Mivel vasárnap verseny, én meg már nagyon ideges, ugye, inkább elmondom, miket futottam a múlt héten, sorba szedem, hátha magamhoz térek és véletlenül megnyomom az online jelentkezés gombot.
Négy futás per hét:
1. 5 percesek, rendben abszolváltam, bár az tény, hogy meglepett, hogy az előző 2 x 15 perces happyness után miért nem ment könnyebben, szerintem ez nem fair, de jól van, nem akadtam fent.
(ö: 5,56 km
bemelegítés: 2, 63 km - 9, 19 min /km
majd 2, 93 km - av. pace: 7, 52 min /km
- 562 kcal)
2. 2 x 12 perc futás. ezt egy kicsit benéztem, a runkeeper-be 3 x 12 percet ütöttem be, de azért tudhattam, hogy ez nem jó, mert a harmadiknál halál volt, nem is csináltam végig, talán a 4. percnél jöttem rá, hogy elcsesztem, hiába, no, tudta a fej, mit nem kell a lábnak. el kellene keserítenie, hoyg nem vagyok élmunkás? szívesebben gondolok arra, milyen jól felépített edzéstervem van, a Főnök pont tudta, pont ezen a napon pont mennyit bírok.
(ö: 6, 42 km
bemelegítés: 2, 48 km - 8, 56 min / km
majd 3, 94 km - av. pace: 7, 36 min /km
- 599 kcal)
3. piramis! ezt én életemben csak egyszer csináltam (azon a bizonyos edzésen), nagyon ravasz dolog. úgy kell, hogy futós - sétálós etapok vannak, a futósak időtartama egyre nő, a sétálósé stabilan egy perc*, tehát a futással töltött idő egyre több, majd mikor eléri az ember a zenitet, akkor visszafelé ugyanebben a tempóban csökken, szerintem nézzétek a képet, száz szónál is többet mond.
állati jó mókának tűnt, hagytam magam becsapni, aztán meg kapkodtam a levegőt. viszont javítja az erőnlétet és gyorsít, ha minden igaz, olyan infót ugyan nem találtam, hogy engem is, de hátha.
(ö: 6, 8 km
bemelegítés: 2, 52 km - 8, 56 min /km
majd 4, 28 km - av. pace: 7, 43 min /km
- 636 kcal)
4. 20 perc futás - egész héten erre készültem, hogy ez majd megmondja az igazat, vállaljam-e a hétvégi 4 km-es versenyt, egybenfutás. nehezen szedtem össze magam fejben, hogy ez nekem menni fog, de valahogy azért csak le- és meggyőztem magam. itt történt meg, hogy ellopták a fülesem és megzakkantam futás előtt 3 perccel. úgy van, hogy én futófelsőben, kulaccsal és fülessel megyek ki futni, ezeket szépen az árokba teszem, tudom, nevetséges, megérdemlem, hoyg elvitték, de egy: ez egy kis falu, sőt, két kis falu. kettő: itt mindenki tudja már, hogy én hol futok, látják, ahoyg leteszem a cuccom, ahogy felveszem a cuccom, ahoyg iszom, az autósok kikerülnek, lassítanak, soha senki nem dudál rám, megszokták, hoyg itt futkosom és kész, soha a cuccom el nem vitték még. most meg igen és a legjobb benne az, hogy pontosan tudom, kik, hiszen bemelegítés közben szembejöttek velem, látták, hogy ott futok, mégis elvitték. amikor a kocogásból visszatérve az út szélén láttam a piros felsőm, már tudtam, hogy elvitték a fülest, a felsőm nyilván nem vihetik el színes, beazonosítható, a kulacsom** kell a fenének, de a füles még jó lehet. annyira megrogytam, hogy nem is tudom elmondani, már maga a tény, hogy elvitték is elég volt, ráadásul ott álltam, hogy akkor most 20 perc futás és bár én alapból nem használok zenét, az egybenfutásokhoz mégis, kiszámolom, hány szám, tök jó. és az elég nehezen felépített önszuggesztiómba most bekerült egy porszem és az első pillanatban arra gondoltam, hogy ezt én nem tudom megcsinálni, hazamegyek. ennyire stabil vagyok, aha. megrogytam, no. és ez az egész azért érdemel szót, mert aztán mégis összeszedtem magam, hogy jó, akkor most így kell megfutni a távot, mindenki le van szarva, dögöljenek meg, hogy elvitték, de nekem ezt most kell megcsinálnom, mert délutántól szélvihar lesz, másnap program, nem tudom máskor, tehát ha így, akkor így. felülkerekedtem magamon és ha jót kell találni a rosszban, akkor ezt sikerül felmutatnom.
(igazából volt egy fejlődéstörténet, az idő múlásával arányosan az indulat csökkenése figyelhető meg: dögöljenek meg! - rohadjanak meg! (ezt vegyük csökkenésnek) - száradjon le a kezük! - legyenek vele boldogak... )
a 20 perc futás meg olyan volt, hogy még előtte számolgattam (ofkorsz), mennyivel lennék elégedett és meglepett egyszerre, ami nagyjából a vágyálom szintjét hozta, vagyis úgy képzeltem, ha 20 perc alatt 2,5 km-t le tudnék futni, az erősen csoda lenne és 8 perces km-eket hozna, én azt 2,5 km-en keresztül tartani még soha, pedig de jó lenne. dolgozott bennem a sírás, meg a pulzusom is felment az egekbe a füles miatt, meg nemcsak a füles miatt is, ráadásul hallottam a vastüdős zihálásom, és állati lassan teltek a percek, mondjuk, megállni nem jutott eszembe, ez azért jó, nem? azt a. magam kitalálta kontrollprogramot viszont kétszer - háromszor is lefuttattam, hoyg fáj a lábad? nem. van levegőd? még van. bírja a tüdőd? nehezen, de bírja. akkor kuss fuss.
és akkor kiderült, hogy 2, 63 km-t toltam le. mondjuk, belehaltam és egy méterrel sem ment volna több.
(ö: 5,27 km
bemelegítés: 2, 64 km - 9, 01 min /km
majd 2, 63 km - av. pace: 7, 37 min /km
- 484 kcal)
Tehát ha jól számolom, futottam 24 km-t, égettem (csak futással) 2281 kcal-t, diétával még hozzátettem a magamét (nagyon tartom) és mennyit fogytam? Egy dekát sem. Mondjatok érveket, miért ne dobjam ki a mérlegeket.
* nyilván ez rám van szabva
** nem kulacs, egy 250 ml-es flakon
