2015. február 26., csütörtök

coming out

Hetek óta minden áldott nap elhatározom, hogy ma aztán végre megírom, hogy mennyire fostalicska alulmotivált vagyok, de valahogy még ahhoz sem volt kedvem, hogy ezt így megírjam, mígnem aztán a mai nap, amikor ügyesen tömbösítettem a dolgaimat, hogy akkor úszás előtt még lefutom a penzumom, mert kiderült, hogy az usziban ezt simán meg tudom tenni, úgy értem, beadni  a cuccom, futni egyet, majd visszamenni, átöltözni, úszni, szóval, fejben olyan klasszul ment a logisztika, hogy már be is csomagoltam mindent, sőt, a munkát is úgy időzítettem, hogy adott időpontra készen lettem, na, és akkor leültem egy picit a kanapéra. Ott aztán az egész nap  fejben körvonalazódott gondolat masszív testet kapott. 
Most akkor majd csomagolhatok ki.


Így állunk, feleim. Jó, tudom én, hogy sok összetevője van a dolognak, és nem is arról van szó, hogy nem teszem a dolgom, meg még arról sem, hogy ne lenne időnként jó, de át kell valahogy vergődnöm ezen  nyomorult időszakon és nem a futás / mozgás a legnehezebb benne, elhihetitek.
Jó lenne, ha tudnék nevetgélni magamon, most még ez sem megy, gondolom, ez  véghez közeli állapot ismérve.

A télen volt a makacs, hetekig tartó nátha, aztán volt, hogy januárban egyedül alapozok, ebből lett egy csonthártya-irritáció, aztán jött egy másik nátha (vagy ugyanaz, de visszakanyarodott), majd mintha megint a sípcsontos dolog, így aztán többször kihagytam kényszerből egy - egy futást. Nem tragédia, persze, hogy nem, de azért a francba, hogy így megérzem. Február elejétől Gábor kivette a kezemből az alapozást, ennyit nem lehet rám bízni - ja, mert az irritáció nem véletlenül lett, tettem róla, túlspiláztam a téli futást.  Szóval, most terv van újfent, ez mennyivel jobb nekem így, ésszerű, logikus, profi, átgondolt, személyre szabott, klassz. Én meg hálás. Egyelőre nem vagyok az őszi formámnál, lihegek és fújtatok, de alakul, úgy érzem.

Már csak a mentális gondjaimon kellene segíteni, hosszú ez a tél nekem nagyon. Minden reggelt úgy kezdek, hogy na, ma aztán olyan, de olyan összeszedett leszek, mint fénykoromban, este meg úgy fekszem le, hogy na, hát ma sem. 
A kettő között kimondottan jólesik izzadni a friss levegőn, átmenetileg szoktam érezni, hogy ez kell nekem, pont ez, a hosszútávú hatás azonban még várat magára. Egyszer voltam bringázni, azóta is esik az eső. Járok úszni tanulni, hajnal 4-kor kelek, hogy 7-től a medencében emelgessem  kezem-lábam, meg a medence szélén üljek 20 percet, miközben türelmesen tanítgatják nekem azt a rohadt lábtempót (szegény Gyuszi), meg elmegyek heti többször is futni, tehát látszólag nincs nagy baj.
Magamban azonban... eh.

Mindenesetre ma van a napja, hogy se nem futok, se nem úszom, se nem semmi se nem, hanem alszom egyet. És bízzunk benne, hogy kikecmergek ebből is, újra is.


9 megjegyzés :

  1. miert nem adsz magadnak egy kis szabadsagot? felejtsd el par napra/ hetre ezt az egeszet, ne csinalj semmit csak igy, egyszeruen... ne stresszeld magad...
    en se mentem ma/tegnap/tegnapelott.../ futni. csak fekudtem az agyban nyitott ablak mellett es hallgattam, hogy a madarak csiripelnek...es en ennek is orultem, mert jon a tavasz, semmi ketseg :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Hahó, ki lakik ott bent? Van ott valaki? Sütöm a sütidet, viszem a csajoknak, igen, oda, odáig vagyunk a kitartásodért, a korán kelésedért, a fogyásodért, a napi harcaidért, a bicajodért, a férjedért, a humorodért, a táskáidért, receptjeidért, a motivációdért, az írásaidért, az őszinteségedért, önazonosságodért és te nem szereted a benned lakó lustipistit? Nahát, azt hittem szeretsz lustálkodni, úgy hosszabb távon is. És ölellek!

    VálaszTörlés
  4. gondolom én, hogy félreérthető voltam, elvégre ez nem az a felület, ahová mindent kipakolhatok, meg nem is nagyon szoktam teljesen kipakolni a dolgokat - de itt nem a futás, vagy éppen a mozgás a lényeg, az egy tünet. nem az a baj, hogy ha nincs kedvem, mert semmi nem kötelező, senki nem üt korbáccsal, és én is el tudom viselni a pihenőt (amelyben egyébként volt részem éppen a fentebb említett nyűgök miatt). a baj ennél sokkal összetettebb, se amikor azt írom, van némi mentális zavarom, akkor azt nem laikusként írom, hanem diagnosztizált .. betegként.

    ezzel időről időre megküzdöm, csak néha nagyobb és több feje van, mint amennyivel elbírok vagy amennyivel úgy tűnik, hogy elbírok.

    VálaszTörlés
  5. Köszi, h. elmondtad. Van/volt a családban.

    VálaszTörlés
  6. Nekem is hiányzol. Én máshol nem talállak meg. Sokat gondolok rád, Zaz.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)