért és azt is tudom, hogy van (mert elszörnyedve láttam), aki fél 5-kor már futkorászott, én meg nem. Nem vagyok hardcore, na de majd télen figyeljetek, ahoyg kilépek a mínuszokba, állatok majd leesik, most szólok. Enyém meg lefagy.

Fél 6 körül már oké, 6 körüli indulás tök korrekt, utálni azt is utáltam, de tudtam, hogy így is dőlni fog a lé rólam, hát menjünk. Na de az az elindulás.  Télen, ugye, mi van? Az van, hoyg be kell jól öltözni (nekem nem annyira, mondom, hogy hőzáró réteg lehet a testembe építve), és ennyi.

Nyáron?? Nyáron, mondjuk, ruha nem sok kell, az igaz, de azon kívül a fél ház.

technikai póló - sok magyarázatra nem szorul, fusson pamutban az, aki Norvégiában fut (na jó, ő sem)

sportmelltartó - kell. ennyi.

futónadrág -  csak bugyiban lehet, de nem szép illő

futózokni - tök mindegy, milyen, zokni nélkül nem lehet 

futócipő - eddig még oké, ez télen is majd jó lesz

sapka - ide süllyedtem. mivel én katlanban futok, ahol szó szerint nincs egy fa sem, a Nap akadálytalanul hatol át a fejemen és égeti a szemem, kénytelen voltam a külső nyomásnak engedni és vettem a Decathlonban egy technikai anyagból készült sapkát, egyrészt védi a fejem, másrészt ad valami árnyékot, harmadrészt felfogja a fejemből érkező izzadtság nedvesség egy részét. időnként csavarni lehet belőle a vizet.

kulacs - én sokáig azt hittem, állati cool vagyok, hogy nekem nem kell víz, ez ám a környezetbarát megoldás, én óvom bolygónk vízháztartását, nem pazarolok. jah, persze. csak amikor egyszer a férjemnek ki kellett mentenie a katlanból, mert egy töklevél alá húzódtam be a dehidratáltság állapotában, akkor kicsit megijedtem, hazamentünk és rendeltünk három kulacsot. a képen lévő nem a best ever, 4 dl fér bele, viszont kézben vihető. igazából nem ezt szoktam vinni. de legalább színes.

isopor - speciel engem már nem érdekel, hoyg ki mit tart felőle, én sokáig vizet sem, nemhogy isoport, aztán pár kiszáradós eset után mégiscsak meghallgattam a jótanácsokat. én baromira izzadok, nem kicsit, nagyon, a lábam a nyáron annyit görcsölt éjszakánként, a hócipőm tele volt vele, iszom a Mg-ot, mégis. és akkor megmondták, hoyg izzadással nemcsak vizet vesztünk, hanem mindenféle ásványi sókat is, ezek pótlására tökéletes az iso. én hígítva használom, fél liter vízbe szórom az előírt dózis felét, így nem édes (azt neeeem), viszont van benne már cucc. többfélét kipróbáltam, van bevált típusom, szívesen írok erről.  egy ideje a férjem is alkalmazza a bringázásaihoz, jó a véleményünk, na.

telefontartó tok -  ha telefon kell, tok is kell, egyértelmű

telefon - ez úri huncutság, nyilván lehetne zen futásokat is végezni, azt hiszem, sok víz lefolyik a Dunán, mire én ebbe az állapotba elérek, nekem kell a telefon. multifunkcionális, ha van valami (pl. amikor üldögéltem a töklevél alatt a felmentő seregre várva), jó, ha nálam van; emellett a runkeeper fut rajta, nekem kell, hogy mondja a tempót, a távot, mondom, messze még a zenfutás. és még rádió is.

füles -  egy témakörbe tartozik a fentiekkel. nem állítom, hoyg zenét hallgatok, néha igen, van egy listám, ha megunom, akkor hozzácsapok még egy - két számot, ez sokat elárul a zenéhez való hozzáállásomról. főleg rádiót szoktam hallgatni, időnként állati jó műsorokat fogok ki, interjúk, novellák, akármik. most azt találtam ki, hogy letöltök Agatha Christie-ket és azt fogom hallgatni. na, hát ilyen az én zenfutásom: gyilkosságokat hallgatok közben.

- papírzsebkendő: ez megint valami új, ha sokat futok, vagy tempósan (muhaha), akkor a nyár közepén elkezd folyni az orrom. nincs náthám, nincs allergiám. és időnként előfordul, hogy be kell ugranom egy bokorba. erről nem akarok beszélni.

Na, és akkor, amikor ez mond megvan, akkor rájövök, hogy nem ettem semmit (ki a fenének van kedve reggel 6-kor enni?), kellene egy Corny vagy valami a zsebembe, nem?

És itt szokott eldurranni az agyam, hogy lassan olyan vagyok, mint egy karácsonyfa, kicsit felhúzom magam ezen és nagy mérgemben futok egy personal best-et.  És még mondja valaki, hoyg nem a ruha teszi az embert. Öööö.. a PB-t.

* Zorán

 

a legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem*

Remélem, ősszel lesz valami részidős postásállás, mert most a következő faluig simán elfutok, az utána következő kettőig pedig simán elkerekezek, már csak egy hátizsák kell és lassan pénzt is kereshetek ezzel a... hobbival.

Áh, baromi meleg van, szenvedek, mint a kutya. 

Tegnap este rávettem magam a bringázásra, este fél 8 - kor, a futás szóba sem került, fusson, aki 35 kilós és beépített légkondija van, különben is kell a keresztedzés. 23 km-t mentem, s bár van egy kb. 4 km-es szakasz, ahol éppen sík a terep, a többi azonban emelkedős, főleg az az alattomos fajta, amelyik úgy tesz, mintha nem is, pedig dehogynem. Ezeket még csak-csak "megmászom", de van egy számomra kiemelt kategóriás HEGY, azon még nem bírtam, tudom, hogy van váltó a bringán, de így sem. Viszont van ebben fejlődés, mert amikor először voltam itt, a lábánál megálltam, másodjára felmentem valamennyit, most harmadjára pedig még tovább mentem. 

Egyszer majd jól megeszem.

olyan kis kedélyes, de nem szabad a látszat alapján ítélni. a látszat alapján én is olyan kis  kedves vagyok

Bicajozás közben sokat lehet gondolni az alföldre. A combizmok (vagy hogy hívják azokat, amelyek a térd fölött / mellett vannak), ríttak, mint a kismalac, a víz dőlt rólam a szélrózsa minden irányába és amikor a legszarabb volt, akkor jött három pasi lefelé a hegyről, mit mondhatnék. Lefelé könnyű, úgy én is tudok.

nemcsak szép, sík is. azon a 4 km-es szakaszon

Mindenesetre már majdnem elöntött a tudat, hoyg egyre jobb vagyok, hiába, nincs ezen mit tagadni, ne legyünk álszerények, ugye, azonban az univerzum mindig is az egyensúlyra törekedett, ma kimentem reggel** futni - hát, hagyjuk is. 7-kor már kint voltam, ittam eleget, és nem ment, hazabattyogtam. Elég mérgesen, úgy emlékszem.

Mennyit izzadhattam azon a súlyos 4 km-es szakaszon, ha a futás előtti és utáni súlyom között 1,7 kg hiátus mutatkozott, miközben 0,5 liter folyadékot még magamhoz is vettem? Eh.

Szóval, itt a nyár. Egész ősszel azon aggódtam, hogy én, akinek a férjem szerint 20 fok alatt lilul a körme, hogyan fogok futni télen és milyen cucc kell, hogy meg ne fagyjak és hány réteget öltsek magamra, és akkor kiderült, hogy annyi hőt termelek, hoyg  erőművet lehetne üzemeltetni velem és kiderült, hogy a legjobb dolog télen futni és a - 5 a best ever -  és itt állok meglőve. 

Van már baseball sapkám, van napszemüvegem, van kulacsom, van kulacstartó övem, van hatezer technikai felsőm, meg érkezik mindjárt a térd fölötti futógatyám és az ujjatlan trikóm (idáig ragadtattam magam), már csak valami elszántságot kellene magamra öltenem, szóval, itt a nyár.

Pedig micsoda remek kis tervek vannak a második félévre. Halál a 35 fokra.

* Albert Camus

** félek, hoyg nem érződik a lényeg: este bringa, reggel futás, csak mondom

a nap, amikor a Nap

A világ még állva tapsolt futópajtik, ismerősök még javában gratuláltak, miközben én az aktuális futás után egy fa alatt ültem és vártam a férjem, hogy értem jöjjön. Teljesen kimerültem.

Ugyanaz a tér, amelyről ódákat zengetem, megmutatta oroszlánkörmeit, pedig csak az időjárás változott. Meg az én (v)iszonyom.

A kocakóla utáni első futásról van szó, megnéztem az edzéstervben, 3 x 2 km, nem probléma, erős vagyok, király vagyok, ügyes vagyok, fitt vagyok és nagyarcú. Gondoltam, hogy átfutok a szomszéd falun, ez a bemelegítés, és ott, ahol a múltkor az a nagyon csodás futás volt, ott ezt milyen jó lesz most is, akar a fene fel-alá futkosni, teret nekem ide, de most. 

A bemelegítés megtörtént, átverekedtem magam Epölön, elég csikorgósan indult a futómű, nehezen értem el az üzemi hőfokot. Na de onnantól, barátaim. Az első 2 km még csak-csak lement, nem mondom, hoyg jólesett, volt szembeszél is, meg kis emelkedő is, de a legrosszabb az volt, hoyg tűzött a Nap a fejemre, mindegy, letoltam. A következő 2 km-t is, bár ott már erős lihegés vett rajtam erőt.

Utána viszont... a 2 km-ek közötti 1 perc séta letelte után a harmadik 2 km-es etapnak, ha nem is nekilódulni, vagy nekiugrani akartam, de mondjuk,  elkezdeni, azt tényleg akartam, azonban nem ment. Vitt a lábam valamennyire és vagy 200 méterig elvonszoltam magam, aztán nem belesétáltam, hanem megálltam, nem bírtam egy lépést sem tovább menni. Álldogáltam egy darabig (térdre támaszkodva), mondogattam, hogy menni fog ez, jó lesz ez, kibírod, Zazikám, csak a másik hang - itt fogsz elevenen megsülni, elszáradsz és meg sem találnak - hangosabb volt.
Ezalatt a 2 km alatt 5-ször (= ötször) álltam meg. Ötször.
Nem tudom, hoyg itt most hülye voltam vagy hero, vagy a kettő ötvözete, meg különben is, hol a határ a kettő között, nagyon gyenge a senki földje és én is nagyon gyenge voltam. Először is támolyogtam, másodszor az átlagosnál (márpedig az alapverzió sem kismiska) is jobban dőlt rólam a víz, harmadszor összetapadt a szám, alig bírtam elmondani a férjemnek, hol is vagyok, mindehhez a lábam semennyire nem akart menni - fú.

szép, mi? tényleg az

 

Az a vidék csodálatos, tényleg az, csak éppen az, hogy tágas tér, azt is jelenti, hogy egy fikarcnyi árnyék nem volt az úton, napraforgók, pipacsok, búzamezők között visz az út, autóból (és esőben futva, ugye) csodaszép, azonban talán, ha km-enként van egy fa, magyarul  tűző nap alatt kell futni a 30 fokban kilométereket, ezt nagyon meg kell fontolnom legközelebb, ill. jobban rá kell készülnöm.

A következő hibákat sikerült megtalálnom:

- talán ehettem volna többet is reggel - ezt nem tudom, ki kell tapasztalnom, hogy egy szeletke rozskenyér hány méterre elég (nincs valami váltószám?)
- talán nem csak a 2 x 2 dl tejeskávét kellett volna innom (vízhajtó)
- talán vihettem volna vizet magammal - ha sima víz lett volna nálam, a fejemre is önthettem volna, de inni, inni, inni - a legnagyobb hiba
- talán lehetett volna valami a fejemen, úgy izzadt szerencsétlen, meg olyan forró volt, nem normális dolog ez

Valahogy letudtam ezt az utolsó 2 km-t, nem tudom, mikor kínlódtam így, és azt sem tudom, miért nem adtam fel (bár megjegyzem, azzal, hoyg továbbmentem, sikeresen távolodtam a lakóhelytől, mintha egyre beljebb és beljebb mentem volna a sivatagba, szerintem nem voltam magamnál), mikor végre csipogott a RK, akkor még mennem kellett a legközelebbi fáig, na de ott szépen leültem leroskadtam az árnyékba. És ültem. Hosszan. Egyszer jött egy autó arra, de vagy észre sem vett, vagy pihenő futónak gondolt, különben sem szállunk be idegen autóba. Aztán jött a férjem és megmentett. Éljen a mobiltelfon és a home-office.

Ahogy hazaértünk, rendelt nekem mindenféle kulacsot*, aztán a héten kaptam még egy fehér baseball sapkát és egy napszemüveget is, olyan leszek, mint egy karácsonyfa, mindent rám aggat. A sapka ilyen:

2500 forint, technikai anyagból van, vékony, szellőzik és kegyetlen szarul áll rajtam, jó lesz az még, hoyg szinte senki nem jár az új futóutamon. (Decathlon)

Az érdekesség az egészben, azon túlmenően, hogy túléltem, az az, hogy nem vette lendületem ez a kis közjáték. Jó, hát megviselt, aznapra kiütöttem magam rendesen, megérdemlem, tudom, viszont már aznap is úgy gondoltam erre, hogy oké, hülye voltam, tanultam ismét valamit. Hogy része a folyamatnak, s mivel jön a nyár (basszus, komolyan 30 fok van már most?), erre fel kell készülni, egyre többet fogok futni, meleg lesz reggel, meleg lesz este, meleg lesz mindig és mindenhol, viszont én meg nem fogom feladni, hanem megtervezem a futásokat, jó, hát összeszedettebb leszek, megy az nekem.

És igen sokat gondolok a télre, amikor is - 9 fokban futottam és szerettem.
Barátaim, víz nélkül egy tapodtat sem.


* mivel nálunk (is) számít a pénz, ha megérkezik a cucc, elmesélem, honnan rendelünk