2013. július 20., szombat

felvirradt áldott, szép napunk*

Én tényleg nem akarom, hogy hülye HP-nak gondoljon bárki is, még akkor sem, ha esetleg az vagyok,de azért elmondom, hogy idegzsábám van. És nem részletezném, viszont azt még elmondanám, hogy az Ági nevű nőktől óvakodjatok, egyes példányok nagyon veszélyesek, remekül marketingelnek, mindenre rávesznek, mire észbekaptok, már alá is írtatok mindent. Ennyi.

Borzasztóan zavar, hogy nem futottam két napja, úgy érzem, hogy a ködbe vész az, hoyg ezt a nyamvadt 4 km-t én valamikor is le tudtam futni,  és rendben, hogy hallgattam a tanácsra, hogy pihenjek és már csak mentálisan készüljek, csak mivel ez az utóbbi teljes csődnek bizonyult, talán jobb lett volna, ha legalább futással fenntartom a magamba vetett bizodalmam.

Megmondjam, mi a célom?, mert ezt azért sikerült tisztáznom.
Szóval:

1. a rajt előtt ne fakadjak sírva és ne álljak félre azzal, hoyg ezt én úgysem tudom megcsinálni. ez nagyon nem vicces, volt már rá precedens nem egy, nem kettő, ezért ezt én komoly célkitűzésnek tartom és nagyon szeretném, ha átbillennék ezen a ponton, mert az, hogy eljő a pillanat, abban biztos vagyok, ismerem magam, az előszelét is, de erős szeretnék lenni. már ideje, nem?

2. kocogjam egyben végig a 4 km-t. ne álljak meg, ne adjam fel (lásd az 1.pontot)

Na most értem én, hogy ez röhejes, de ha igaz az, hoyg mindenki magával versenyez, akkor ez szerintem normális cél, mit tegyek, innen indulok felfelé, ha ezt elérem, már nyertem, igyekszem így felfogni. 

Állati jó motivációs löket érkezett több társamtól, barátomtól, Julcsy reggel már sms-t küldött, Orsi hívott, jöttek üzenetek, például az (és ez nagyon megfogott), amikor azt mondtam, hoyg bérelt utolsó helyem van, akkor M. azt válaszolta, hogy az lehet, hogy utolsó leszek, de akkor is én leszek az első, aki nem adta fel és ez milyen jó szöveg, nem? Haláli. Az Ági meg naponta rám kérdez, szerintem lelkifurdalása van, remélem, nem tud aludni ő sem, hogy mire vett rá engem, de most már ott tartunk, hoyg pezsgőt is beígért. A családom meg tényleg kedvesen biztat, de azért vihognak a stresszemen, na, őket lehet, hoyg lecserélem. Ezt meg a karcsú és gyorsan futó (futó)társam küldte ma reggel:



A másik dolog, amit ebben a remek mentális felkészülésben sikerült elérnem, az az, hoyg T. mondta, sokat segít, ha valakinek felajánlom a futást, hogy most érte futok. Ez nekem egy percig sem volt kétséges, és lehet, hoyg meglepetés lesz, de nem a családomnak, nem a férjemnek ajánlom fel ezt a futamot, hanem az Úrnak. Komolyan. Hívő ember vagyok, én Isten nélkül semmi sem, ez van. Az a nagyon jó, hogy mindamellett, hogy az én Uram a Teremtő, én tudom, hogy remek humora is van, és nem néz félre, amikor a kocorászásomat neki ajánlom, hanem nagyon drukkol nekem, hogy meg tudjam tenni és át tudjak lépni az árnyékomon.**



Mit is mondhatnék. Iszonyatosan be vagyok tojva, mivel azonban az all-day-long  hasmenést tegnap már abszolváltam, az már csak nem jön rám útközben. A hajam levágattam, reménykedem valamiféle Sámsoni inverzben,  és mivel a csodás pink pólómban leszek, hívhattok nyugodtan pink pig-nek.


* református ének
** de tényleg, hányszor léphet át az ember saját árnyékán?




11 megjegyzés :

  1. Zaz, a sírással semmi gond, nyugodtan kitörhet bármikor a feszkó, ezért nem kell félreállni. Bármennyire is felfoghatatlan számodra, végig tudod FUTNI (a kocogás is futás), mert edzettél rá, edzésben vagy, nem most csinálod először. Felkészültél. Ez tény. Esetleg ha bármikor is megállnál egy pillanatra, gondolj arra, hogy értelmetlen és hiábavaló, továbbá hogy ott süvítek a füledbe, hogy tovább! fuss! Puszi!

    VálaszTörlés
  2. "Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél! S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!" /Kelta-Ír köszöntő/ <3

    VálaszTörlés
  3. Elszállt a hozzászállásom... :( Pedig valami korszakalkotóan vicceset, ösztönzőt és frappánsat írtam. Úgysem tudnám már újra előállítani, szóval most csak ennyi: szurkolunk neked Barbival (és Maszattal)! :)

    VálaszTörlés
  4. Gondolok rád, most már ellőtték azt hiszem a rajtot is. És Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert "akik az Úrban bíznak" azok nem szégyenülnek meg!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon remélem, hogy a folyamatos csuklás, amit én idéztem elő gyakori emlegetéseddel, nem hátráltatott a táv teljesítésében...
    Reggel hatkor aztán én is megtettem a magamét, de az már Napfényfutam volt :)

    VálaszTörlés
  6. Talán nem véletlenül küldte el a telefonom négyszer is...!!!:-)

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)