2013. szeptember 30., hétfő

az hősöknek dicsérete

A múlt héten háromszor futottam és egyszer végeztem valami egyéb mozgásformát, ami egyrészt jó, mert ez barátok közt is négy alkalom, másrészt nem jó, mert öt volt tervben. Viszont elmentem drukkolni az esztergomi  félmaratonra, nagy jóindulattal ez beszámítható ötödiknek? Szerintem egyértelműen.
Ma azonban nem ez a lényeg, hogy én mit, hanem, hoyg mások mit és főképpen, hogy hogyan. Egy-egy teljesítménynél egyre gyakrabban hangzik el a biztatás, hogy hős vagy! megcsináltad! és ez tök jó, mert ha valaki, én aztán tudom, időnként milyen nehéz kilépni az ajtón, engedtessék meg nekem, hogy hősnek érezzem magam, ha éppen úgy tetszik: Közben meg azért az is van, hogy lassan mindenért hőst kiáltunk, vagyis valahogy úgy van, hogy mindenki hős, de vannak hősebbek. Meg a leghősebbek is, ugye. Sok hős közt meg elvész az ember, ugye.

Én a hős-lista alsó fokán állok, hogy úgy mondjam, én magamnak vagyok hős, jó ez így, rendben van, de tegnap, az esztergomi félmaratonon átgondoltam ezt, főleg azért, mert nemsokára írok a példaképeimről és két embert tudnék kiemelni ebből a hősrengetegből. Nem állítom, hogy a hősök szerintem egyben  példaképeim is, bár nyilván áttételesen mégis.
Szóval, az úgy volt, hogy 3 óra volt a szintidő és a versenyről majd külön írok (idő, idő), most arra akarom kihegyezni az egészet, hogy már a többség befutott és már majdnem elindultunk haza kétszer is, mert nem jött már senki, de mindig kiderült, hoyg még mindig vannak kint a pályán, hárman, ketten, végül már csak egy valaki és én mindenáron meg akartam várni az utolsót, így maradtunk. Szerettem volna ott lenni, amikor befut, s bár egész nap ordítottam és tapsoltam minden befutónak, azért a legtöbbet mégis neki adtam, ugyanis én pontosan tudom, milyen az, amikor már csak te vagy a versenypályán és már sokan nem adnak egy garast sem azért, hoyg mégis beérsz, amikor már mindennel küzdesz, idővel, izzadtsággal, fáradtsággal, lélegzetvétellel, szem előtt táncoló karikákkal, amikor már senki nincs, aki húzna vagy igazodhatnál bárkihez is,  már semmit nem tudsz, csak azt, hoyg ezt most már akárhogy is, de meg kell csinálni. Magadért. 
És megcsinálta. Fogalmam sincs, ki volt ő és hoyg hívják, és milyen futómúlt áll mögötte, de amikor megláttam, hogy megvan és érkezik, de még körbe kell futnia a teret, akkor néztem az órát, hogy meglesz, meglesz a szintidőn belül és basszus, meglett. 3 óra volt a szintidő és 2 óra 59 perc 36 másodperc alatt megcsinálta. Na, ott szipogtam. Nekem ő hős. Remélem, magának is az.

Hogy a hős-lajstrom másik felét se hagyjam ki, ugye, most  volt a Spartathlon és  hát ha Spartathlon, akkor meg Lubics Szilvi. Nem részletezem a versenyt, itt mindenki utánanézhet, de azért a 246 km-t azért csak kiemelném. Most komolyan, mi tud rávenni egy embert, hoyg 246 km-t fusson? Gondolom, ugyanaz, ami Erőss Zsoltot a hegyekbe vitte, vagy Rakonczay-t az óceánon át, vagy nem tudom, nem értem, felfoghatatlan és különben is, minek, ugye? Hát mert csak. A teljesítmény túlnyúlik a befogadható racionalitáson. 
Mindenesetre Lubics Szilvi nemcsak (utóbbi szó nagyon sok idézőjelben) résztvett a versenyen, hanem megnyerte, többet senki ne kérdezzen, én azt sem tudom, hogyan lehet túlélni, nemhogy szeretni, pláne megnyerni.  Erről többet nem tudok mondani.

A saját ma napi hősiességemről meg annyit, hogy kinéztem a kertbe, hideg van, fúj a szél, borult az ég, nem süt a nap. És futni kell menni.  
Én kicsiben nyomom. 
Nektek ki a hős, de nem viccesen, hanem igaziból ám!

(a versenyről később, ezt most csak azért, hogy érzékeltessem, mindig sikerül elkapnom a lényeget)



17 megjegyzés :

  1. Az én hősöm a kislányom, és nem is tud róla. Úgy tökéletes, hogy a születésénél az égieknek más szándékai voltak.

    Ez a bejegyzés pedig nagyon érzelmes lett - jó értelemben. Ilyen is kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a komment pedig nagyon érzelmes lett -jó értelemben. egy kicsit meg is könnyeztem. köszönöm, hogy elmondtad, István!

      Törlés
  2. Nekem 2 Csabám van, akit klasszikus értelemben véve hősnek tekintek. Egyik a Németh. Ő ugyanaz, mint Lubics Szilva, csak férfiban és a hegyekben. A másik pedig Lajkó Csaba 'Pecsenye', aki szintén ott volt Spártában, Teljesítette, talán Lubics Szilvi után második magyarként ért be. Kevesen tudják róla, hogy ő is dagadt köcsögként kezdte a futást, amikor a 'Dagadt Köcsögök' még sehol sem voltak. 100 fölött volt kilóban és erős dohányosként kezdett el futni. Mára ő is többszörös spártai teljesítő. Aztán van sok más hősöm is. A túlsúlyos futók, akik felálltak a fotelből és változtattak az életmódjukon. Tehát te is. És igen, én is! Én is hős vagyok önmagam számára egy egész kicsit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pecsenyének én is drukkoltam, anélkül, hogy tudtam volna, ki is ő - így, hoyg elmondtad, még nagyobb főhajtás neki. Németh Csabát nem ismerem és ez most nem jó érzés, mert gyakran előfordul, hogy miközben Lubics Szilvi nevét egy ország (világ) ismeri, a többi résztvevőét alig. pedig!

      a változtatás mindenképpen hősiességet kényszerít ki az emberből, így mindenképpen azok vagyunk, vagytok.

      köszönöm, Zsolti!

      Törlés
    2. Pecsenye életútjáról itt:
      http://haancheefut.blog.hu/2012/10/31/ultrafuto_gyors_labakkal_es_hatalmas_szivvel
      és itt:
      http://hunrun.com/nagy-fogyastol-az-ultramaratoni-sportsikerekig

      Németh Csabáról pedig itt:
      http://utazom.com/cikk/interju-nemeth-csaba-ultrafutoval
      és itt:
      http://www.turistamagazin.hu/nemeth-csaba-blogja.html

      Törlés
    3. elolvastam őket, azt a mindenit...

      Törlés
  3. Zazi! Mi a helyzet az edzésterves projekteddel? Aktív most ez a dolog, vagy eltetted a témát jövőre? Írhatnál erről is egy bejegyzést majd, engem nagyon érdekelne!

    VálaszTörlés
  4. abszolút aktív, az van, hogy tegnap volt a félmaraton Esztergomban, és megbeszéltük,hogy utána segít nekem a futónagykövet, nem akartam, hogy FM rendezés előtt velem törődjön. de nagyon aktív a dolog és Gábor, bár még nem ismer, annyira motiváló leveleket írt nekem, hogy már most hálás vagyok érte.

    beszámolok! (viszont az öröm, az visszatért! ;) )

    VálaszTörlés
  5. A hős számomra az, aki szembeszáll a saját maga iránti előítéleteivel.
    A hős számomra az, aki legyőzi mások véleményét azzal, hogy csak saját magának akar megfelelni.
    A hős számomra nem az, aki kínon és fájdalmon át véghez visz bármit - az csak egyfajta elmebaj, ha Lubics Szilvié, akkor az övé, ha Erőss Zsolté, akkor az övé, de én aláírom -, hanem az, aki saját magát győzi le, nem a kurva hegyet, távot, sporttársat.
    Szerintem amint a hegyet akarod legyőzni, veszélybe kerül az életed. A győzelemtől még nem leszel hős.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kinek elmebaj, kinek győzelem. please, add a neved a véleményedhez.

      Törlés
    2. Szerintem aki a hegyet, távot, stb. győzi le, az közben, az úton oda, óhatatlanul legyőzi önmagát is. Hányszor lenne könnyebb megállni, mint továbbmenni...

      Törlés
    3. önmagát mindenképpen és rengetegszer. már indulás előtt is.

      Törlés
  6. Nekem most éppen mosolyka a hős, aki egyrészt megküzd a körülményekkel, másrészt annyi energiát ad másoknak is, hogy igenis lehet jókedvűnek lenni.
    Névtelenhez meg annyit, hogy aki Spartathlont fut, hegyet mászik, az leginkább saját magát akarja legyőzni. Ugyanúgy mint amikor én végre lefutom a 8 km-t
    Aki igazán sikert arat, az focizik, vagy legalább rövid távon fut, ahol sokan nézik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mosolyka abszolút elsőkategóriás, az már igaz és köszi, Klári, hogy megemlítetted, már ettől is erőre kapok.

      egyébként meg igen, egyetértünk- :)

      Törlés
  7. Férj. Egyértelműen ő az én hősöm. Elmebeteg hősöm:-)))))))

    VálaszTörlés
  8. Férj. Egyértelműen ő az én hősöm. Elmebeteg hősöm:-)))))))

    VálaszTörlés
  9. Férj. Egyértelműen ő az én hősöm. Elmebeteg hősöm:-)))))))

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)