2014. április 5., szombat

a héten már nem futok tovább

Demoralizáló poszt következik, előre szólok.
Olyan történt, ami talán csak egyszer: feladtam a futást. Nem örökre, persze, hoyg nem, de ma azért igen messziről kellett hazakutyagolnom, így akár így is érezhettem.

Jó, hát előfordul az ilyen, már nem zokogtam végig az utat és nem vagyok most sem halálideges, meg nem gondolom azt sem, hogy vége a világnak (megvárom a választási eredményt), de azért na. Hát értitek. 

Nem tudom, mi volt a baj, majd holnap átgondolom ezt az egészet, hátha fény derül rá, mindenesetre némi párhuzamot vélek felfedezni a tegnap este nézett interjú (Fejben vagy testben dől el) és a mai gyász között, olyan szépen egyetértettem mindennel, biztosan még bólogattam is, hogy én is pont így próbálom rendezni ezt az egész futás dolgot - erre tessék.
Mivel pihenőhét van, ennek záróakkordjaként mindösszesen 2 x 15 percet kellett volna futnom, de én már az első 14 perc után éreztem, hogy itt a vége. És voltak előzmények, aha.

Meg következmények is. Két Mozart - golyó bánta a mai napot.



4 megjegyzés :

  1. bocsánat, hogy belekotyogok, biztosan nem jól látom, és majd megcáfolsz, de ugye egy szenvedélyt egy másikkal lehet csak kiváltani - de neked tényleg szenvedélyed lett a futás? (ezt már régen meg akartam kérdezni, de nem nagyon merek itt sportemberek között ilyenekről érdeklődni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem teljesen tudom, mikortól szenvedély valami és mikortól még nem, én csak azt érzem, hogy hihetetlen jó nekem a futás, a mozgás. fizikailag és mentálisan is, miközben óriási kihívás ugyanezen két területen.
      igen, szeretem, ez talán kimondható ennyi idő után, de ez nem jelenti azt, hoyg nem érzem időnként feladatnak. nyűgnek viszont sosem.
      erről viszont szeretnék a következő héten írni egy hosszabbat, nem tudom, rövidnek ez elég volt-e? érthetően sikerült-e elmondanom? gyanítom, hoyg nem, ezért kell a bejegyzés. :)

      (és csak bátran, ne tréfálj már, Marlen...)

      Törlés
  2. Aha, értem. De azért az elég jó, hogy nem zokogtál és nem jött el a világvégéd ettől a megállástól. ;)

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)