hasis (has is)

sokkoló képek jönnek, elmúltál már 18?

Most éppen egy fáradásos szakaszában vagyok ennek a diétának z életmódváltásnak és őszintén úgy érzem, hogy ha nem főzhetek - süthetek egy rendeset, akkor nincs értelme tovább az életnek, így aztán engedek a public demand-nek és elmondom, éppen hol tartok - természetesen azért teszem mindezt, hogy erőre kapjak a reménység szerint érkező kommentektől. * 

Nem vagyok rá büszke és őszintén nem mutogatnám ezt a képet, most nézzétek meg, egyszer hozom csak fel, talán le is törlöm. Before.

de legalább Velence látott ilyet is

Tejóég. És nem itt voltam a legkövérebb, erre még lapátoltam olyan 15 kilót, de egyrészt éppen csak, hogy csak ki nem buggyan a hasam már itt is (még az is lehet, hogy csak jókor vagy jó szögből készült a fotó - már ha lehet ilyet mondani adott esetben, ugye), másrészt meg a karom - kezem is hát milyen már. Komolyan nem hiszem el. Nem kell megkérdezni, hogy bírtam így élni, már nem tudom, akkor éppen bírtam, elég sok mentális nehézséggel küzdöttem akkoriban (is), nyilván ez sem segített, de az is lehet, hogy a dagadtság volt a kisebb gondom. Lapozzunk.

Most itt tartok. Ez olyan - 21, -22, nem mérem mostanában magam, elfáradtam, mondom, iszonyúan meguntam ezt az egészet. Persze, hogy vékonyabb legyek, azt bezzeg nem unom meg, azt szeretném, mi? Csak az odavezető utat nem? Tipikus mai felfogás, undorító. Tetszettem volna nem elhízni.

csak szólok, hogy nem az a különbség, hogy elvesztettem a  fejem

Kisebb helyet foglalok el a világban, kisebb ruhákat kell nekem varrni, kevesebb festéket használnak a ruháim színezésére, egyértelműen környezetbarátibb lettem. Ugyanitt kisebb ruhákat szívesen fogadnak.

Kilóban mostanában nem annyira fogyok (hogy rohadjon meg a mérleg), pedig még olyat is csináltam, hogy 30 napig önfegyelmezésben voltam. Nem ittam kávét, nem ettem kenyeret (meg az ilyen Abonett-eket sem), péksüteményt, csokoládét, cukros dolgokat, semmiféle házisütit, fehérjeszeletet és Corny-t sem. Kemény. De én is tudok az lenni.

Jó, ennek a hátterében az áll, hogy kávéból nagyon fölé tudok lőni az ideális mennyiségnek, rendszeresen túlzásba esem, de ugyanezt tudom tenni minden mással is, még csak nem is materiális dolgokra gondolok. Kenyérből tizenév óta rozskenyeret, meg ilyesmiket eszünk, de nem is a minőséggel van a baj, ugye. Péksütemény - azzal én korrumpálható vagyok, a legjobb, ha a Boulangerie-ben próbáltok megvesztegetni, de beérem a Jókenyérrel is. Meg bármelyik metrókijáratnál lévő borzadály is jöhet. Csokit ezer éve nem eszem, de  úgy lehetek ezzel, mint a gyógyult drogos, átmenetileg 3 éve nem élek a szerrel. Nem kell aggódni, megvan az ellenszer, a fehérjeszeletek. Meg a Corny. De meg tudom magyarázni. Nyáron, ha elindultam bringázni és csak valami minimális kaja volt a gyomromban, akkor menetközben megettem egy fél Corny-t, oké, eléhezés ellen tökéletes.

De ebből az lett, hogy a futós napokon is megettem egyet. 

Aztán a nem futósokon is megettem. 

Aztán meg már nem is egyet. 

A végén már azon kaptam magam, hogy a hétvégi bevásárláskor egy köteg cucc volt a kezemben és az ízek között válogattam.

Ennek egy huszárvágással vetettem véget, 30 nap elvonókúra. Baromira szeretném magam sajnáltatni,  főképpen meg ünnepeltetni, de őszintén nem volt olyan nagy dolog, mint vártam vagy gondoltam, szóval, le lehet jönni a szerről, csak el kell határozni. Jó, én azért tudtam, hogy ennek  vége lesz, még x nap és újra eljutok a díleremhez, csak ki kell bírni, de tényleg nem volt fogcsikorgatás. Na, és mennyit fogytam?

Egy dekát sem. Egyetlen dekát sem. Pedig közben rendesen mozogtam, ekkor voltunk a Balaton Maraton előtt, pakolt rám rendes adagokat Gábor, volt 45 km-es hét is, más már elfogyott volna, állítom, én meg... na jó, az igazsághoz két dolog tartozik hozzá, az egyik, hoyg a fehérjebevitelem jelentősen megnőtt, igazi ragadozó lett belőlem, másrészt viszont centire mégiscsak vékonyodhattam, mert egy nadrágomtól el is kellett búcsúznom. De akkor is. Milyen barát az ilyen mérleg.

Továbbra sem előnyös nekem a futócucc, jobb sportot is választhattam volna, ezek a rámcupp ruhák.... eh. Viszont beleférek ebbe a jó kis Regatta széldzsekibe, tavasszal turkáltam, szerintem vadonatúj, próba nélkül vettem meg, a két oldalát még közelíteni sem tudtam egymáshoz, nemhogy becipzározni. Mondjuk, most sem lötyög.

Mi is van még? Ínség. Mert egy csomó mindenből már kifogytam, egy csomó mindenbe meg még nem bele, meg egyébként sem tudom, hová tettem a "majd belefogyok" feliratú dobozomat, pedig elég terjedelmes volt, lehet, hoyg feladtam a reményt, hogy még valaha? Amilyen optimista vagyok, elképzelhető.

Megmutassam, miket eszem? Hátha nagyobb kedvvel folytatom holnap... Művelt emberfő lettem a témában, Detty** segítségével képben vagyok. Csak kedvem nincs most hozzá, nyilván ez azt mutatja, hogy nem életmódot váltottam, hanem még mindig diétázni akarok és igen, biztosan így van. Rugelach-ot akarok sütni, meg mézes - mákost és barbecue oldalast, meg diós akármit és főzni akarok tárkonyos ragulevest. Hiányzik a mozdulat, ahogy begyúrom a kenyeret, ahogy kelesztem a kalácsot, a kuglóf illata, meg amikor a kakaós csiga tölteléke kicsit kifolyik és megég és a marhapörköltbe löttyintem a vörösbort, meg ilyenek. És az íze is hiányzik, naná. Sosem lesz vége ennek, én mondom.

Pedig  finomakat eszünk, tudom én.

zabkása  reggelire  - szeretjük, nincs vele semmi gond, itt éppen chiamag és gránátalma társul hozzá (a gránátalmát mostanában 75 forintért adják, jöhet)

almás céklasaláta, friss és üde, egyszer semmi más salátának való nem volt itthon, azóta direktben is készítem 

cukkinis durumtészta - Alnatura a DM-ből, sok fokhagyma, cukkini. kurkuma

gyors ebéd, spenótos cukkinis omlett - ez volt itthon, szeretem

abszolút saját kreálmány, fehérjebomba, minimális kcaltartalom - túrós pulykafasírt. praktikus, mert jó ebédre, szendvicsbe, vacsira, bárhova

 ugyanaz pepitában, csak itt formázva vagyon. ofkorsz, hogy nem olajban sült, hova gondoltok

 

túrócsemege, ha jól látom, eperrel - tízóraira, uzsonnára

 

ez egy komplett ebéd volt, csirkemell, zöldségek és hajdina. na, ez utóbbi számomra felejtős, én bulgurpárti vagyok

kókuszgolyó, de nem úgy, ahogy képzelitek, én olyat nem (t)ennék. ja, dehogynem

zabpalacsinta - édesen (túrótöltelék) és sósan (mozzarella, spenót, chili)

töltött paprika - na, ez sem úgy, saját ötlet

túrós zabcsemege gyümölccsel és mákkal - itt kezdtem a renitenskedést, a máknak magas a zsírtartalma, yep - nekem meg alacsony mostanában a tűrésküszöböm, azt tudom erre mondani

cukkinis- rukkolás bulgursaláta

Jó, hát nem rossz a felhozatal,  ki tudok találni finom, egészséges ételeket, amelyek beilleszthetőek az új vonalba, nem kizárólag csirkemellet eszünk valami kész salátakeverékkel, de őszintén? Igazán aznap voltam boldog, mikor a férjemnek csokoládétortát készítettem. Úgy éreztem magam, mint a palackból kiszabadult szellem - jó, erős túlzás, de csak azért, hogy érthető legyen a lelkiállapotom.

Meg amikor Balaton Maratonra kekszeket sütöttem.

Vessetek meg, bánom én.

Majd mindjárt veszek egy nagy levegőt és visszatér belém a kedv is, nemcsak a tudatosság.


* adjam a reperoárt? hogy milyen típusúak lehetnek? szerintem van ott fantázia.

** többünk segítsége, egy csoport dietetikusa, egy kincs, remélem nem olvassa el a fent írtakat

most ráérek, hát vallok

Megmondjam, mi a baj ezzel a(z) diétával életmódváltással? Hogy életmódot kell váltani.

De komolyan.

Persze, értem én, hogyne érteném, tetszettem volna nem elhízni, de mondjuk, ezen lépjünk túl, mert   történelmietlen a mi lett volna... Hozott anyagból dolgozunk, én ezzel a testtel váltom az életmódot.

A férjem azt szokta mondani, hogy az állat az, aki csak akkor eszik, ha éhes, az ember teljesen más és ha nem is teljesen így, de azért ebben van igazság. Nem  arról van szó, hogy én most sajnáltassam magam, hogy mi mindenről le kell mondanom (dehogynem), hogy mi mindentől kell megfosszam a testem, nem ez a legrosszabb. Megmondjam, mi a legrosszabb?

Hogy az étkezésnek van egy kultúrája. Egy kultúrköre. Hogy az étkezés nem pusztán a testem tápanyaghoz való juttatása, melynek során kiszámolom az éppen elegendő és semmi feleslegest nem tartalmazó mennyiséget (és minőséget), hogy ügyelek, hogy kevesebb legyen a bevitel és végre fogyjak. És nem is csak annyi, hogy akkor most kevesebb szénhidrát vagy teljes megvonás és sok zöldség és sovány hús. És hoyg ez még akkor sem így van, ha fogynom kell.

Szerintem az étkezés ugyanis öröm. Természetesen nem arról van szó, hogy a moziban az élmény csak pattogatott kukoricával lesz teljes, én legalábbis nem így értem, de nekem ez a kettő nem is tartozik egybe, szóval, lehet, hogy a táplálkozási kultúra nemcsak ország-, de személyfüggő is.

A legeslegrosszabb ebben az életmódváltásban (és innentől kezdve ez még rosszabb, mint a diéta), hogy állandóan rohadtul résen kell lenni. Mit ehetek meg még ma, ez a teljes napomhoz képest milyen arányban tartalmaz ezt, meg azt, soha semmi elengedés, soha semmi lazaság. Persze, tudom én, hogy a másik oldalon meg ott vannak az elvesztett kilók, és senki ne írja már nekem azt, hoyg de megéri, mert persze, meg, nyilván azért csinálom, de attól még...

Attól még eszembe jut, hogy milyen jó baráti társaságban meginni egy pohár sört, egy pohár bort. Társasjátékozás közben sós kekszet ropogtatni. Délutáni teához csokis kekszet enni. Férjnek croissant-t sütni reggelre. Hirtelen felindulásból almás pitét csinálni. Karácsonykor teletömni a kekszes dobozokat. Nyáron este 8-kor grillezni. Kondérban bablevest főzni. Tésztát gyúrni közösen. Palacsintázni a kölkökkel. Új recepteket kipróbálni. Churros-t  sütni. Cukrozott narancshéjat készíteni. Lekvárokat együtt. Meg szörpöket. *
Elmarad a spontaneitás, mindig tudatosnak kell lenni, értékelni az adott élelmiszert, hogy ez most kell nekem, jöhet nekem, még befér vagy már nem, sőt, soha nem fog már beférni, mert a cukor fehér méreg** és csirkemellet kell enni barnarizzsel, meg zabpelyhet.*** (zabpelyhet igen, de granolát már nem) Nem lesz többet hirtelen megkívánás vagy ha igen, jön a bűntudat.

Ez a folyamatos tudatosság és éberség, ez szerintem határozottan megviseli a szervezetem, én szeretem, ha elengedhetem magam, persze, erre is lehet válasz, hogy ez volt eddig, meg is látszik a nagy szabadság. Tudom, hogy az ízlelőbimbóim kietlen sivatagban érzik magukat és oázisra vágynak, de nemcsak ők, hanem én magam is. Arra vágyom, hogy nyári estén barátokkal grillezzünk és megegyük, amit főzünk magunknak****. Hogy nyaraláskor gnocchit sodorjunk. Hogy kávézóban hosszas beszélgetéskor felhőtlenül kérhessek egy szelet sütit. Meg ilyenek. Jóízúen falatozzam másokkal és ne csak nézzem, hoyg ők esznek.

Nem állítom, hogy kifejezetten az étel hiányzik, de maga az, hogy az étkezés bizonyos társadalmi érintkezési formákat is magában hordoz, az csak annak nem számít, aki ezt nem élte még meg. És ha legalább diéta lenne, de nem, mert ugye most már életmódváltásról beszélünk, ami azt jelenti, hogy mostantól egész életemben valahányszor csak ránézek egy péksüteményre, a sok fehér lisztet és a sok fehér cukrot kell látnom benne, mert már a tudatosságnak ilyen magas szintjén kell (ene) állnom és nem szabad, hogy akár egyedül, akár társaságban elcsábuljak. 

Nem hiszek a teljes megvonásban sem, de hangsúlyozom, ez az én életem, az én érzésem, nekem rossz, tudok örülni, ha másnak  így is jó és mást kielégít, ha csak elkészíti az ételt és nem eszik belőle. És ha társaságban is elüldögél egy pohár vízzel. Én azonban nem, hát na.
Amikor ezen gondolkodtam, beütöttem a gugliba, hogy társas étkezés és legnagyobb meglepetésemre a lista élén a társas étkezés hátrányai szerepeltek, ettől azért dobtam egy hátast. A végén annyira tudatosak leszünk, hoyg elfelejtjük, mekkora közösségteremtő ereje van a terített asztalnak.

Ezek után jó kérdés lehet, hogy hol az igazság. Hol. hol. Hát odaát középen, gondolom én. Valahogy ezt kell összehozni, hogy ezt a két párhuzamos  még a végtelen előtt összeérjen. Lelkiismeretfurdalás nélkül.

* tudom, a készítés nem egyenlő az elfogyasztással, de nem is erről szól az egész

** az. de én néha szoktam magam mérgezni  

***  jelzem, hogy imádom

**** aki ideírja, hogy grillezett cs.mell és zöldségek, azt letiltom