2013. július 4., csütörtök

állatorvosi ló ---- vendégposzttal

Én ma pihenőnapot tartok, ezért végre összegzem, hogy mit csináltam / csinálok rosszul. Mert remélem, nem gondoljátok,  hogy jól csinálom.

Hogy mit csinálok rosszul? Nagyjából mindent.




Az első másfél hónapban úgy futottam, hogy előredőltem, nem tudom, miért, talán a stabilitásért,  hogy ellensúlyozzam a fenekem és fel ne dőljek, másra nem tudok gondolni. A fejem lógott lefelé, s hogy nem buktam orra, azt mutatja, hogy nem a fejemben van a súlypont.
Egyszerűen képtelen voltam a tekintetem felemelni, én akartam, tényleg, de nem ment. Mereven bámultam a 75- 200 méteren magam elé, minden göröngyöt névről ismertem már, tehát azt, hogy eyes are focused straight ahead, azt hagyjuk

Hagyhatjuk azt is, hogy hogyan érkezem a földre, a talpam melyik részével, én azt hiszem, telitalppal, de mindig az van, hogy amikor futok, annyira el vagyok foglalva a futással, hoyg nem analizálom a technikám, amikor meg nem futok, nem emlékszem vissza. Ha nem telitalpra érkezem, akkor sarokra, mindenesetre az biztos, hogy nem így. Lábpárnára, ugyan már.

A karom. A karomra nagyon oda akartam figyelni,  hogy ritmikusan mozogjon a testem mellett, mert értem én, hogy azzal segítem a futást (minden segítség elkél), és hogy a bal láb - jobb kar szimbiózisban legyen, Katherine Schwitzer ezt írja: "hagyjuk, hogy mindkét karunk szabadon lengjen előre - hátra, egymással párhuzamosan. Futás közben a lábak is lendüljenek előre a karlengések ritmusában" Hát ja. Mondjuk ő azt is mondja, hogy semmiképpen ne mozogjunk lesütött szemmel.

Erről, tehát a karmozgásról nagyon jót írt nekem G.T., az engedélyével bemásolom, csak hoyg lássátok, megoldható ez is, csak ki kell találnunk a hogyan-t.

"Az október óta összefutkosott akármennyi kilométer sok dologra megtanított. Érzelmileg és fizikailag is - a kettő között most a futástechnikai pontokkal foglalkozom, mert megfigyeltem valamit.
Futás közben az elvárt lazaság helyett úgy tartom az alkarom, mint egy t-rex a karját. Lóbálom hozzá mindkét kézfejemet, de ahoyg ezt megvitattuk az Ultrabalatonon, praktikusan nekem való a versenydizájnos (kék hullámok) körömlakkozás, mert legalább látják szemből. Nem tudom, jó-e egy futóversenyen, ha valaki szemből annyira közel jön, hogy látja a körmömet, de hadd ne fejtsem ki.

Tehát lóbálom a kézfejemet, miközben az alkaromat a mellkasomhoz szorítom. Nagyon remélem, hogy csak a testtartásom emlékeztet dinoszauruszra, no meg a húsevő ősvadéhoz hasonló ruganyosságom, nem pedig a méreteim.

Egyesek szerint ez a tartás cuki. Minden józan paraszti logika szerint viszont iszonyú energiamennyiséget emészt fel, tehát javításra szorul, ezért aztán kipróbáltam valamit, ami lehetetlenné teszi ezt a legyezést.

A hónom alá szorítom a vizespalackot. A magammal cipelt frissítést ugyan nem indokolja a 2,5 km, de így legalább az egyik kezemmel nem verdesek.
Meg kell mondjam, hogy valóban hatékonyabb vagyok az idétlen kapálózás elhagyásával, ráadásul az iPod zsinórját sem tépem ki a fülemből.

Egészen hihetetlen, hoyg egy ilyen apró többletmozgás milyen  fontos: energiát von el minden felesleges mozdulat. Épp úgy, mint minden felesleges kitérő, nyakadba vett, csinált probléma, szükségtelen aggodalom.
Jó, ha tudod, mi elől futsz, főleg, ha az a dolog már feleslegessé vált az életedben."


 egy futótárstól kapott nagyon kedves biztatás, de G. T. kérte, hogy illusztráljuk a kéztartását, én pedig nem vagyok semmi jónak elrontója



Mindehhez még hozzáteszem azt, amit Györgyi mondott nekem, mikor még a kezdet kezdetén tanácsot kértem tőle, hogyan fussak, hogyan érkezzem a földre (ez volt a legnagyobb problémám, aha): csak fuss. Mindenki fog tanácsot adni, hogy így, meg úgy, szerintem meg fuss és ki fog alakulni.


Így aztán most úgy vagyok vele, hogy bár már kevesebbet lógatom a fejem és  a felsőtestem is megpróbálom függőlegesbe hozni, a szemem is gyakrabban kutatja a horizontot, de még a talpraérkezést is kordában igyekszem tartani, a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy futok.


28 megjegyzés :

  1. :) Köszönöm, köszönöm, az illusztráció szívügyem volt.

    A lábad földet éréséről: a láb csillapít magának, tehát a sarkad külső oldalára érkezel, és a külső talpéleden gördülsz. Különben már nagyon fájna a lábszárad, bokád, térded.
    Természetes csillapító mechanizmus.
    És vannak emberek, akiknek már rég meg kellett volna nyomorodniuk a futóstílusuktól és mégsem történt így.:) Szóval Györgyinek igaza volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az első másfél hónapban eléggé fájt a lábszáram futáskor, de most elmúlt. annak tudom be, hoyg göröngyös földúton futottam, most pedig aszfalton.hogy menyivel könnyebb...!

      Törlés
  2. Érdekes, érdekes. Épp tegnap akadtam rá egy futócipő vásárlását segítő tesztre, ami azzal kezdődött, hogy mutatott háromféle talpraérkezést és ki kellett volna választanom, hogy melyik jellemző rám. Fogtam a fejem visítva és el nem tudtam hinni, hogy van ember, aki tudja, hogy milyen a talpraérkezése. De ezek szerint igen, sőt, még befolyásolni is képes :)

    Amúgy asszem, fogok csináltatni egy futópólót ezzel a dinoszauruszos izével :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. P. el akar vinni egy tesztre engem is, mert fáj a jelenlegi cipőben a lábfejcsontom. Mondtam, hogy még csak a szokatlanságtól fáj és ha már egyben lefutom azt a két km-t, amit most még nem tudok, majd akkor vegyen nekem új cipőt:)

      A póló szuper ötlet:)

      Törlés
    2. Adél, menj be egy üzletbe (Spuri) és ott bemérik a lábad, profik dolgoznak ott!

      Törlés
    3. ne biztos, hoyg cipő. lehet, hogy szokatlan az érzése neki, túlhúzod a fűződ (majd megmutatok egy linket!), sok minden lehet, és igen, lehet a cipő is.

      én először a decathlon-ban vettem egy cipőt 5000-ért,és nagyon szeretem, nyilván nincs összehasonlításai alapom, hogy mennyivel jobb futni egy nike-ban vagy bármiben, de nagyon szeretem,nem érzem, hogy rossz lenne. egy biztos: én még nem veszek 20 ezerért cipőt.

      neked is mondom:méresd be pl. a Spuri-ban!

      Törlés
    4. Keresni kell a közelemben egy ilyen bemérős boltot, mert Bp-en pont akkor szoktam lenni, amikor nincs nyitva semmi, ami nem pláza.
      Amúgy az én cipőm is futó, de noname, amikor vettem, még 3 éve, akkor úgy voltam vele, hogy előbb bizonyítsak, akkor veszek majd menő cipőt. És milyen igazam volt, akkor 2 alkalom után feladtam. De annak ellenére, hogy futóblogokban 2 hetet se adnak az én cipőmárkámnak, azért már 3 hónapja használom és semmi nyoma a kopásnak. Csak a macskaköveket nem szereti benne a lábam.

      Törlés
    5. én pont így vettem meg a decathlon-os kalenji-t, semmi az egész, 5000 forint és nagyon szeretem. nekem jó, nyilván előfordulhat, hogy majd nem lesz jó, de adtak 2 év garanciát, bármikor visszavihetem, kicserélik. és szeretem. szerencsére nem tudom,hogy milyen a legprofibb 40 ezresben futni, így aztán minden alkalommal örömmel veszem fel

      Törlés
  3. Ez az utolsó félmondat! Na, ez számít!

    VálaszTörlés
  4. Biztosan lehet a futótechnikát is fejleszteni, bár nekem az elmúlt majd' 2 és fél évben nem sikerült. Azt hiszem nekem is a kéztartással van alapvetően bajom, túl magasra húzom a vállam, a két kezemmel meg kapálózok a mellkasom előtt, miközben a kézfejem ökölbe van szorítva. Talán ez az öklözés a legrosszabb, de én azért még mindig erőlködöm futás közben és ehhez jön ez az öklözés, önkéntelenül. Kulccsal a kézben futok és néha csak azt veszem észre, hogy a kulcsok formái szinte bevésődtek a tenyerem bőrébe...
    Szóval nagyon ritka az, amikor valaki elmondhatja magáról, hogy nincs már fejleszteni valója futótechnika terén.
    Én ezzel ugyan nem sokat bíbelődöm, megszoktam, jó ez már így. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagylányom egyre-másra nyeri a futóversenyeket, de én még embert olyan khm... furcsán... futni, mint őt, nem láttam. Két könyökével az eget bökdösi, a lábát meg kacsázva oldalra dobálja. Még büszke anya létemre is meg kell állapítanom, hogy roppant idétlen, de azt is el kell ismernem, hogy hatékony, mert mindig ő az első.
      Másrészt meg, ha hébe-hóba elfutnak/kocognak mellettem, azért mégis azt látom a legszebb mozdulatnak, amikor valakinek a talpa szinte megcsókolja a földet. Majd figyeljétek egyszer másoknál. Gyönyörű szép. És nagyon ritka.
      * * *
      (Halványan átsuhant az agyamon a gondolat, hogy álljak-e neki én is futni, ha már mindenki... -- de nem fogok. Inkább biciklizem. Azzal hamarabb odaérek... :)
      Juli

      Törlés
    2. nem az a lényeg, hoyg futsz, vagy bringázok, hanem, hogy csináld!, tudod, ezt szoktam mondani :)
      elképzeltem magam elé a kislányod, de nem megy, hát ilyen mozgás nincs is, nem lehet! ;)

      (és azt hogy érte, hogy megcsókolja a talp a földet? én ma nagyon értetlen vagyok, azt hiszem)

      Törlés
    3. Hát elég giccses és költői kifejezés, tudom, de mégis ezt érzem a legtalálóbbnak. Szóval olyan lágyan, olyan tökéletesen érintkezik a talp a talajjal, hogy nyoma sincs dobbantásnak, csosszanásnak, semmi egyenetlenségnek, hanem mintha csókot adna a földnek, na... :) Csak figyeld a futókat a hátuk mögül, és biztosan meg fogod látni.
      J.

      Törlés
    4. még nem láttam ilyet, de most már azt elérted, hoyg lesem a lábukat ;)

      Törlés
  5. NEkem is rá kell jönnöm, mit rontok el, mert soha, egy perc izomlázam nem volt, pedig nulla mozgástól másfél hét alatt jutottam el a fél óra futásig, de a lapockám leszakad. Fent a fejem, egyenes vagyok, gyári hibás vagyok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tartáshiba?

      ööö...és ilyeneket ne írj itt,hogy másfél hét alatt nulláról hová fejlődtél,hát már na. :DD

      Törlés
    2. Nem, nekem szép a tartásom, futás közben is. :P Gyári hiba lesz ez, mondom :P

      Törlés
  6. A futócipőkről annyit:

    G. most olvas egy könyvet, amiben le van írva, hogy mióta a csillagászati árú futócipőkben futnak a futók, sokkal több a sérülés (térd-, sarokfájás stb.). Csináltak egy tesztet négyezervalahányszáz futóval, különböző cipőikben futották ugyanazt a távot, és sokkal-sokkal kevesebb sérülés/fájás volt abban a csoportban akik 40-50 dolláros cipőben futottak, mint a 90-100 dolláros cipőkben futók. Nem olvasta fel az egész erre vonatkozó részt, de lehet benne valami. Én úgy gondolom, hogy amíg csak egyszerűbb cipők voltak (tompítás, meg légpárnák, meg izék nélkül), akkor a lábnak is többet kellett "dolgozni" - ha értitek, mire gondolok -, jobban megerősödött stb. Most meg ezekkel a csillagokig fejlesztett cipőkkel kvázi "el van kényeztetve."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is olvastam a napokban valami vizsgálat hasonló eredményéről.

      Törlés
    2. Gigi, én ezt teljesen el tudom fogadni, el tudom képzelni. másrészről az is lehet, nem?, hogy egy rossz cipővel az ember rengeteget ront a lábán. vagy nem?

      Törlés
  7. Igen, ez a Futni születtünk lehetett, ahol ezt olvastad. Egészen elkeseredtem, amikor elolvastam ezt a részt a cipőkről.
    De nem lehet mezítláb futni, bakker. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak mezítlábas cipők, némelyiknek még lábujjaik is vannak. Kicsit idétlenek, viszont állítólag akinek bejön, az utána nem fut másba. Még nem próbáltam, de játszom a gondolattal. Mondjuk csak nyárra és száraz időben megoldás, az a baj, abból meg mifelénk kevés van.

      Törlés
    2. na, azt nem, az már szinte a tamaharu futk képét vetíti elém és azt én nem....

      Törlés
    3. rákerestem képkeresőn a tamaharu futóra, mert gőzöm nincs mi az, de nem volt releváns találat. Avass be, légyszi :)

      Törlés
  8. Nekem is kellett idő, mire beállt a szemem a horizont fürkészésére futás közben,de most már nem tudok lefelé nézve futni sokáig. Ami még a mai napig is problémát jelent az a levegő. 2 lépés beszív, 3 lépés kifúj. Ez megy is. Kivéve, ha zenét akarok hallgatni. Mert akkor ritmusra akarnak futni a lábaim, és elfelejtek normálisan levegőt venni, aminek az eredménye egy jó kis oldalfájás meg fújtatás. De majd belejövök, mert annyi jó futós zene van. :D
    (Mné K. Rita)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már többet nézem a horizontot,de még rajta kapom magam, hoyg lógatom a fejem, majd javul ez is, remélem. a levegővétel nálam csúnyán alakul,mihelyst "gyorsabban" futok,már hangosodom és szaporázom és rendetlenebben megy. :(

      jaj, Rita, majd ha nekem úgy igen, ahoyg neked nem,jó lesz!

      Törlés
  9. Nekem is kellett idő, mire beállt a szemem a horizont fürkészésére futás közben,de most már nem tudok lefelé nézve futni sokáig. Ami még a mai napig is problémát jelent az a levegő. 2 lépés beszív, 3 lépés kifúj. Ez megy is. Kivéve, ha zenét akarok hallgatni. Mert akkor ritmusra akarnak futni a lábaim, és elfelejtek normálisan levegőt venni, aminek az eredménye egy jó kis oldalfájás meg fújtatás. De majd belejövök, mert annyi jó futós zene van. :D
    (Mné K. Rita)

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)