A tegnapi futáson pontosan 68 autó és 3 busz utasai láthatták a fenekem, ez egy új personal best, rekordokat döntök.
De nem úgy van, ahogy gondolják sokan. Nem számoltam az autókat, legalábbis nem tudatosan, egyszerűen vannak olyan tevékenységek, amelyeket tudok paralel végezni egymás mellett - ideális feltételek között. Például remekül tudok online olvasni munka közben (főleg novellákat, újabban azonban sorozatokat nézek, na, az, mondjuk, nem egy nagy kunszt), holott egyébként végtelenül utálok monitoron olvasni, vagy pl. vizsgákra készülve vasalás közben tanultam egy csomószor. Nem egy Napóleoni teljesítmény, aki állítólag három nyelven diktált egyszerre levelet, nekem ez jutott. Ja, és tudok olvasás közben mintát figyelve kötni. Ez a Napóleoni nagyság háziasszony vörzsönje.*
Mindez azért fontos, mert ez a tegnapi futás olyan volt, de olyan, hogy mindig ilyet rendelnék mostantól, iszonyúan élveztem. Annyira még nem voltam kész a jóra, hogy be se kapcsoljam a runkeeper-t, de már megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha lehalkítanám, végül (persze) nem tettem, ne durvuljunk. Viszont nem érdekelt, hogy mit mondott be, én csak mentem, ahogy tudtam és arra figyeltem, hogy érezzem a futást, vagy a levegőt, az őszt, a színeket, vagy mindezt együtt, nem tudom. Hi-he-tet-len jó volt.
És azt, hogy mennyire király volt az egész etap, az is mutatja, hogy elengedtem magam és nem tudatosan, de a fejembe bekerült a mellettem elhúzó autók száma, itt térnék vissza ... Napóleonra. Eddig ez csak hébe-hóba fordult elő, mégpedig azért, mert futás közben sokszor annyira kell koncentrálnom magamra, hogy nem tudok melléktevékenységet végezni, nem jut be más infó a fejembe, mert ahhoz harmónia kell és az, hogy megneállj - mégegykicsitbírjki nem egészen az az idill, amit az én agyam kíván, azt hiszem, a szenvedés nem segíti a szellemi fejlődésem.
Ma viszont. Hát ma, ma igen, ma nem kellett ilyen marhaságokra koncentrálnom, meg hogy hogy veszem a levegőt és egyáltalán, hol a levegő?, és a bal lábam sem rendetlenkedett, meg semmi, én ma csak repkedtem futottam és igen, ilyetén módon lehetővé vált az alapszolgáltatás kibővítése, így aztán az agyam közben számolta az autókat. Ez a bizonyítéka annak, hogy elengedtem magam és magamra figyeltem. Érzem, hogy ez másnak ellentmondás, én meg így működöm. Yep.
Egyébként meg 3,3 km, a 3 emelkedős, alattomos pálya, imádtam.
(előző nap futottam egy 2 km-es teljes gőzöset, OMG. 8, 42 average pace)
* fogat mosni és hajat fésülni viszont nem tudok, ilyenek a férjem hatáskörébe tartoznak, na, de ő dobol, ugye, kezek és lábak szétválasztva működnek, erre én képtelen vagyok. ő viszont nem tud kétfelé figyelni, ez megnehezíti az életünket. még jó, hogy itt vagyok neki én, ugyebár