2014. július 4., péntek

welcome on the board - again

Mondhatnám, hogy nem történik semmi, javulok, gyógyulok, haladok a felépülés útján, de igazából (és most ne feszegessük sem az időt, sem az okokat), azon kaptam magam, hogy jelentkeztem a Velencei-tavi túratriatlonra, ezzel mintegy rövidre vágva a baleset és az elengedett lufik között keletkezett feszültséget.

Ültem egy délután a laptop előtt és a jobbik kezemmel (mert a másikra valószínűleg korrekciós műtét vár, mesélhetnék, de ez most nem az a fórum) megnyomtam az online nevezés gombot, így tehát augusztus 2-án úszom - bringázom - túrázom / futok - bringázom egy jót, szerintem szép nap lesz. 
Próbálom visszaidézni, milyen érzések töltöttek el a nevezés előtt, de nem nagyon megy, úgy képzelem, elborultam kicsit.

Ettől kezdve felgyorsult a gyógyulási folyamat, bámulatos regenerálódás vett lészen rajtam erőt, például már bringáztam is párszor (87 km), ill. kimerészkedtem kétszer futni, a térdem is tök jól van, nem fájt cseppet sem. Receptre a túratriatlont. Mindenkinek.



Az azért nem rossz, hogy ezt nem kell halálkomolyan venni, 500 méter úszás, hát na, csak megúszom a távot, nem? Az igaz, hogy nyílt vízben az úszásom fürdővendég stílusban történik, függőlegesen úszom, ellentétben a medencés úszásommal, amikor is úszószemüvegben és teljesen  víz alatt, ahogy kell, vízszintesen. A nyílt víz nekem strandolás, azért majd szóljon valaki, hogy labdát ne vigyek magammal. És kicsit zavar, hogy úszni fürdőruhában célszerű.

A bringa meg olyan, hogy 2 szakaszban kell letolni olyan 30 km-t, szerintem ez menni fog, oké, nagy arccal mondom, de most pl. már csináltam olyat, hogy ilyet, ni, baleset után és túléltem. Ami főleg a total climb megtekintése után tűnik dicséretesnek.




A túrát pedig úgy képzeltem, hogy ahol lehet, ott futni fogok, de azóta kiderült, hogy kapaszkodós részek is lesznek, ezt majd élőben eldöntöm. Kezd nagyon nagy lenni az orcám, tudom. Kétszer voltam csak futni, az első rettenetes volt, lógott az orrom rendesen, de végülis előző este bringáztam ezt a fentebbit, talán ez is közrejátszott. A második futást főpróbának gondoltam, 3 km egyben, lement, meg tudtam csinálni, megmaradok. Na jó, az utolsó 200 métert elég hosszúnak éreztem.




Összességében tehát az a helyzet, hogy elengedtem egy - két dolgot, de kaptam helyette mást. Ez az egész baleset olyan irreális, még mindig nem hiszem el, hoyg ledobott magáról a paripám, hogy ott hemperegtem az utcán (a nyílt utcán, ugye, viszont egyedül), hoyg meg kellett röntgenezni szinte mindenem, hogy nem bír összeforrni a kezem, hogy lehet, hoyg lesz egy korrekciós műtét (nekem! annyira nem vagyok beteges alkat, hogy még nem voltam regisztrálva az SZTK-ban, sztem ez sokat elárul), hogy betörtem a fejem kicsit, meg a többi - és az is olyan felfoghatatlan, hogy két héttel a baleset után már elég jól vagyok, ki tudok menni futni, el tudok menni bringázni*, nem fáj, nem szenvedek, nem nyöszörgök, ilyesmi. 

Nem tudom, nem akar-e engem a világ President-nek?


* ez macerás a kezem miatt, sokszor kell a kormányfogáson változtatnom, meg nem tudok rátámaszkodni, meg.. nem sorolom

3 megjegyzés :

szeretem, ha van visszajelzés ;)