2014. június 21., szombat

kemény légy, mint a Rolling Stones*

Ez most olyan volt, hoyg tényleg nem volt kedvem írni róla, meg be is voltam lőve rendesen, meg kellett várni a józanodást mindenféle értelemben, egyébként meg ki a frásznak van kedve arról írni, hogy hogyan pattogott az aszfalton. Ütemtelenül.

Elestem azzal a nyamvadt bringával, de rendesen ám. Kicsit nehéz visszafejteni a történteket, ami biztos, hogy túl gyorsan mentem és tele volt kátyúkkal az út, én meg nem láttam / nem vettem észre / nagyképű voltam, fogalmam sincs róla, mindenesetre irgalmatlan nagyot estem. Nem tudom, érződik-e, hogy én voltam egyértelműen a hibás. Könnyebb lenne azt mondani, hogy az a vacak út, meg az út tulajdonosa, meg az akárki, de én tuti, hogy nem.
Az egészben az a legszebb, hogy eddig ezen a dimbes - dombos területen 17 - 18 km/ h sebességgel mentem, most meg majdnem 21 km / h-val, gondolom, hogy egyértelmű legyen az esés, senki ne gondolja, hogy én így állok meg. Egyszerűen hasítottam a levegőt. Aztán meg a betont.

Nem volt vicces, annyit mondhatok. Ahogy ott találtam magam az aszfalton, az éles logikám megmaradt darabkáival felismertem, hogy valahol az arcomból dől a vér, legalábbis erre következtettem a (piros) pólómra csurgó (piros) cuccból, amit folyamatosan törölnöm kellett, meg azt is realizáltam, hogy a bal oldalamnak annyi, végighorzsoltam az egészet, ahol a ruha ezt nem engedte volna, ott utat nyitottam neki, kuka. A bal térdem iziben bedagadt, a bal vállam ordított, a jobb tenyeremen meg valami olyat láttam, amit magam sem hittem volna, kettéhasadt egy részen, s kifordulással segített láttatni, mi eddig bent volt.
Én fájdalomtól ordítani nem szoktam, csendesen nyöszörgök és olyanokat mondok, hogy jaj, jaj, meg hogy jajdefáj, de itt ez utóbbi  bonyolultsági fokhoz már a Ritchie-féle skála négy pontjából legalább hatot elértem.
Valahogy felhívtam a férjem, de ez is olyan döcögősen ment, én ismerem a telefonom, de hiába nyomtam meg a megfelelőnek tűnő gombokat, egyszerűen soha nem az került a képernyőre, amit akartam volna, a folyamatot nehezítette az a sok vér, ami jött belőlem és eltakarta az és hát nem is voltam túlságosan magamnál. Eh.
A férjem elrohant értem, utólag azt mondta, úgy néztem ki, mint aki háborús övezetbe került, a fél orcám eltűnt a közben részben rám száradt vér alatt, térdtől lefelé ugyanez.

ötödik nap és csak az orca. de sebaj, látnátok az ellenfelet...! 



Nem mentem be ügyeletre. Nem tudom, megmondani, miért nem, úgy éreztem, jó lesz ez, lesz valami, bevettem két fájdalomcsillapítót, kimostuk, lemostuk, felmostuk, minden volt, mindenki hagyjon békén, ez nem is velem történt (ez azóta is elő-előbukkan, bár már szokom). Reggel 9-kor mégis a kórházban voltunk, ez mindent elmond.
Úgy néztem ki, hogy a doktornő mindenről röntgent kért, fejről, vállról, térdről, kézről, szerintem az utóbbi 30 éves sugárdózisát egyben megkaptam.
Nem tört el semmim, és pontosan tudom, hogy olcsón megúsztam, bármi lehetett volna, de tényleg bármi, s amikor tegnap reggel hisztériás rohamot kaptam, hogy egy alkatrész sem működik rajtam, akkor is tudtam, hogy és ez még semmi, kisbarátom.

Úgy van, hogy a vállam fogta fel az ütést, a szép, erős vállam**, ennek megfelelően ezt nem tudom mozgatni. Az egész bal oldalam végighorzsoltam, kérdezze meg valaki, hogy fáj-e. A bal térdem duplájára dagadt és színes.  A horzsolások mellett, ofkorsz. A jobb is, de az nem relevánsan dagadt. A szemöldököm felrepedt, innen jött az a sok vér. A jobb tenyeremet már mondtam, a gáz az, hoyg mivel 12 órával az eset (a bal eset) után mentem be, már sem a szemöldököm, sem a tenyerem nem tudták összevarrni, ennek következménye lesz, sajnos, bár állítólag a jelenleg a Zalai-dombságnak megfelelő tenyerem apadásnak indul (majd).



Nem lenne itt nagy baj, ha nem fájna, ugye. De fáj és minden együtt, összehangolt támadás van állandó szereplőkkel, már csak a mérték és a főszerep igényel némi casting-ot. A tenyerem kegyetlen ronda, én ezt nem is értem, hogy sikerült, a jobb oldalam olyan steril a balhoz képest, de ez a kéz mindent visz, magyarul ronda és fáj. És eléggé.

Kellene osztogatnom a jótanácsokat, amit tudok mondani, az az, hogy lányok, mindig legyen szépen szőrtelenítve a lábatok, mert soha nem tudhatjátok, mikor kerültök bugyiban - melltartóban a röntgenasztalra, ahol idegen pasas matat majd rajtatok, forgat óvatosan hol erre, hol arra, kénye- kedve szerint. Ez már eleve szar, de legalább a lábam miatt nem kellett aggódnom. Mármintha eszembe jutott volna.

A terveimnek egyelőre lőttek, de az megér egy misét bejegyzést. És minden érzés is.



* LGT

** frászt az 

 

16 megjegyzés :

  1. Gyors gyógyulást! Sajnos a zúzódás ilyen mocsok fajta. Nekem a bal combon volt egyszer a duplája. Imádtam ám én is. Pihengess!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a zúzódások nem fájnak, de akkora ütést kaptam az egész bal oldalamra, hogy a csontok, na, azok fájnak :(

      Törlés
  2. Bicikli egyben? ;)
    Jobbulást minél előbb!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. túlélte, de kapott ő is egy rendes ütést, bár én azt hittem, nem... :(

      Törlés
  3. Nekem izomzúzódásom volt egy bringás esés miatt. Sokáig fájt, igaz nem kenegettem semmivel. Miután elmúlt róla a vérömleny, még fél évig fájt nyomásra. Kitartást, Zazi, és amint rendesen tudsz mozogni, ülj vissza a bringára. Szorítok és gyógyulj meg gyorsan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem félek a bringától, magam sem értem, hogy miért nem, képzeld... ma azt néztem, hogy és mi van, ha nem a tenyerem nem nyomom neki a markolatnak? hogy úgy nem lehet vajon?

      Törlés
  4. Ó Zaz, gyógyulj meg gyorsan. Erős vagy és edzett, hamar rendbe jössz. Puszi, szeretlek. Tartsd be a pihenő időszakot, regenerálódj, lassíts, én is megfogadom a jótanácsod.

    VálaszTörlés
  5. Basszus Zazi; bocs! Vigyázz Magadra - keresztedzés a p**-ba, ha ez a vége. Á ez nem igaz - kellett Neked egy nagy pihenés és máshogy a SORS nem tudta Rád erőltetni! Biztosan nem vigasztal, de nekem kb hónapja (tán emlékszel) fáj a jobb sarkam, úgy megyek, mint a birodalmi lépegető.
    Valami vigasz : Sógornőm álltában borult akkorát a cangával, hogy csak na bár a szemöldöke nem bánta.
    Summa summárum: gyógyul - pihenj - fejben tervezz új táskákat és a következő UB-t :) valamint a hétvégi menüt és a Lányok szünidejét - jah és a Zuraddal közös programokat :) puszi Ági

    VálaszTörlés
  6. Huh..ezt olvasni is rossz volt..
    Mielőbbi jobbulást és gyors gyógyulást kívánok!

    VálaszTörlés
  7. JAj, ez rosszul hangzik. Mit lehet mondani? Jobbulást, de üstöllést!

    VálaszTörlés
  8. Miért félnél a bringától? Nem bántott, te voltál nyomi (aranyalma, te!), és eztán sem fog bántani, ha nem vagánykodsz.

    Már mindent mondtam, amit lehetett, csak egy utolsó anekdota a nagymamámtól és anyutól.
    - Azért legyen rajtad mindig szép alsónemű, mert ha elüt egy autó, akkor pirul az arcod a mentőben! - intett óva az én drága mamim.
    Mire anyám, aki akkoriban élte lázadó kamaszkorát úgy 50 évesen, emelt hangon így felelt:
    - Anyuka, ha elüti egy autó, akkor a törött medencecsontja úgyis átszúrja a szép alsóneműjét, az arca nem azért fog pirulni, mert ronda a bugyija!

    Tea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó ez a család, régóta érzem én :)

      Törlés
  9. Rég szóltam hozzá, de most ideje van, és nagyon okosakat fogok mondani.
    1. Ezt azért kaptad mert rád fért a pihenés. Pont.
    2. Tessék pl olvasni, lazulni, pihengetni. Sajnáltasd magad a családdal, most szolgáljanak ki egy kicsit.
    3. Ebben az esetben nem igaz az 'Ami nem megy azt erőltesd' mondás. Ezért inkább most ne tedd.

    U.i.: Én bringával 1 héttel az államvizsgám előtt estem és törtem el a bal könyököm. Vállig begipszeltek. Megjegyzem, balkezes vagyok. Túléltem, nem buktam meg. Te is túléled, jobbulást. :))

    VálaszTörlés
  10. Hát ezt olvasni is elég rémes volt, hát még neked átélni. Gyógyulj gyorsan, maradéktalanul, pihenj most sokat, és nagyon vigyázz magadra a legközelebbi bringázásnál. Ölellek!

    VálaszTörlés
  11. Gyors jobbulást neked! Borzasztó volt olvasni is valóban...

    VálaszTörlés
  12. Jobbulást! És hogy újra mozogjon a Zazi! Herbanet balzsam a mi csodakrémünk. Nagyon durván regenerál. Amikor a tesómnak leégett az arca, vagy a gyerek végignyalta a betont, ezt használtuk, nyom nélkül gyógyultak. Nem reklám ez, csak nagyon jó cucc (igen, rászokott mind, akinek adtam "mintát". Próbáld ki! Vékonyan kell kenni és mélyre hat. A lelki sebekre meg gyógycupp röppent! http://bioszallito.hu/Herbanet_balzsam-termek-783?gclid=CjgKEAjw8r6dBRDZprbmndPi90sSJAB2U6dRw8-0XnHh1kEbUOwE6k-4--9FtrDNAdG-CBAkQTYssfD_BwE

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)