Villon
Nem esik jól sokat időznöm a témánál, ezért érintőlegesen csak annyit mondok, hogy péntek este igen sok süteményt sikerült magamba tömni a team-coaching-on és erre én készültem is. Tehát nem CH elvonás következtében vetettem magam a büféasztalra, hanem az egész héten engem érő negatívumokat kívántam így orvosolni, van még mit dolgoznom a konfliktuskezelési technikámon, tudom.
Beszéljünk inkább arról, hogy a másnapi futáson éreztem az egész stuff* súlyát, ha nem is a nyakamon, de minden más testrészemen, nem véletlen jutott eszembe a Villon - vers.
4,5 km-t futottam, a bal lábam a szokásos formáját hozta, én nem tudom, mi baja, kapja a magnéziumot, ráadásul nem hiszem, hogy a bal lábamban koncentráltabb hiány lenne, mint máshol, pláne nem gondolnám, hogy ezt 2,5 km körül elfelejtené, mindenesetre a második fele a távnak igen jólesett, kezdtem érezni a hűtlen kedves** visszatértének leheletét. Még nem a jelenlétét.
A coaching-on meg az volt, hogy mentem fel a lépcsőn és nem ismertek meg a már fent lévő csajok (nyári szünet utáni első alkalom volt) és tényleg láttam az arcukon, hoyg nem, és utána meg dicsérgettek jobbról és balról, szerintem nagyon cuki társaság. Na, ebbe rondítottam bele a büféasztalnál.
Nyitottam is egy új címkét "falás" összefoglaló néven.
* a stuff szó különösen alkalmas a helyzet érzékeltetésére, mondanám, hogy stuffed stuff
** az öröm. sőt: az Öröm
Nos, ilyen dicséretek után plánehogy ráveti magát az ember a büféasztalra. :) Legközelebb javasolhatnál egy salátabárt is helyszínnek, nem? :))))
VálaszTörléslegközelebb tökfőzeléket kérek, annak legalább ellen tudok állni. így tudok keménykedni ;)
Törlés