2013. július 21., vasárnap

futásomat megfutottam, harcomat megharcoltam*

Na, kérem szépen, lefutottam ezt a Boston Marathon-t. Mind a 4 km-ét.

A beérkezett rengeteg információ még további feldolgozásra vár, de azért igyekszem már mondani valamit, csak  nem lesz összeszedett, mert fel-felbukkannak újabb érzések, így meg elég nehéz, még nekem is.

Az úgy volt, hogy mire odaértem, hogy Esztergom és futás, addigra én már eléggé odavoltam, senki ne szóljon hozzám és hagyjon békén és mégis mit akarok én itt, néztem a sok fiatal, vékony, izmos testet, eh. Az Áginak is megmondtam, hogy soha többet, ezt én soha, de soha. Az Ági egyébként nem olyan ám, amilyennek korábban leírtam, hanem nagyon is aranyos és inspiráló, bár én most már mindig éber leszek vele kapcsolatban, mert valami hipnózist gyakorol az emberen. És még fut is. 

Esztergomban úgy van, hogy lent, a Duna-parton kell futni, maga a rajt azonban fent, a Bazilika mellett van, a fél 10-es köszöntő után együtt felbattyog az egész társaság, de én addigra már olyan ideges voltam, hogy mondtam  férjemnek, az nem létezik, hogy én innen oda lihegés nélkül fel, vagy ha igen, a futásnak lőttek, mert már ettől elfáradok, így aztán mi előre felmentünk, ott vártam be a többieket. Ingi futótárs feljött és megkeresett, elterelte a figyelmem, később pedig jött több DK-s társam is, közrefogtak, így aztán arról, hogy én rajt előtt sírva fakadok és félrelépek, nem nagyon lehetett szó. Indulás előtt nagyon megijedtem és mondtam a férjemnek, hoyg jaj, mindjárt futni kell, ezt nem ragozom, benne van a minden.

Na, a start után 500 méterrel én már a legvégén voltam, nem túlzok, szó szerint, lehagytak az 5 évesek, a 6 évesek, lehagyott a Julcsy férje a gyerekekkel, meg a 60 és a 70 évesek is, pedig én úgy futottam, mint még soha, 7,57 perc /km- rel, na, ez semmire sem volt elég, csak arra, hogy mire leérjek a partra, már lógjon a belem nyelvem. Csak úgy spricceltek a hátam mögül az emberek előre, de nem hagytak ám teljesen magamra, ugyanis két testőrt osztottak mellém, akik bringával követtek, eleinte nézegettem hátra, hoyg ez most komoly, végig jönnek velem??  És jöttek, de  nemcsak, hoyg jöttek, hanem még az is volt, hogy mikor egy-egy fáklyás segítőhöz értünk, mindig megkérdezték a testőreimet, hogy van még valaki? és ők mindig válaszolták, hogy nem, ez már a vége. De ezt nagyon kedvesen tették, nem volt szégyenérzetem, szerintem tanfolyamon megtanították nekik a teljesen lemaradt versenyzők résztvevők helyes kezelését.

Most jó lenne azt írnom, hoyg én azon a 4 km-en végigfutottam fáradtság nélkül, meg sem éreztem, de nem így volt, én meg erről ugyan nem fogok hazudni, nekem elég nehéz volt végigvonszolnom a testemet a pályán, úgy izzadtam, mintha a Szaharát futottam volna át, viszont egyszer sem gondoltam, hogy most ezt feladom, vagy megállok, egyszerűen végigkocogtam abban a reményben, hoyg csak beérek. 

csak a fejemet figyeljétek, nem csalok
a Szahara-(keresztben) átfutáson  mindenki ilyen izzadt, ne csodálkozzatok
(mellettem a cél előtti segítőim)


Közben még az is történt, hoyg én még javában a fordító felé baktattam, mikor már szembefutottak velem a versenytársaim gyerekek és a kísérőim közül az egyik azt mondta a másiknak, hogy ez az a  kislány, aki 15 percen belül futja a 4 km-t. Jegyezzük meg, hoyg én ekkor még a 2,3 km felé kocorásztam. de nem volt rossz érzés, ez a legjobb az egészben, hoyg én tényleg végig tudtam, hogy én most magammal harcolok, a többi nem számít. 

A segítők, akik az út szélén álltak és mutatták az utat, ők is nagyon jófejek voltak, képesek voltak pl.már 500 méternél azt kiabálni nekem, hoyg kitartás, már nincsen sok. Amikor meg futottam szemben a többiekkel, mert olyan vagyok, mint a lazac, szemben az árral, biztosan ettől ilyen izmos az én kis testem is, akkor tök sokan kiabáltak oda nekem, hogy hajrá, Rita - azt  nem tudom, honnan ismertek fel sötétben, és egyáltalán, honnan ismertek??, szerintem a sziluettem és a csodálatos mozgáskultúrám sötétben is felismerhető.

Valahol 400 méterrel a vége előtt, amikor már  felmerült bennem a lehetőség, hogy ott maradok a Szaharában és  életem végéig kocogni fogok, egyszer csak az út mellett rám köszönt egy srác, akivel 6-7 évvel ezelőtt angolra jártam és a rajt előtt találkoztunk és elém jött, hoyg támogasson és futott velem, ezen nagyon meghatódtam, bár amikor elkezdett mesélni a közös ismerőseinkről, akkor odasziszegtem neki, hoyg ugye, nem képzeled, hoyg most beszélgetni fogunk?  - ezen utána már nagyon sokat röhögtünk. Egy kicsivel később Ingi futótárs is várt és ő is futott velem, de amikor végre feltűnt a vörös lámpás negyed befutó, akkor elengedtek, hoyg enyém legyen az öröm és ez meg annyira kedves, nem? A befutó meg... hát én nem is tudom, ott valami hangorkán volt, tapsoltak és kiabáltak, az Ági esztergomi csapata belopta magát a szívembe, no. És még a Julcsy is várt a célban, pedig a családja már rég beért, de megvártak...

itt drukkoltak nekem veszettül, volt még  vagy 10 méter a célig, biztosan ezen nevetgélek, mert hogy a futáson nem, az tuti


Az még nagyon vicces volt, hogy én ugyan tréfálkoztam, hogy hahaha, majd nem tudják a nézők, hogy egy gyenge 4km-es vagy egy erős 10 km-es vagyok-e, merthogy egyszerre indultunk, azonban úgy húzott el mellettem két 10-est futó pasi, hogy félre kellett ugranom, nagyjából a sugármeghajtású repülőgép kontra permetezőgép párhuzammal tudnám jellemezni.

És nyertem ám, mert volt nyereménysorsolás, egy félmaratonos hálóinget nyertem, nomen es omen, bár amikor átadták, akkor így közvetítette a szpíker: igen, oké, akkor ezt a nyereményt is átvette a győztes. aaa... nyertes. Ezen megint nagyon vihogtunk, de én akkor már szinte mindenen. Este megnézem, beleférek-e, csak nehogy azt gondoljam, félmaratont futottam.



Szóval:  remek helyzetmeghatározói képességemnek köszönhetően két célt tűztem ki magam elé, ezt sikerült teljesítenem, nem mondom, nem emeltem magasra a lécet, de azért nekem ezért is küzdenem kellett, belső ellenséggel voltak hadakozásaim már a felkészülés során is. Sikerült tökéletesen utolsónak beérnem, sok perccel az előttem lévő után**. Nem zavar, őszintén nem zavar. Kövér vagyok, 13 hete kocorászom, lesz ez még jobb is. Kedvem nem szegte, sőt, arra gondolok, hoyg jövőre mindenképpen elmegyek. Nem  nevetett ki senki (ettől eléggé tartottam), drukkoltak nekem, jó érzés volt. Megerősödtem, hogy jó lesz ez, a szenvedés mellett volt örömem is benne, s az, hogy nem szégyelltem nagyon magam, azt  mutatja, hogy mentálisan sokat segít nekem a futás. És a futó közösség. 

A férjem éjjel 1 előtti utolsó szava az volt, hoyg te futóbajnok. És ezt nagy szeretettel mondta.

*Ap. Csel., 20, 24

** a férjem már megijedt, hoyg lemaradt rólam, mert ott állt fényképezőgéppel a kezében, de volt egy idő, amikor azt hitte, hogy esetleg beértem és nem vett észre, ennyit tudok hozzáfűzni ahhoz, hogy mennyi volt az utolsó előtti és köztem a ... szakadék



73 megjegyzés :

  1. Istenem, nem tudok mit írni...talán annyit,hogy nagyon büszke vagyok rád! Hogy ilyen erős vagy fizikailag és lelkileg is! Irigylésre méltó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindkettő folyamatos harc, de a futás sokat (rengeteget) segít, tényleg. Köszönöm neked nagyon!

      Törlés
  2. Ez egy minden szempontból remek poszt. :) Gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Draga Rita!
    En szivbol gratulalok Neked ehhez a teljesitmenyhez!
    Nem az ido szamit, hanem az, hogy elhataroztad es megcsinaltad!
    Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kata, köszönöm, ez de jólesett! még nincs vége, ez volt az első, egy kis csata magammal szemben, nem a háború, egy aprócska szigetért folytatott veszett csata, de ez megvan. a többi majd holnaptól :)

      Törlés
  5. Az ovációnál még én is Ágit és csapatát erősítettem, aztán hagytam, hagy örüljetek egymásnak:)
    De nem bírtam ki és egy csókot még cuppantottam neked:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudod te, hoyg az milyen sokat jelentett?? remélem, h tudod...

      Törlés
    2. Csak remélem:-) De azt nagyon!

      Törlés
  6. Nagy nagy hurráááááááááá! Gratulálok, példa vagy!!!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi... van ennél jobb is, hidd el :)))

      Törlés
  7. Jaj, én úgy izgultam*, és most olyan büszke vagyok, és nagyokat nevettem, és közben kicsit a szemem is kellett törölgetni, jaj de jó, jaj de jó, gratulálok!!!!!!!!!

    * Nem amiatt, hogy megtudod-e.

    VálaszTörlés
  8. Te futóbajnok! Igenis magasra tetted azt a lécet... Mit mondjak? Megint sírok-röhögök egyszerre. Gratulálok. Hajrá!
    M. Pálma

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, köszönöm,köszönöm!

      Törlés
  9. Gratulálok, egy újabb jelentős lépcsőfok! Látod, ezért nagyon szép ez a futás. Mindig van egy újabb megugrandó cél, aminek aztán tiszta szívből lehet örülni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van itt még több is, de ebben benne is vagy rendesen, Zsolti ;)köszönöm!

      Törlés
  10. Hát ez aztán, ez aztán!!!
    :o)
    :o)
    :o)
    :o)
    :o)
    Te egy HŐS vagy Zazi!!!

    VálaszTörlés
  11. Amindenit! Ez igen! Fantasztikus! Az a futócipő nagyon bevált, úgy látom! Nagyon jó az írás! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még nem használtam, ez a régi, szépen akartam véget vetni a kapcsolatunknak, gyertyafényes estén :)

      Törlés
  12. Egy kicsit en is torolgetem a szemem,annyira izgultam,mintha en futottam volna.hatalmas gratulacio.

    VálaszTörlés
  13. Egy kicsit en is torolgetem a szemem,annyira izgultam,mintha en futottam volna.hatalmas gratulacio.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mert velem voltatok, azért és nem vicc :)

      Törlés
  14. Gratulálok!!! Nagyon ügyes vagy! Tényleg!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még nem annyira, de annyira, de egy icipicit mégis. kis harcot nyertem meg ;)

      Törlés
  15. Ötödszörre is megkönnyezem. Csak mondom. Ölellek itt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te csak gyógyulj, aztán gyerünk, előre fel! :)

      Törlés
  16. Válaszok
    1. köszönöm,köszönöm,egy aprócska szigetet vettem be, a háború még tart :)

      Törlés
  17. Vivát Zaz! Gratulálok! Szorítottam neked, izgultam érted. Nagyon jó érzés látni a fotókon, nem ismertelek eddig. Igazán megható. Puszi! Így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lesznek itt jobb fotók is, remélem,olyan fél vé múlva :) köszönöm,köszönöm!

      Törlés
  18. Válaszok
    1. az, az! :) hoyg egyáltalán lefutottam,ugye :))) köszönöm!

      Törlés
  19. Gratulálok! A testőröket irigylem!! :) Ügyes vagy nagyon!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. előbb kettő volt a fordulóig, utána elengedtek eggyel, de az nagyon helyre pasi volt, a férjem lefotózta, majd mutatom :)

      Törlés
    2. A speaker egyenesen fess, kopasz fiatalembernek titulálta:-)

      Törlés
  20. Nocsak, nézőpont kérdése. Mert mit ér az egész háború, ha veszteséggel indítasz?
    Szóval érted ám, nagyra tartom továbbra is az őszinteséged, a humorod, a stílusod, a kitartásod. A sorrend tetszőlegesen felcserélhető.
    Példakép vagy! És nem ellenkezni, hogy van tőled jobb példa is. Azok....esetleg....nem érdekelnek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez most mind elkél majd a jövőben is,mert egy napi pihenő,holnap cipőhúzás, jöhet a köv. csata ;)

      köszönöm,köszönöm!

      Törlés
  21. Minden elismerésem, Zazi! A futásért és a remek posztért is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez most elkapkodott lett, mert túl sok érzelem volt és feszített, talán várni kellett volna, de nem bírtam magammal, ki kellett engedni kicsit a gőzt.még sok minden eszembe jutott, majd apránként visszalibbenek az alapvonalra.
      köszönöm!

      Törlés
    2. Szerintem nagyon sokan lélegzet-visszafojtva vártuk ezt a bejegyzést, nem tudtad eléggé elkapkodni ;)

      Törlés
  22. Zazi, itt hüppögök :) Annyira büszke bagyok RÁD, Te Futóbajnok!!!!! Hajrá Zazi- ugye mondtam, hogy soha ne mondd, hogy soha :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát azért ezt elengedtem a levegőben tegnap többször is, mondtam a csajoknak, hogy itt a vége, én ezt többet nem bírom ki :DDD

      de harcra fel, győzni kell :D

      köszönöm,köszönöm!

      Törlés
  23. Jajjjj,Mamuszom,naggyon buszkek vagyunk Rad Danival!

    VálaszTörlés
  24. Jajjjj,Mamuszom,naggyon buszkek vagyunk Rad Danival!

    VálaszTörlés
  25. azon soha nem kell csodálkozni, hogy 5-6 évesek lehagynak :-)

    VálaszTörlés
  26. Gratula, a jövőre pedig azt kívánom, hogy a harc és csata szavakat minél hamarabb válthassa fel a béke és öröm(futás). Szorítottam neked a Gerecsei Sólyomfészekből:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez még csata és még harc, a kilókkal és a fel-nem adással, viszont paralell a hétköznapokban erősen hasonlít vala az örömhöz.:)
      köszönöm!
      a Sólyomfészekben aludtatok?oda ki tudtam volna este menni ...

      Törlés
  27. ...nagyon-nagyon szuper teljesítmény melyhez itt is szívből gratulálok (most jutottam el ide, hogy elolvassam - jó volt olvasni ;o) )
    számomra is példaértékű ez az elhatározás, elszántság, kitartás...
    és jó látni (írásaidon keresztül), hogy mennyire jó ez neked, hogy boldog vagy....
    így tovább!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, ennek most azért örülök, mert érzed azt is, amit nem mki, hoyg ez, a szenvedések ellenére is,öröm nekem :)

      Törlés
  28. Az eddigi legjobb írásod volt Zazi, és az eddigi legjobb futásod is, nagy gratula mindkettőhöz!!! Remélem, ma felpakolod a lábaidat és egy könyvvel (lefordítva a hasadon) szunyókálsz a teraszon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. legjobb? nagyon kapkodtam, nem gondoltam át semmit, túl sok érzelem és élmény szorult belém, szóval :DD

      Törlés
  29. Zazi, annyit gondoltam rád hétvégén!! Alig vártam, hogy nethez jussak, és lássam, mi történt. Óriási, hogy végigcsináltad, és nagyon át tudom érezni az összes verseny előtti vívódásodat! Én nem mertem volna elindulni...
    Mondhatok valami egészen személyeset? Sokadszor nézem meg a középső fotót, és hát, szedtevette, futás ám, mert amire az a pár kiló rátelepedett, az valóságos bombanő!!! Nem ér magadat husi mögé dugni, hahó!!! Elő a jócsajjal! :)
    Fogadd minden elismerésem és gratulációm! Nagyon szuper vagy, és továbbra is millió hajrá!
    Juli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áh, majd fél év múlva, pláne, egy év múlva nézzük meg a képet,oké? remélem, érdemes lesz :)

      egyébként havonta lefényképez a férjem,már van 3 fotó,bemutatom, oké? nemsokára :)

      a drukk pedig rám fér, tudod, jöhet, köszönöm!

      Törlés
  30. Válaszok
    1. hát persze! lesz ez még jobb is, ugye? :)

      Törlés
  31. Jaj ezt megkönnyeztem!! Nem ismerlek, de annyira büszke vagyok Rád! Minden tiszteletem a Tiéd!

    Csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖSZÖNÖM SZÉPEN, megdolgoztam érte, de ennyi sikerült első körben :)

      Törlés
  32. Én megmondtam hogy jó lesz ez :) és hogy milyen gyors leszel. Persze hogy kérdezték vannak-e még, mert arra számítottak hogy vannak. Mert gyors voltál mint a villám :))
    Utolsónak beérni különben sem gáz, inkább elismerés jár érte, mert mentálisan sokkal megterhelőbb mint a középmezőnyben lenni.
    Én büszke vagyok Rád és gondoltam tegnap du futás közben hogy a Zazi nem állna meg most (nagyon-nagyon sütött a nap) de nekem muszáj volt...És igen, az én köröm még csak 3km-es, és nekem egy 4km-es verseny bizony eszembe sem jutna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is megállok időnként, ne viccelj már, csak néha nem, és általában pedig nem az első, hanem a sokadik gondolatnál,amikor már tényleg nagyon elég.
      napon pedig sokkal rosszabb a helyzet, mostanában pláne, én, amikor ma kiértem az erdőből és csak megláttam a napsütötte helyet,már rosszul voltam...

      egyszer majd leszek a középmezőnyben is! remélem... :)

      hajrá, csináljuk csak szépen tovább, nem kell kapkodni, nyugodtan,lassan fuss, nagyon jól csinálod, ebben biztos vagyok. BIZTOS.

      Törlés
  33. Kedves Rita, ha nem is minden bejegyzésedet olvastam, figyelemmel kísértem a felkészülésedet és a vívódásodat :-) ezért nagyon kíváncsian vártam az élménybeszámolót is. Nagyon örülök, hogy eljöttél és teljesítetted, és annak is hogy ezt ilyen szépen, olvasmányosan, humorosan összefoglaltad, miközben még reklámoztál is minket! :-) Azt szeretném mindenképpen elmondani neked, hogy az Esztergomi Futóművek annak idején pont ezért jött létre, hogy a kezdő, fogyni vágyó, futótársat kereső hobbifutóknak hátteret, közösséget biztosítson. Akkor, 2004-ben álmodni nem mertem volna arról, hogy ez lesz belőlünk: 70 tagú bejegyzett egyesület, komoly :-) versenyszervező, országos bajnokok, ultrafutók "gyűjtőhelye"... Persze erre is nagyon büszke vagyok, de a Te történeted és a Tiedhez hasonló esetek - személyes sorsomra való tekintettel - melengetik igazán a szívemet. Csak így tovább! Szurkolok Neked, és remélem, találkozunk még!

    VálaszTörlés
  34. Jaj de jó volt olvasni! Gratulálok Rita. Hüp-hüp..

    VálaszTörlés
  35. Miért, ó miért nincs itt egy bazinagy LIKE gomb?? Gratulálok, igazi hős vagy! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vica, de aranyos vagy, köszönöm! most nézem a fotókat, milyen jó kis kövér voltam! és milyen jó, hogy már fogytam! már csak a futásomon kell javítanom :))

      köszönöm a kommentet is, meg azt is, hogy felhoztad újra ezt a bejegyzést, az egész újra előjött bennem, nagyon-nagyon köszönöm... nagyon jó volt !

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)