Florentino Ariza

Megfordult a fejemben, hogy a múltkori kudarc után (hasonlatosképpen, ahogy egy férfi egyetlen rosszul elsült éjszaka után attól tart, hogy ez most már mindig így lesz, s ilyetén módon pszichésen befolyásolja saját potenciálját) egyszerűen nem fog menni, de azért én inkább Florentino Ariza-ra gondoltam, ő ugyanis tudta, hoyg az újabb nővel való első éjszaka mindig kudarcos, így megy ez, hogy majd a többi, az meg mesés legyen. Így aztán én sem féltem, a kudarc már megvolt, most egy jó éjszaka futás elé néztem.

Lefutottam a múlt heti adagot, 2 x 1500 + 1 x 630, de  most már tudom, hogy mégsem én leszek a női Usian Bolt, az első 1500 egy rémálom a számomra, inkább azt sorolnám fel, hogy mim nem fáj. Ezen belül is az első 500 méter, az egy élő rettenet, átsuhant a fejemen, hogy de mit akarok én itt, haza kéne menni, viszont végigdöcögtem, megálltam, pihegtem és a második 1500, az meg tökjó volt. Fájni fájt, hogyne fájt volna, ilyen a természete, meg gyorsabb sem lettem, meg közelebb sincs, meg semmi változás, de mégis azt éreztem, hogy na.... ez az. Erről van szó. Még az is megfordult a fejemben, hoyg ez is pszichés, mint ahogyan a hazaút (bárhonnan is jössz) mindig rövidebb, úgy van ez is, így felvetődött bennem, hogy nem lehetne rögtön valahogy visszafutni? Hm?
A férjem azt mondja, nem lehet, hoyg addigra melegedem be? Nem tudom.

Egyelőre ezen a távon maradok, a héten mindenképp, terveim szerint szépen belakom, s majd ha már otthonosan érzem magam, akkor emelem újra a távot, csak hogy nehogy megszokjam vagy könnyű legyen már. Mindenesetre várom azt napot, amikor egyben 3 km-t lefutok, mert akkor a pezsgőbontás után elkezdhetek azon agyalni, hogy hogyan fogom ezt a szédületes tempót növelni, mert azért ez a 10 perc / km minden, de tempónak talán sok. Szó szerint.

Pihenés közben még arra is volt eszem, hogy kitaláljam, hogy minden futásnál készítek egy dátumozott fényképet, nagyon izgalmas lesz, ugyanarról a tájról, ugyanabban a napszakban(esetleg éppen nem, de az is csak az izgalom fokozását adja), de közben tényleg az lesz, mert jönnek-mennek az évszakok, a nap máshol bukik le, másképp festi az eget, meg búza helyett hó lesz, levelek helyett zúzmara, s ki lesz statikus ebben a nagy változásban, na ki? Naugye.

(a fejléc alatt létrehoztam egy aloldalt, odagyűjtöm, de aki nem kattint oda, az sem ússza meg, csak ott egyben lesz)