nem is ugrálsz, araszolsz, hóesésben vacakolsz*

Én úgy csináltam, hogy futás előtt körbekérdeztem a pajtikat, kell-e ez az általam csak lánctalpnak hívott cucc a cipőmre, ők megmondták, hogy nem, dehogy kell. Így aztán kimentem és felcsatoltam. Mert nekem érdemes tanácsot adni.

a szem csak egy lépést tekint előre
mert sötét és csúszós az út

(Mehdi Akhavan Salea : Tél van) 

Zsuzsi hozta nekem Kanadából (sok egyéb mellett), márpedig ott igazán tudhatják, hogy kell hóban - jégen futni, nemdebár? Hetek óta áll a futós polcomon*, alig vártam, hoyg essen a hó, különben is már olyan sokat meséltek nekem, hogy friss hóban futni milyen szuper, ropog az ember talpa alatt a hó és az olyan jó. 

És tényleg az. Egyébként azért csatoltam fel, mert rettentően csúszik a cipőm, én meg elég instabil vagyok, hó sem kell, hogy megbotoljam. Botladozva járom az utam.

Szóval, tényleg tök jó vele (rajta?) futni, nem csúszkáltam, nem estem el, nem vesztettem el az  egyensúlyom, iszonyú profinak éreztem magam, amihez hozzájárult az a kép is, hogy kiléptem a kapun, bedugtam a fülembe a fülest és már kocogtam is, ez olyan igazán amerikai filmbe való jelenet. Ráadásul letöltöttem Vivaldi Négy évszakának Tél tételét, ott egy kicsit elragadtattam, úgy éreztem, nagyon kerek a világ.

A baj ott kezdődött, amikor kiértem a futós helyemre és ott már lekotorták a havat, így az út szélén próbáltam futni, ahol még maradt hó, mert a lánctalp, ugye. Az útszéli hó jellemzője, hogy az már latyakos, én meg ebbe beletotty, a lé bele a cipőmbe, éreztem, ahogy kúszott a hideg lé a zoknimba, de nem baj, mert olyan cool vagyok, hogy lánctalpam van. Megvártam, míg teljesen átázik a zoknim, akkor levettem, főleg, mert az út közepe meg szinte száraz volt, jobbnak láttam ott futni. Innentől kezdve egy alternatív felhasználási módot dolgoztam ki: a kezemben vittem. A hideg, vizes cuccot. 

Gondolom, ezért mentem jó időt, másra gondolni nem tudok, szóval, jó ez, csak másképp.

* Nemes Nagy Ágnes

* van ilyenem

a nap, amikor futtatott egy pasi

Azt az ellentmondást tessenek nekem feloldani, hogy fussak a saját tempómban és ne hagyjam magam elsodortatni másokkal, ill. hogy egy versenyen mindenki personal best-et fut, mert a tömeg, a szurkolók, satöbbi.

Jaj, nagyon odavagyok. Minek kellett ez nekem, vagy hasmenésem van, vagy azt érzem, hoyg mindjárt hasmenésem lesz. Nem nagyon alszom, ha meg igen, erről a francról álmodom, most éjszaka az volt, hogy böngésztem valami eredményeket a neten és azt láttam, hogy volt egy házaspár (idősebbek), akik a 4 km-t 1 óra 15 perc alatt futották le és mondtam Zoltánnak, hogy akkor az jó, nem, nem lesz annyira gáz az én eredményem sem.

Soha többet.

Na és még az is van, hogy kaptam szülinapi ajándékot, kapaszkodjatok: futócipőt.  Úgy elnyűttem a cipőm három hónap alatt, hogy kiszakadt az oldala, tegyük hozzá, hoyg ez egy kezdő cipő volt, Decathlon Kalenji Ekiden, nagyjából semmi, de kezdetnek tökéletes és én nem is tudtam, hogy vannak különbségek a cipők között, mégis honnan tudtam volna. 5000 forintért vettük, és lehet azt mondani, hoyg ennyit is ér (főleg, hogy felpróbáltam olyan zselés vagy mifene cipőket, alig akartam levenni), de azért most komolyan, egy olyan embernek, aki elkezd mozogni és fogalma sincs, hogy ez neki menni fog, tetszeni fog, akarja csinálni, mást akar csinálni, nem jó ez indulótőkének? Dehogynem.

Szóval, most van egy Asics Black Hawk*, meg kell néznem, jól írtam-e a nevét, járatlan vagyok futócipők nevében., ebben is van gél.  Ez volt a nap, amikor futtatott egy pasi, aztán a férjem még fizetett is neki a futtatásért. És örömmel.

Volt egy dilemmám, mert beleugrottam a cipőbe, futkároztam vele fel-alá és egészen hihetetlen volt, hoyg a széttaposott első helyett ez milyen jó, tart és fog, meg olyan jó ráérkezni is, olyan lepattant harcosnak tűnt mellette a régi és felmerült bennem, hoyg nem ebben kellene futnom már a Teliholdon is? Aztán lebeszéltek róla a tapasztalt rókák, emlegettek vérhólyagot, meg különben is, én azért arra gondolok, hogy annyi mindent köszönhetek az elsőnek, az elsőt sosem feledi az ember, nem igaz? Megadom neki a végtisztességet, hogy ezzel a futammal zárjuk a kapcsolatunkat.

Kaptam még fejlámpát is, de erről nem akarok beszélni, csak a muszáj vitt rá, hoyg elfogadjam, ezzel fogok futni, nem tudom, még mit nem aggatna rám a férjem, olyan leszek lassan, mint egy karácsonyfa.

 önszuggesztió II.

* egyszerűen nincs idegem most keresgélni a pontos képet, valami ilyesmi