2013. július 11., csütörtök

minden bajom a szénhidrát

Tehát úgy van, hogy 8 kilót dobtam le, de meg lehet nyugodni, van ott még, ahonnan ez jött. Rengeteg.

 Ildikó kérdezte a múltkor a FB-on, hogy változtattam-e a táplálkozáson és megígértem, hogy írok erről is. Változtattam. Elég sokat. Nem akarnék senkit elkeseríteni, de a fogyás 70 % -a táplálkozáson és 30 %-a mozgáson múlik. Magyarul fenemód meg kell reformálni az étkezést. Ez nekem elég nehéz, legalább mint a mozgás, bár mostanában már jobban megy, de pl. az előbb meg kellett egyek két evőkanál eperlekvárt. Terven felül.


Én (sajnos) a szénhidrátot szeretem. A tésztákat, a pizzákat, a fagyit, a süteményt, a péksüteményt, a pogácsákat, a jó sűrű kenyeret, a kifliket!, s ugyan a csokoládé ma már nem hoz lázba, a héjában sült krumpliért rajongok. Például. És a lekvárokért.

Változtatni, változtatni, könnyű azt mondani! Én napközben elég jól elvagyok, nem vagyok éhes, eszem is keveset, na de délután.... délután minden ízlelőbimbóm turbófokozatra kapcsol és eszeveszett őrjöngésbe kezd, hogy most azonnal vessek nekik oda valami prédát. Egészen konkrétan nem éhes vagyok ilyenkor, hanem azt szoktam érezni, hogy úgy ennék valamit. És ez a legrosszabb fajta szirén.

Na, szóval, az van, hogy sokkal kevesebbet eszem. Ideális esetben naponta ötször kellene enni, ez nekem vagy megy, vagy nem. Törekszem arra, hogy a normál mennyiségnél jóval kevesebb szénhidrátot fogyasszak, így pirítóst eszem ugyan reggelire, de napközben direktben CH-ot már nemigen. Nyilván vannak kivételek és nyilván úgy is találkozik az ember vele, hogy nem gondolja (rejtett kalória), de a törekvésem az, hogy sokkal kevesebb kell belőle. Kiiktatni nemcsak, hoyg nem lehet, hanem tilos is, ez a jó hírem.

Borzalmasan utálom, amikor azt olvasom, hoyg csirkemell salátával, ehhez a szöveghez általában adnak egy fényképet, amelyen egy halom zöldsaláta mellé biggyesztenek egy szeletke grillezett csirkemellet, ezzel engem ki lehet üldözni a világból, kívánom, hogy aki még egyszer ilyet közzétesz, az egy évig éljen ezen a koszton. Merthogy unalmas. Nekem nagyon. Arról nem is szólva, hogy egy óra múlva olyan éhes - s ennek következtében olyan ideges (pedig szeretem a madársalátát, a rukkolát, a jégsalátát, mindent szeretek)- vagyok, hogy feltépem a hűtőt és mindent felfalok.

Tényleg több húst eszem, mint tenném normál esetben, de nem kizárólag csirkét. Nem vetem meg a tarjából készült flekkent, zsírosabb, zsírosabb, oké, de finomabb is. Paradicsomsalátával. Vagy a csevapcsicsát. Marhahúsból. Szeretem én a  csirkét, ezerféleképpen tudom elkészíteni (ezek közül is thai vonulat a number one), nincs ezzel baj, de ha már a szénhidrátomról mégiscsak le kell mondjak* és aszkéta meg talán mégsem kívánok lenni, akkor ez így rendjén van.

Köretet viszont nem eszem. Rizs, krumpli, tészta.... olyannyira semmi, hogy szinte soha, köretként egyáltalán nem, de pl. tegnap kolbászos paprikás krumplit kívánt a nép, abból ettem egy gyerekadagnyit és kész. Ez azért kell, mert így nem érzem, hogy tiltólistán van valami, legfeljebb nem akkor, nem mással együtt és legfőképp nem annyit eszem belőle, mint korábban.

Hasonlóképpen vagyok az édességgel is (ez a végzetem...), napközben nem eszem, este meg már nem szabad, de amikor sütök, akkor megjutalmazom magam egy szelettel, vagy ha nagyon jó fagyizó környékén járok, akkor nem hagyok egy gombóc fagyit, bár most azért elmondanám, hogy Füreden egyszer sem ettem a Bergmann fagyijából, ami nyilván kompenzáció, mert az Arácsi Cuki tökmagos pogácsájából viszont lefelé is, felfelé is. De legalább fagyit nem.

Ha édesség, akkor nyírfacukor, nagyon drága, igen, mivel azonban nem napi szinten kerül az asztalra, kibírható. Nekem nagyon hatásos, mert én olyan hasmenést kaptam tőle, hogy az output a duplája volt az input-nak, már-már fogyasztószernek is beillik. A férjem viszont jól bírta, nyilván egyéni érzékenység van mögötte, de jó lesz vele vigyázni. Állítólag 3-4 nap után megszokja a szervezet, mivel azonban én nem eszem folyamatosan, nem tud hozzászokni. Célszerű a vele készült édességek otthoni fogyasztása...

Mi is van még?  Most jó, mert sok a tényleges zöldség, de ez is hülyeség, mert télen azért ott a rengeteg mirelit és valljuk már be, hogy nem ember ellen való vétek a fagyasztott zöldség, szóval, párolva, főzeléknek tojással, virslivel, hússal, magában. Szerintem a mennyiségen múlik minden.

Még lehetne magam képezni a témában, például nagyon érdekelnek a szénhidrátok (nahát), hogy akkor gyorsan, meg lassan lebomlóak, meg glikémiás index és társai, szerintem ezek nagyon hasznos dolgok, egyszer majd elolvasom és félelmetes tudásra teszek szert.


Egy nagyon lényeges dolog van: nem szabad csak  a kilókra koncentrálni. A mérleg kell, de a centi a jó barátunk. Ha az ember elkezd mozogni, akkor a teste változni fog, ugyanis 1kg izom súlyban ugyanúgy 1 kg, mint 1 kiló zsír / háj **, viszont kisebb a térfogata, tehát kisebb helyet foglal el, vagyis, lehet, hogy a mérleg semmi változást nem mutat, de a ruháinkat könnyebben vesszük fel és ez azért milyen jó már.


Más nagyon nem jut eszembe, biztosan lehetne még írni erről többet, nem bánom, ha kérdeztek, de ha javasoltok, azt sem!


* nem mondtam volna? lemondás, az van.

**ne szépítsünk



30 megjegyzés :

  1. "kívánom, hogy aki még egyszer ilyet közzétesz, az egy évig éljen ezen a koszton"
    Be szoktak válni a kívánságaid? Mert akkor rögtön közzéteszek valahol! :) Jöhetne egy évig ilyesmi, na mondjuk csirkemell helyett inkább pulyka vegyeshússal. Vagy anélkül.
    De félretéve a viccet: a szénhidrát nagyon rá tudja nyomni az ember életére a bélyegét. És nem csak kilók formájában. Hanem mert ugyanúgy függőséget okoz, mint pl. a nikotin. Nagyon vigyázni kell vele.
    Meg amit a "meg kellett egyek" kapcsán írsz: a másik rákfene, ezt régóta látom (nem pont nálad, hanem általában), az ellenőrizetlen "bekapogatás". Egy kis, egy kis az, és nap végén az ember meglepődne, hogy mi mindent evett össze úgy, hogy talán észre sem vette.
    Nálunk (hála a férjemnek) az egyik kőbe vésett szabály, hogy enni csak leülve, lehetőleg együtt, amikor itt van az ideje. De szerencsére nincs is súlyproblémánk. Sőt, mérlegünk sincsen. :) Nagyon jó szívvel tudom javasolni ezt a módszert.
    Meg, ha nem bánod, még egy saját tapasztalat: amióta nyaranta gyakorlatilag friss (és jórészt nyers) zöldségen él a család (javarészt görög saláta formájában, fetával-olívával, ó de imádjuk!), azóta telente elkerül minket a nátha meg az influenza. Talán valami vitamin- vagy nem tudom, milyen raktáraink annyira feltöltődnek, hogy. Mindenesetre nehezebb ételek, sültek, grillezett húsok, édes tészták nem is nagyon mennének nyáron (ezek amúgy is melegítő hatású ételek, de nyáron minek, ha amúgy is meleg van...), de pl. hébe-hóba egy fagyi simán belefér. Sütizni viszont nem szoktunk, hacsak nem valami jeles alkalomkor, egy keveset. Habár a többiek talán szoknának, csak rosszul jártak velem, mert én félbarna korpás kenyéren kívül más tésztát nem sütök nekik. (Anya az ilyen?) De szerencsére nem érzik úgy, hogy ettől aszketikus életet élnénk. :) Ja, és nem szörpözünk, nem üdítőzünk, szerintem ezek is sunyi holmik, a szénhidrát (konkrétan: cukor) fentebb írt tulajdonsága miatt.
    Remélem, sem terjedelemben, sem tanácsosztásban nem lőttem túl a célon, de ezek nálunk olyan jól beváltak, hogy kilókra gyakorlatilag gondolnunk sem kell, és nagyon örülnék, ha ugyanez más válláról (csípőjéről, miegymásáról) is levenné a terhet. Legalább ezt.
    Juli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juli, minden tanács jól jön és nem lőttél túl, dehogyis. Az a helyzet, hogy mi azért elég sok salátát eszünk, csak nem kimondottan a zöldsalátát, inkább úgy, hogy a zöldsalátát gazdagítjuk ezzel-azzal. viszont egész télen egy köhintés sem hagyta el ajkunkat és nem prüszköltünk,nem tüsszögtünk.ez sztem jó, mert nem csináljuk rosszul mégsem :)

      hogy inkább pulyka, semmint csirke, hehehe, hát erről beszélek!


      én imádok sütni-főzni és rengeteget sütöttem, kenyeret, péksütit,süteményt, mindent,mióta a gyerekeink nem teljesen itthon laknak :), azóta ez csökkent, de heti egyszer muszáj ;)

      Törlés
  2. Úgy örülök, hogy ilyen ügyes vagy!Én is nyolcnál járok, én is faláskényszeres, úgy ennék valamit (pedig nem is vagyok éhes)szindrómás voltam. Mindenféle koncepció nélkül elkezdtem kevesebbet enni.A vacsora -esti eszegetés kiiktatva. Egy héten csak egyszer sütök és már nem a dupla adagokat, csak úgy ésszerűen.Az elején bicajoztam, de most vagy esik, vagy szúnyoginvázió van, vagy 30+ fok. Tudom, hogy ez így nem jó, de HIÁNYZIK és fogom csinálni. És az a jó, hogy most nem estem szét agyilag mert "nekem most fogyókúráznom kell". Másképp gondolok az ételre, már nem azért kell, hogy jó kedvem legyen tőle,de azért még szeretem. Úgy érzem az a jó, hogy nem estem a ló egyik oldalára sem. Nyeregben vagyok!Téged pedig nagyon csodállak azért, amit a futással művelsz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kriszta, szerintem ez őrült jó. Kalapemelés!
      Nekem az is gond, hogy én imádom az ételt, nemcsak jutalomképpen, meg vigaszként, hanem általában, szeretem a finomat, a különlegeset, szeretem kipróbálni, szóval, ez sem segít.

      az pedig, hogy hiányzik a bringázás, az már jelent valamit ;)

      Törlés
    2. Én épp ezért nem vonok meg semmit magamtól! Tudom, hogy a fehérített szénhidrátok ellenségek, de ha egyszer végiglapozom a receptjeim könny fut a szemembe attól a gondolattól,ha nem süthetném meg többé őket!Értem én,hogy nem azért élünk,hogy együnk, de az olyan jó! Én csak unalmamban/bánatomban nem akarok többet enni!És az utóbbi időben már nemcsak nálam, hanem a 10 éves kisfiamnál is előfordult, hogy addig ettünk amíg rosszul nem lettünk! Na ilyent többé SOSEM!És nem a szexi alakom miatt, hanem a három gyerkőc miatt! Hát milyen példát mutatok? Szóval most ráléptünk -családilag- egy új útra.Kevesebbet eszünk (mert elővettem a kisebb fazekat és lábost), ésszerűen ötvözve az egészséges alapanyagot a hagyományos konyhával!És este nem igazán eszünk már!A mozgással náluk nincs gond, én meg szép lassan arra is rászokom majd!De jó, hogy írod ezt a mozgós blogot, mert ugye már nem illik lemaradnom!Te pedig kitartó vagy és erős!Ugye?

      Törlés
  3. Teljesen más okból, de mi beálltunk egy ideje a szénhidrát számolgatásra. A Barbinál terhességi cukorbetegséget diagnosztizáltak, úgyhogy nagyjából négy hónapja ő nagyon szigorú diétán van.
    Én is nagy rajongója vagyok a tésztáknak, jöhet minden ami szénhidrátbomba. Pizza, pogácsa, sajtosrúd, péksütemények, cukrászsütemények, stb. De pl. azt hiszem mióta ez a dolog kiderült, nem is sütöttem pizzát. Nem mondom, hogy nem hiányzik.
    Kifőtt tésztát is egyértelműen kevesebbet eszünk, mert bár lehetne teljes kiőrlésűt, de szegénykém még abból is csak olyan keveset ehetne, ami egy verébnek sem lenne elég.
    Marad a diabetikus süti hébe-korba, már majdnem minden cukrászda tart ilyet.
    A legfontosabb kérdés persze a kenyér dolga. Az elmúlt hónapokban rászoktunk a tönkölykenyérre, illetve a pur-pur kenyérre. Ezek nagyon finomak (azért persze nem egy kovásszal készült fehérkenyér szint...), viszont a szénhidrát tartalmuk fele, harmada a sima kenyérének. (30-35g CH/ 100g kenyér)
    Nem olcsók, de ezeket nagyon tudom ajánlani fogyókúrázóknak is.
    Amúgy a lényeg az életmódváltáson van. A mozgás mellet igenis része az életmódváltásnak az étkezésekre való odafigyelés is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. többször eszembe jut ezen a héten a feleséged, mert tudom, hogy közeleg az idő...

      a CH a legtöbb embernek probléma, mármint abban az értelemben, hogy kevesebbet kellene fogyasztanunk belőle, viszont addiktív is rendesen és nyilván az sem segít, hogy minden sarkon pékség nyílik. valahogy tudatosan kell ellenállni, nem szeretném elkiabálni, de most mintha alakulna nálam ez az elszántság.

      én kevés kenyeret eszem már, reggel egy szeelt pirítós (néha egy kifli) és gyakorlatilag ennyi, napközben már semmi. ritkán még egy szelet. a szelet nálam nem karéjt jelent, hanem fél karéjt.

      kipróbáltam a diétás fagyit a múlt héten, ízlett, határozottan ízlett, jó lesz ez (is).

      pizzát sütsz?? mármint nem mostanában, hanem általában? megyünk.;)

      Törlés
    2. Bizony, szerdán telt le a 37. hét, tehát már a 38-ban járunk.
      Nem csak pizzát sütök, hanem kenyeret, kalácsot is.
      Legalábbis úgy fél évvel ezelőttig.
      Imádom. Dagasztani, sütni és enni is természetesen.
      Nem tudom FB posztot lehet-e, ér-e linkelni.
      https://www.facebook.com/zsolt.gonczi.507/posts/298790116909720
      Gyertek el valamikor. Sütök nektek egy (két, három) pizzát...
      :)
      Mi a kedvenc?

      Törlés
    3. sajnos, mind ;) és persze, hogy ér, micsoda kérdés :)

      nagyon izgalmas, az én születésnapom hetében születik meg a baba, én roppant izgatott vagyok, de direkt nem kérdezem meg, hogy fiú vagy lány, várok. várni igen jó.

      kitartást a hátralévő időre, ez már a finish, talán a legnehezebb, de egyben a legvárakozásteljesebb is. nagyon drukkolok nektek.

      Törlés
    4. Július 31-re vagyunk kiírva hivatalosan. :)
      Nagyjából 2 és fél hét. nem igazán vagyok nagy rajongója ennek a horoszkóp hókuszpókusznak, de lehet benne valami, talán annyiban, hogy az emberek néhány alapvető tulajdonságát meghatározhatja a csillagjegy, amiben születtek.
      Bízom benne, hogy tényleg oroszlán lesz. Azok olyan erősek és talpraesettek.
      Én halak vagyok, épp az ellenkezője.
      Amúgy az, hogy fiú lesz-e, vagy lány... :)
      A FB-ra feltöltött műtermi fotósorozaton van egy kép, ami elárulja. (De akár 2 képről is ki lehet találni, ha az ember elég kreatív!)
      :)

      Törlés
    5. most elmondanám neked, hogy én elméletileg oroszlán vagyok,ugye. ennyit a tartalomról.

      Törlés
  4. De jó poszt ez!
    Amíg csak futottam, nem ment le egy deka sem, csak nagy jóindulattal esetleg valamennyi, centi az igen, de kiló nem. Aztán én is változtattam, pár hónapja csak reggelire eszek kenyeret, utána nem, vacsorára zöldségek jófajta sonkával vagy mozzarella sajttal. Ha sütök sütit, abból eszek, de mértéket tartok mindenből, szóval nem igazából kínzom magam, és lőn, mínusz 4, lassan 5 kg. Tök jó, nagyon élvezem. És mi lenne, ha még kínoznám is magam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó komment ez! jól megerősítettél, hogy igen, másnak is gond a CH és igen, más is meg tudja csinálni, hogy nem eszik csak reggel kenyeret és igen, másnak is beindul ettől a fogyás. szuper vagy!

      Törlés
  5. Mondjuk én nem tudnék és nem is akarok lemondani teljesen a szénhidrátról. De aki már evett Olaszországban tésztaételt, az tudja, hogy ott az adag nem akkora, mint egy magyar vendéglőben, hanem mondjuk előételnyi, ami azért nem mindegy. A kuszkuszsalátáról sem tudnék leszokni. De a japán módszer tetszetős: mindig csak 90%-nyira teleenni magunkat.

    Ja, meg még egy dolog az olaszoktól, amit imádok. Ott van például a rucola e grana (ha jól írom) - egy hatalmas tányér rukkolasaláta és némi grana padano sajt, olivaolaj. Hát nekem ennél jobb nem kell estére és van az az adag, amitől jól is lakom. Még csirke sincs hozzá, amúgy az utóbbi időben a csirke ízétől elkezdtem undorodni, a fene érti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csirkével egyetértek, bár a tanyasi csirke íze más, az tény. de én is kevésbé vágyom mostanában rá.

      engem (sajnos) a sima zöldsalátával ki lehet kergetni, még ha padano van rajta, akkor is, nekem kell hozzá harapható zöldségféle.

      Törlés
  6. p.s.: ezt a bolgot nemrég találtam http://nemopcio.blog.hu/ nem tudom, hogy mindenben igaza van-e, mindenesetre csomó edzés-táplálkozás témájú dolgot ír, szerintem egész érdekeseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. beleolvastam, be is jelöltem, nagyon érdekes, igen!

      Törlés
  7. A házikenyeret betiltom.
    :) T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. imádok kenyeret sütni. abban én azt a folytonosságot érzem, amit a lekvárfőzésben is, hoyg vannak a nők, és vannak a klasszikus feladatok, és ahogy dagasztom a kenyeret, mert én kézzel szeretem, abban ugyanazok a mozdulatok vannak, mint 100 éve, 200, ezer éve. ez döbbenetes, nem?

      és még folytathatnám.

      de íz íze is, hát na. ;)

      Törlés
    2. Ez az, ez az, a kézzel dagasztás! Az a ruganyosság, azt én is nagyon szeretem! És ahogyan a második dagasztáskor durrognak a hólyagok... :) Habár mire a négyfelnőttes család egynapi kenyerét bedagasztom, eléggé sajog a csuklóm...

      Szerintem a házi kenyérrel nincs gond, még mindig jobb, mint a bolti, nincsen benne mesterséges térfogatnövelő.
      Észrevettem, hogy ha egy ideig (pl. egy hétig) bolti pékárut eszem, elkezdem püffedtnek érezni magam. Nagyon kellemetlen! Az emésztésről nem is beszélve.
      Juli

      Törlés
    3. Igen, és az otthoniban nemcsak barna színezék van, hanem tényleg teljes kiőrlésű liszt. (A pizzával ugyanez a helyzet) Ez is előny :)

      Törlés
  8. Dejó is lenne ha könnyű lenne ez. Nálunk nem megy a rendszer. Kisbaba eszik rendszeresen, leülve, rendes kaját (érdekes ebben nagyon következetes tudok lenni). Anya eteti reggel-este, napközben a bölcsiben eszik. Anya otthonról dolgozik (rugalmas besoztásban, ez kb. rugalmasan nyújthatót jelent). Apa is dolgozik, és mi csak este ülünk le rendesen enni, mikor a baba már alszik. Főtt kaját, amit anya főz. És igen, mi cukorfüggők vagyunk, de szerencsére nyáron inkább a gyümölcscukor megy (szezonális gyümölcs formában). A reform nem nagyon megy, mert nem tudunk nagyon rendszeresen élni hétközben. Ötleteket az ötletládába szívesen fogadok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát valahogyan el kell kezdeni, fokozatosan. Legalább a cukorról való leállást. Jó hír, hogy ha elkezd a szervezeted leszokni, szabályszerűen undorodni fogsz tőle, és azontúl már szinte magától megy. Nálunk már csak házi méz van használatban, ki kávéba, ki teába, ki reggelire egy szelet kenyérre, de ez sem iszonyat mennyiség.
      Ami meg a rendszerességet illeti: a baba nagyon jó kiindulási pont lehet hozzá! Voltaképpen nálunk is a babával kezdődött annak idején.
      Juli

      Törlés
  9. Nekem ezek segítettek: én is csak reggel ettem egy szelet kenyeret, de azt minden nap. 18 óra után semmit, ezt fokozatosan értem el. Először a szénhidrátot hagytam el a vacsinál, aztán az adagokat csökkentettem. Én sajnos édességfüggő vagyok,így minden nap du-án, amikor jön a roham, 3 kocka jóminőségű étcsokit eszem. Magamra jobban tudok figyelni mint a családomra, de mostanában igyekszem a gyerekeknél is csökkenteni a szénhidrátot fokozatosan. Az elején minden receptben a cukrot felére csökkentettem, a teában is mindig csökkentettem a cukrot, kezdik megszokni a kevésbé édes ízeket.A legnagyobb bánatom, hogy a nyírfacukor annyira drága.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most lehetőség nyílik 1600 forint / kg áron xilit-et venni,érdekel valakit? ez még mindig húzós, de sokkal jobb mégis..

      Törlés
  10. Kell a szénhidrát meg a gabona, különben nem jó, na. Reggel mindig kenyeret eszem, teljes kiőrlésűt, vagy zabkását, hogy legyen ch, különben egész nap nem vagyok normális.
    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem is kell... kellene több is, de azért na.

      Törlés
  11. Jaj Zazi, mintha én írtam volna... a CH problémát. A mínusz 8 kilót már nem... 8 hónapja intenzíven mozgok. Azóta plusz 3 kiló jött fel, ez izom formájában, mert centiben maradtam, vagy esetleg minimálisan csökkentem. És mindez miért??? Mert én is délután-este éhezem szénhidrátra... És önfegyelem fáradtan, na az nincs...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a CH nagyon veszélyes, a legnagyobb szirén és nagyon résen kell lenni, mert azt gondolnánk, hogy egy falat csoki, egy fél kifli, az semmi,egyébként meg éppen az, amit mondasz, hogy este van, fáradt vagyok,leülök, ledőlök, beszélgetünk, akármi és akkor jön a szirénhang :(

      sajnos,ehhez pedig pont az az önfegyelem kell, amit mondasz. tapasztalatból mondom. :( most már jobb nálam, de képes betámadni :(

      Törlés
  12. Ez a poszt rólam is szólt, csak a fogyás nem, de atöbbi igen:) Zseniális és őszinte! A CH dolgot tlaán úgy lehetne megoldani legkönyebben, ha egy Norbi bolt mellett-felett-aloatt lakna az ember, de hát nálunk még a közelünkben sincs egy se sajnos ... Amúgy meg én is teljesne jól elvagyok nélküle délutánig, na de akkor! - pont, ahogy te is leírtad :)

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)