2013. szeptember 10., kedd

sztem Shelley is futott

Hogy mentem volna inkább sárkányrepülni.

Volt a múlt héten egy 1, 8 km-es  olyan futásom, amiről még nem is írtam, sokat ugyan nem kellene ragozni:nagyon rossz volt. Meg is állnék itt, ha tegnap ez a sorozatnak induló rémálom nem folytatódott volna, s ebből már ki is derül, hogy dehogynem.
Szerintem az Év Legrosszabb Futását már elkönyvelhetem, s nem zavar, hogy még csak szeptember van, egyelőre ugyanis nem tudom elképzelni, hogy ennél rosszabb is lehetne. Teljes kétségbeesésben vagyok.

Úgy történt, hogy alaposan bemelegítettem (jó, másképp mondom: én ezt már annak érzem), éppen azért, mert mostanában alibiztem ezzel és gondoltam, hogy biztosan ezért volt rossz, de már tudom, hogy nem , nem oszt, nem szoroz, ha szar akar lenni, az is lesz, beleszólásom nincs.

Röviden úgy tudnám jellemezni a legtalálóbban, hogy mindenem fájt deréktól lefelé. A felsőtestem remekül bírta a gyűrődést, a belsőségek is szépen dolgoztak, nem szúrt az oldalam, nem volt légszomjam, a pulzusom is tök jó volt, csak a lábaim. Milyen kár, hogy lábbal kell futni. Esküszöm, úgy éreztem, mintha 2 darab 5 centi átmérőjű, tömör ólombot lenne a sípcsontom  helyén, s bár az anatómiai ismereteim nem fényesek, azért úgy képzelem, hoyg ez nem járja. Hogy ez nem helyes.
Mindemellett görcsölt a bal lábam, amitől ismét a jobb oldalamra nehezedtem, ami ismét nem tett neki jót, és ha mindezt összegezzük, akkor azt mondhatom, hogy nagyon csúnyán káromkodtam, miközben a darabossá vált mozgásomon igyekeztem valamit hozni. 

A 4,5 km-en ötször (!) álltam meg, pedig iszonyú lassan mentem, és ilyenkor, mikor iszonyú lassút mondok, nem 8 perces km-eket értek, hanem 9,20-asakat és ettől még jobban nekikeseredtem és sajnos, bőgtem is az út szélén. Ácsorogtam az út szélén és bőgtem. Aztán itthon is.

Az egyik része a dolognak, hogy nem értem, mi történt, mitől lettem ennyire rossz és mitől nem megy és hasonlók, a másik része viszont az, hogy mentálisan teljesen a földhözvágott ez a röpke etűd, azóta se térek magamhoz. A legtalálóbb az a mozzanat, amikor álltam az út szélén és arra gondoltam, hoyg idevaló vagy, az út szélére, megint kiderült. Ez még mindig nem az a poszt, ahol  a pszichés nehézségeimről fogok konkrétumokat írni, de annyit elmondok, hogy nagyon nem tett jót nekem ez az egész és most nem tudom megfejteni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, melyik részem hatott a másikra, de tök mindegy is, mert utálom az egészet úgy, ahogy van.
jaj, nincs békém se kinn, se benn *

Persze, nem adom fel, tudok szívós lenni, és ez kell is most, meg azért vannak jó és nagyon jó emlékeim a futáshoz köthetően,  szóval, nem így megy ez, de hogy ilyet.. elképzelni sem és nagyon kell magam durálni, hogy holnap viszont nekifussak.

És most csak olyan kommentek jöjjenek, please, hogy nekem is volt ilyen, már futottam 10 km-t, mikor egyszercsak az 1 sem ment,  és aztán mégis, és ez hullámvölgy és van ilyen, és készülj, mert lesz is, és nopara, és hasonlók. Mert a pszichodrámából tökéletesen ismerem ezeknek a pozitív hatását.


* Shelley: Csüggedt nápolyi stanzák


52 megjegyzés :

  1. Állandó csodálatom tárgya, az amikor emberek mesélik, mélyponton vannak lelkileg, de közben szárnyalnak testileg. Én nem. Ha rossz hírt hallok, aggódom, féltem a szeretteimet, képtelen vagyok megmozdulni. Tudom, hogy ellenszer lenne, kiírtaná a férges gondolatokat a fejemből és még jót is tennék velem. Te legalább elindultál és végigvánszorogtad és lett belőle sírás, ami kell.
    Úgy hogy Hajrá Zazi! Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na de ha nem segített? akkor meg minek,ugye :(

      Törlés
    2. Biztos, hogy segített. A

      Törlés
    3. Beruháztam egy futócipőbe, ami nyomja a sarkam oldalt. (Nem kicsi, a mozgás hatására horzsol) Széles a lábam. Ha erre gondolok, szívesen lefejelném az asztalt. A

      Törlés
    4. vidd vissza azt a cipőt és cseréld be egy jóra!!!! Pokollá teszi az életed egy rossz cipő

      Törlés
    5. sztem nekem most jó a cipőm, azért gondolom,mert három hete (vagy 4) használom és még nem volt vele gond, sőt, azt éreztem, hogy na végre, a rossz ketteske után sikerült újra jót venni, s mivel eddig nem volt vele gond, sztem nem viheti el ez a balhét.

      Törlés
  2. Hát Zazi ! Én még km ben messze vagyok tőled.. de a hullámvölgy engem is elért. Fura , hogy az ember bármilyen lelki deffektje van az előbb utóbb megjelenik a szervezetben is, fáj itt fáj ott, fáj mindenütt. Rajtam az segített,hogy elengedtem.. próbáltam nem megfelelni távnak időnek.. csak úgy mint amikor kezdtem.. Csak úgy örültem, hogy egyáltalán tudok futni :). próbáltam annak örülni,hogy futok.. érzem a tájat a levegőt, a szagokat.Sokszor "mantráltam", hogy jól teszem,magamért teszem, az egészségemért,ha már elkezdtem folytatom, már jöttek az eredmények, fogyok, alakulok:))) Kitartás..puszi ölelés:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez oké, csak én nem tudtam futni, ez volt a gond, nemhogy tempósan vagy sokat, hanem semennyit sem, így aztán már nem nagyon maradt elengednivalóm sem :(

      Törlés
  3. Zazi, Drága - nekem még nem volt ilyen. Egészen egyszerűen azért, mert én 1 km-t sem tudok lefutni, nemhogy 10-et. Ellenben múltkor a buszmegállóból úgy vontattam magam haza, mint a reumás csiga - úgy érzetem, hogy szétestem. Pedig a táv volt vagy 500 méter; azt hittem sírva fakadok. Aztán következő nap már másik nap volt - és így tovább. Hidegfront ...
    És akkor ide egy "Like"; a face-ra meg nem - mert így szereted, nemde? :) :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én szeretem, ha itt is,ott is, de ha választani kell, inkább itt, a kommentet meg végképp szeretem, mert az a kommunikáció. és nem tudom, nem volt hideg sem, arra sem foghatom, mindig oda lyukadok ki, hogy semmire sem fogható, vagyis a hiba bennem van.

      Törlés
  4. Futni nem futottam soha, de gyalogoltam egyszer sokat és folyamatosan egy hónapig minden nap. Ott többször is előfordult, hogy amikor azt gondoltam, hogy tényleg nagy király vagyok, és jól is éreztem magam, és a fájdalmak jelentős részén is túl hittem magam, akkor jött egy-egy ilyen nap. Sírással, lassúsággal, ettől rossz kedvvel, stb. Úgy magyaráztam magamnak, hogy egy szinten túl vagyok, ez a következő, ahol más, esetleg nagyobb mindenféle fájdalmak jönnek. Itt is elölről kell kezdeni mindent, de ha már ezen is túl leszek, még sokkal erősebben kerülök ki:) Ja, és bár a 30 napból 2-3 ilyen volt csak, ezek maradtak a legemlékezetesebbek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ebben van ráció, amit írsz, és milyen jó, hogy írtad,mert korábban már mesélték nekem és tudtam (tudom) is, hogy a fejlődés nem egyenletes tempóban történik, hanem vannak visszalépések, ahonnan megint el kell indulni - csak elfelejtettem. ugye,milyen jó, amikor kommentelnek olvasók?
      remélem, hogy csak erről van szó,most belekapaszkodom (teljes súlyommal) a szalmaszálba.

      és mesélj még majd alkalomadtán arról, hogy hogy is van ez az egy hónapos gyaloglás. El Camino?

      Törlés
    2. http://www.egigeropaszulyavilagban.blogspot.hu/
      itt vannak az onnan küldött leveleim. Ennél jobban ma sem tudom összefoglalni:)

      Törlés
  5. Leopold Erika vagyok, a gyalogolós hozzászólással.

    VálaszTörlés
  6. Rita, sajnálom, de mivel kikötötted milyen válaszokat vársz, így no comment :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez azt jelenti, hogy neked még sosem volt ilyen?

      Törlés
    2. Nekem nem volt ilyen, de nem erre értettem. Ha kéred, megírom priviben, nem akarok vihart ide.

      Törlés
    3. megköszönném, ha írnál (nyirati.rita@gmail.com vagy a FB-on, ahoyg jólesik neked)

      Törlés
  7. Pont hétvégén. Csak azért futottam végig, mert a tó túlsó oldaláról valahogy haza is kellett jutni, már hideg volt, öltözékem nem volt megfelelő a sétához. Telefonon is gondolkodtam, hogy jöjjenek értem autóval. Gyűlöltem minden kilométerét. Bemelegítettem és mégis ólomnehéz lábaim voltak, sajgó sípcsontokkal.
    Pozitív a végére, tegnap jót sikerült, köze nem volt a szombatihoz. Nálam ált. akkor jön a hullámvölgy a futásban, amikor már épp elfeledkezem róla, hogy volt olyan is, így mindig meglep.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az zavar ebben, hogy én tudok szenvedni,úgy értem, túl tudok lépni azon, hogy ha éppen fáj, persze, hogy fáj, ha gyorsabb vagy több, mint a megszokott,rendben. de az, hoyg lépni sem tudok, az sztem nem fair és nem értem és nagyon megzakkantott.
      nekem sem volt már eszemben, ez igaz, sőt,az egyik kommentben írtam is, hoyg egyszerűen elfelejtettem, pedig tényleg VOLT már ilyen. nem emlékszem, mitől oldódott meg, csak az érzés maradt meg.

      Törlés
  8. Az elmúlt hetekben naponta többször is megkérdeztem az uramat, hogy elkezdünk-e futni. Ez nagy szó, komolyan, én eddig jutottam el, és már nem sok a híja, hogy ki is lépjek a kapun, egy futócipővel a lábamon. Egyszer életemben már ment, egy tábla csokiért le tudtam futni a 600 métert. Se előtte, se utána. És az a 600 méter kutya volt, belehaltam, de a végén ott várt a csokim. Nem tudok olyan futást felemlíteni, ami jó volt. Téged olvasva pedig már egyértelműen biztos vagyok abban, hogy nem maga a futás tud jó lenni, hanem a körülmények összekacsintása.
    Tojd már le, hogy néha nem megy! A varrás mindig megy? Sosem botlasz, vagy esel el? Nem szoktál elejteni tárgyakat? Minden tökéletesen sikerül, csak a francos futás nem? Nem hinném. Az, amit elkezdtél, és rendületlenül csinálod, az komoly kihívás, nagy megterhelés, és ebbe belefér, hogy olykor szar, vagy nem sikerül. Tedd el a megfelelő bugyorba, és fuss, Zazi, fuss!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most éppen azt látom, hogy még ez sem megy, Mici. legalábbis nekem

      Törlés
  9. Sajnos én sem tudok futni, a lábam- a bal térdem - adta fel, nem én. Viszont most bringázom és gyaloglok. A térdem tutira a súlyom miatt nem bírja, de a súlyom meg csak biciklizéstől és gyaloglástól nem fog csökkenni. Sajnos nem vagyok jó önsanyargató. Máskor is volt hullámvölgyem, de akkor nem éreztem a konkrét szervi bajt, csak az itt fáj-ott fájt. lehet, hogy ha mindenütt fáj az jobb is, mintha ha csak egy bizonyos helyen. Hátha csak három nap nyugi kell neked is és újra futsz majd! Én szeretem, hogy te nem vagy superwomen ezer kilométerekkel, hanem ember vagy és vállalod, hogy fáj, hogy nem is annyira happy ez az egész. Persze neked ettől nem jobb, de sokaknak akik olvasnak igen! Pihi és indulj el újra, ha nem megy akkor majd gondolatban együtt tekerünk és gyaloglunk! Hajrá Zazi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hidd el, a bringázástól és a gyaloglástól, ha pulzuskontroll alatt csinálod, igen is csökken a súlyod...pláne, ha kiiktatod a cukrot és a fehérlisztet és teszel hidegen sajtolt olajokat az ételedhez, nem használsz étolajat, margarint 3 hónap alatt csodát művelhetsz magaddal!

      Törlés
    2. csatlakozom Házisárkányhoz, biztos vagyok benne, hogy csökken a súlyod ezektől, csak csinálni kell. a sors fintora, hogy közben nekem is csökkent, csak éppen kedvem nem lelem most még ebben sem, ill. másképpen fogalmazva úgy mondom, hogy ha ez sem lenne, az lenne a teljes csőd.
      igazad van, mert az itt fáj-ott fáj sokkal jobb, mint a konkrét hely,megelégednék most egy általános fájdalommal a bal láb helyett én is. :(

      én vállalom a hullámvölgyet, meg a nemjó napokat is, nem fogok vetíteni, ez egy ilyen cucc, vannak benne ilyenek, de azért szeretnék már a túloldalról visszatekinteni r és másokat biztatni vele, mert most éppen padlóra küldött. és igen, ez bizony szar.

      a mai napot tök kihagyom és holnap fogok csak kimenni, de már gondolkodom ezen az egészen, mert nagyon nyomaszt a Maratonka, ami egy semmi, hát 3,5 km, mi az, lepkefing, de nyomaszt és lehet, hoyg fogom és elengedem, kell nekem idén versenyre menni?meg bármikor is? hát nem. nyomaszási áron nem kell. nemdebár? dedebár.

      Törlés
  10. hm...elmondjam én 2012 március 10-től vagyok hullámvölgyben és nem lelem a kiutat? pedig futok, edzek.....és mégsem ugyan az...elúszott akkor a maraton és nem lelem a fonalat....Te még az út elején vagy, tessék összeszedni Magad!!!!!
    fogunk mi még együtt röhögni magunkon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hogy érted azt, hogy ilyen régóta? ilyen van??? én akarok röhögni magamon, mert az már egy pozitív jel, és sztem fogok is, de most még nem megy,most bőgök,mint egy kismajom.
      de mi az, hogy elúszott a maraton??

      Törlés
    2. Mivel már nincs meg a blogom és az új még csak most készül, dióhéjban: sok lefutott félmaraton után úgy gondoltam ideje a maratonnak, végig edzettem az késő nyarat, az őszt, a telet, a tavaszt....közben nem figyeltem a jelekre és az lett belőle, hogy 80 kilósan estem egy akkorát, mint egy ólajtó. Bal térdkalács kicsomagolva, én meg a padlón....rá három hónapra gyalázatos idővel félmaratont futottam....egyszerűen nem érzem az örömöt!!!! Hiába edzek, megyek ki PK futni....tavaly ősszel qva jó volt....de nekem kell az őrület.
      Most bringa és szuszpenziós edzés és ugrókötél, hogy fogyjak....mert azt szeretem, ha az adrenalin a fülemen csepeg kifelé....és a futásban is ilyen vagyok....vagy rendesen, vagy sehogy.

      Törlés
  11. Akkor közelítsük meg a logika útján: A futást megelőző nap, meg aznap ettél rendesen, és előtte mennyivel és mit? Hogy állsz a folyadék bevitellel? Most hogy már nincs meleg könnyebben el lehet feledkezni róla, pedig kell a napi két liter! Ca Mg B vitaminok, Vas...ha nem is folyamatosan,de kúra szerűen nem ártanak. Ha pedig mindezek rendben volta, akkor egyszerűen pihenj egy hetet! Sétálj, menj fotózni, de ne is foglalkozz a futással! Kell, hogy a "futnom kell" helyett azt érezd, hogy na most olyan jó futásra való idő van, és semmi máshoz nincs kedvem!

    VálaszTörlés
  12. én sosem iszom eleget, Hanga, a napi 8 dl most a maximumom úgy, hogy hónapok óta figyelek rá. most letöltöttem a water your body-t a telefonomra és jelez, hogy igyak, ami azt jelenti, hogy akkor elkezdem kitölteni a pohárba az innivalót és elkezdem inni, de olyan lassan megy csak le, hogy a köv. csengetésre vagyok készen az előző pohárral. pedig igyekszem.

    valószínű sokat segítene, ha ezt a "kell" dolgot elengedném és nem félnék attól, hogy legközelebb még ennyit sem fogok tudni. kellene a szabadság és nem a félelem, ami most rám ül, hogy ez SEM megy.

    VálaszTörlés
  13. Akkor most ne fuss!! Egy hét, két hét...nem számít. Húsz év múlva eszedbe sem fog jutni, hogy volt két hét amikor nem futottam. :D Ne is foglalkozz vele, semmi lelkiismeret furkálás, semmi de csinálnom kell mert...Helyette csinálj valamit, amire most sajnálod az időt!
    Majd ülj le és olvasd vissza a blogod, és ha úgy érzed kezd elölről, de nem azért mert ha nem akkor feladtad, és ez SEM megy.
    Hanem mert viszket a talpad, és mehetnéked lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak ne lenne olyan fene erős az érzés, hogy ezt akkor feladom. miközben tudom, hogy igazad van.

      Törlés
  14. A dohányzásra szokták mondani, hogy nem lehet leszokni, csak nem rágyújtani. Ha egyszer futottál, és érezted-és érezted, mert olvastam-hogy az milyen jó lehet, akkor vagy futsz, vagy most éppen nem futsz, de már sosem leszel az az ember aki nem tud futni. Ez nem egy megoldandó feladat, amit fel lehet adni, ha nem sikerül, vagy megkérni valakit , hogy csinálja meg helyetted mert te nem vagy képes rá. Ez ha akarom megyek , ha akarom nem. Mert ez SZÓRAKOZÁS nem munka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat...a futás jelen esetben nem szórakozás...

      Törlés
    2. nekem éppen ezt kell eldöntenem, hogy mi is a futás nekem, érlelődik a válaszom rá, de elkapkodni nem akarom. újrapozicionálom magam.

      Törlés
    3. Jó, hát azt érzékeljük, hogy Zazit most ez annyira nem szórakoztatja, de valóban szórakozás kéne legyen. Nekem is probléma ez, és épp most. A versenyre ráfeszülés, a távra rápörgés, a jajb+lassúvagyok az nem annyira szórakozás, az kötelességízű kissé.
      Elengedni kell megtanulni ezeket. Sajnos nem tudom, hogy megy, mert amikor elengedtem, pont le is robbantam, szóval csak impresszióim vannak arról, hogy milyen csak úgy futni vagy nem futni, meg hogy mindegy a táv és a sebesség.
      Elengedni, Zazi, hallod? A rossz érzést is. A szorongást is, hogy legközelebb is szar lesz. Azt a nyomást is, hogy októberben futni kell. Mert nem KELL. Lehet. Megadatott, hogy fussál, mert a tested működik, az ízületeid boldogak, a súlyod csökken, az állóképességed nő - jobban vagy és boldogabb vagy, mint áprilisban.

      Törlés
    4. Igazából azt értettem ez alatt, hogy a sport sosenem szórakozás, hanem létszükséglet, mint a levegővétel....legalább is nálam...és azt veszem észre, hogy másoknál is, aki egyszer elkezdi :)

      Törlés
  15. Zazi, bár én csak gyaloglok (bár most azt sem a térdem miatt), nekem volt ilyenem.
    NKE volt a szigeten, annyira fájt-égett a sípcsontom, hogy ha nincs ott Tóth Ildi, feladom.
    Ő átkötötte a cipőm rendesen, és pár perc után szinte teljesen elmúlt a fájdalom.
    Más: sajnos 3-4 hét után simán kiderülhet még, hogy rossz a cipő.

    Hangának pedig megint igaza van. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. erre én is gondoltam, bevallom, és lazítottam is rajta, de az még benne van a pakliban, hogy így sem jól csináltam. pedig azt hittem,már fel tudok öltözni egyedül is. :(

      mi van a térdeddel???? ez sokkal fontosabb!

      Törlés
  16. Velel is elorordult. Egy ponton szurt a sipcsontom, de piszkosul. A terdem is szokott szurni, de azt megertem, mert mutott terd. A terdfajdalom eseten megijedek es nem futok addig, mig el nem mulik a fajdalom. Mert nincs kedvem kes ala fekudni, pontosabban a gerincszuritol felek, mert az is faj (mar harom is volt, elegem lett belole).
    Mondjuk most hangember vagyok, mert legalabb ket honapja nem futottam, a korulmenyek nem engedtek. Kifogas, mindig csak a kifogas, borzalom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát azért térdfájdalommal a kifogás (hogy úgy mondjam) felmentődik ám

      Törlés
  17. Zaz, kíváncsi lennék a diétádra. Nálam egy komolyabb váltással járó diéta hozzád hasonló mentális-fizikális hatást vált ki. Olyankor több pihenőnapot iktatok be, vagy nem is futok. Nálam az a gond, hogy a diéta rettentő ön-fegyelmezéssel jár (igen, igen én is szeretem a fagyit, a rétest, a mákos nudlit, a paprikás-krumplit..., állandóan etetnem kell a családomat... szoktam volt mondani), és hát a futás is legtöbbször. Ezért idő kérdése az egyensúly újra-találása. További meglátásom, hogy a versenyeken való részvétel, önkéntesség stb. stresszel jár, ami szintén bontja az egyensúlyt (természetesen nem vitatom, hogy mennyi pluszt is ad). És azon is ájuldozom, milyen távokat nyomsz a túlsúlyoddal, igazán szerencsés vagy, hogy nincs sérülésed. Mindenesetre vigyázz magadra. Én nagyon szeretlek, nagyon drukkolok neked mindig! És példakép vagy számomra. Csak mint egy amatőr, nem hozzáértő osztottam meg a gondolataimat veled! Puszi!

    VálaszTörlés
  18. Két hét pihi, lábat fel! Csodát tesz. Semmi lelkizés!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ebben is van valami, erősen.
      Azt hiszem, én is túlelemzem a dolgot. :)

      Törlés
  19. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  20. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  21. egyben válaszolok,ha nem gond!

    amíg az ember csak nyomja a métereket, addig lehet, hogy szenvedés és kínlódás (most általános alanyban beszélek, pedig rólam van szó), de abban a pillanatban, amikor megérzi a futás ízét, tehát legalább egyszer öröm is van benne,már elköteleződött. ettől kezdve ugyanúgy fennáll a szenvedés és kínlódás lehetősége, pedig ez nem fair - gondolhatnánk-,hiszen innentől csak coelhoi mosollyal az arcunkon szabadna.

    nekem többször előfordult már az életemben (és kinek nem), hogy szem elől tévesztettem az irányt és újra kellett magam navigálni. ez történhetett úgy is, hogy a célok megváltoztak menetközben, ez rendben van, de akkor is jó ezt látni, ráadásul akkor nemárt az új cél konkretizálása.másrészt történhetett úgy is, hogy rossz irányba mentem, akkor pláne kell a megállás.

    szeretem átgondolni ezt, de tény, hogy nem mindig és nem mindenkinek kell ezt így. a pihenés viszont a number one most! ;)

    VálaszTörlés
  22. Voltál azóta? Ha igen, jobb volt?

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)