welcome on the board - again

Mondhatnám, hogy nem történik semmi, javulok, gyógyulok, haladok a felépülés útján, de igazából (és most ne feszegessük sem az időt, sem az okokat), azon kaptam magam, hogy jelentkeztem a Velencei-tavi túratriatlonra, ezzel mintegy rövidre vágva a baleset és az elengedett lufik között keletkezett feszültséget.

Ültem egy délután a laptop előtt és a jobbik kezemmel (mert a másikra valószínűleg korrekciós műtét vár, mesélhetnék, de ez most nem az a fórum) megnyomtam az online nevezés gombot, így tehát augusztus 2-án úszom - bringázom - túrázom / futok - bringázom egy jót, szerintem szép nap lesz. 

Próbálom visszaidézni, milyen érzések töltöttek el a nevezés előtt, de nem nagyon megy, úgy képzelem, elborultam kicsit.

Ettől kezdve felgyorsult a gyógyulási folyamat, bámulatos regenerálódás vett lészen rajtam erőt, például már bringáztam is párszor (87 km), ill. kimerészkedtem kétszer futni, a térdem is tök jól van, nem fájt cseppet sem. Receptre a túratriatlont. Mindenkinek.

Az azért nem rossz, hogy ezt nem kell halálkomolyan venni, 500 méter úszás, hát na, csak megúszom a távot, nem? Az igaz, hogy nyílt vízben az úszásom fürdővendég stílusban történik, függőlegesen úszom, ellentétben a medencés úszásommal, amikor is úszószemüvegben és teljesen  víz alatt, ahogy kell, vízszintesen. A nyílt víz nekem strandolás, azért majd szóljon valaki, hogy labdát ne vigyek magammal. És kicsit zavar, hogy úszni fürdőruhában célszerű.

A bringa meg olyan, hogy 2 szakaszban kell letolni olyan 30 km-t, szerintem ez menni fog, oké, nagy arccal mondom, de most pl. már csináltam olyat, hogy ilyet, ni, baleset után és túléltem. Ami főleg a total climb megtekintése után tűnik dicséretesnek.

A túrát pedig úgy képzeltem, hogy ahol lehet, ott futni fogok, de azóta kiderült, hogy kapaszkodós részek is lesznek, ezt majd élőben eldöntöm. Kezd nagyon nagy lenni az orcám, tudom. Kétszer voltam csak futni, az első rettenetes volt, lógott az orrom rendesen, de végülis előző este bringáztam ezt a fentebbit, talán ez is közrejátszott. A második futást főpróbának gondoltam, 3 km egyben, lement, meg tudtam csinálni, megmaradok. Na jó, az utolsó 200 métert elég hosszúnak éreztem.

Összességében tehát az a helyzet, hogy elengedtem egy - két dolgot, de kaptam helyette mást. Ez az egész baleset olyan irreális, még mindig nem hiszem el, hoyg ledobott magáról a paripám, hogy ott hemperegtem az utcán (a nyílt utcán, ugye, viszont egyedül), hoyg meg kellett röntgenezni szinte mindenem, hogy nem bír összeforrni a kezem, hogy lehet, hoyg lesz egy korrekciós műtét (nekem! annyira nem vagyok beteges alkat, hogy még nem voltam regisztrálva az SZTK-ban, sztem ez sokat elárul), hogy betörtem a fejem kicsit, meg a többi - és az is olyan felfoghatatlan, hogy két héttel a baleset után már elég jól vagyok, ki tudok menni futni, el tudok menni bringázni*, nem fáj, nem szenvedek, nem nyöszörgök, ilyesmi. 

Nem tudom, nem akar-e engem a világ President-nek?

* ez macerás a kezem miatt, sokszor kell a kormányfogáson változtatnom, meg nem tudok rátámaszkodni, meg.. nem sorolom

terv 2014

Nekem már eszembe jutott, hogy megírjam a tervet, csak az olyan nagyképűen hangzik, futós terv és nekem, muhaha, de aztán a Főnök azt mondta, meg kell beszélnünk, így aztán.

Én azt már júliusban irigyeltem (május óta mozgok), hogy valakinek be van táblázva az éve, mikor, hol és mennyit fog futni, versenynaptár, így hívják, ne csodálkozzunk, ha eleddig nem használtam a szót. Na de most.

Az, hoyg mennyit fogok futni, nálam kimarad, egyrészt fogalmam sincs, hát honnan tudjam én azt? Tavaly 314, 69 km-t futottam május óta, én még erre is csodálkozva néztem tegnap, miközben más egy hónap alatt ennyit. Kivéve Lubics Szilvit, ő két hét alatt. Én nem szeretném belőni, hogy akkor mondjuk, 1000 km-t, a négyjegyű számok úgyis túl vannak már az én matematikai határaimon, befoghatatlanok, különben pedig hajlamom van rá, hogy ennek tükrében értékeljek egy- egy hónapot, de ezt tudatosan nem kívánom most. Én csak futni szeretnék, meg egyre többet és egyre gyorsabban. Úgyis össze fogom számolni, elvégre vezetem az oldalsávot, de hogy ez nyomasszon? Frászt.

Ami biztos, hogy a naptáramba beírtam a Yours Truly futást, január utolsó vasárnapja, de ez nem verseny, nekem biztosan nem, afféle játék, hiába, no, idén én már így játszom. Esztergomban futom le, nincs táv, csak idő, szerintem ez nekem való. (január)

Biztos az Ultrabalaton, hiszen ott csapatban indulok, egy félmarcsit kell lenyomnom, de valószínűleg két etapban teszem meg. A csapat ismerheti a kapacitásom, mert 9 perces km-ekben állapodtunk meg, de azért én titokban ennél jobbat szeretnék. (május)

Az első, az feledhetetlen, így szeretnék visszatérni a Teliholdfutamra (szintén Esztergom), szerintem a 4 km-es etapot vállalom, ilyen bátor vagyok, letolom újra azt a Bostoni Marathon-t. ;) (július)

A legnagyobb vágyam, hogy őszre képes legyek 7, 30-as km-eket futni, mondjuk, 10 km-en. Ez a legnagyobb kihívás, ráadásul számszerűsíthető, van viszonyítási pont, lehet mérni, látni az esetleges visszafejlődést, olyan nagyon egzakt, hogy nem is kívánok vele többet foglalkozni, mert ideges leszek és ennem kell. (október?)

Nem megfogható és sem távban, sem időben nem mérhető az a vágyam, hoyg ne beessek a célba, én is szeretnék aranyos, mosolygós beérkezéseket, nem túlélésre pályázni, hanem lefutni az aktuálisan legjobb tudásom szerint, elfáradni lehet, kicsit meghalni is, de csak kicsit, beesni a célba nem. Nem mindenáron akarom teljesíteni a versenyt, hogy elmondhassam, megvan és az enyém.

Gondolom, lesz még ez-az, én nem vagyok nagy spíler a témában, biztos felbukkan még egy-egy verseny, nem cuppantam a témára január elsején, csak ami eszembe jut, azt mondtam, menetközben a futópajtik úgyis rábeszélnek erre-arra, legalábbis akarnak. 

Nem annyira szeretnék, de idén figyelnem kell a keresztedzésekre.. Én akartam tavaly is, de innen is látszik, milyen lusta vagyok, valahogy amire lehetőségem lenne, az nem tetszik, nem esik jól, amiről meg azt gondolom, hogy nekem jó lenne, arra nincs lehetőségem és akkor maradtam is ennyiben. Kompromisszumos megoldás kerestetik.

Szeretnék fogyni, ez a must have kategória, itt nincs pardon, idén jó lenne 15 - 18 kilót ledobni, akkor év végére már egészen emberi formám lenne, s gyanítom, a futás is jobban megy majd, egyelőre cipelek magammal néhány homokzsákot, ami annyira azért nem esik jól, valljuk meg.

Azt hiszem, keményen kell dolgoznom idén, de ez most jókedvvel tölt el, majd év közben nyifogok eleget, meg szidom a Főnököt  magam, hogy ülnék inkább a kanapén és majszolnám a krémest, mit krémest, krémeseket, de ez hozzátartozik, kell ez is. Egyébként meg nyifogni remekül tudok.

Viszont úgy érzem, sikerült jól belőnöm magam (öhöm), ez olyan terv, amit nem adnak ingyen, ezért baromi sokat kell majd tennem, hogy megvalósítsam, tehát nem terveztem alul, ám (úgy vélem), nem is lőttem (nagyon) fölé, olyan tervezhetőnek tűnik így, január 4-én, a fotelben ücsörögve. Vagy mégsem? Kezdő vagyok, látszik?

Mi is van még? Ja, hát hogy kedves, aranyos, magabiztos, céltudatos, mosolygós, energiadús leszek, és ilyen hangulatban fogom egyre csak írni és írni a bejegyzéseket. Oh, yes.