2014. április 26., szombat

just do it

Ha igazán trendi akarnék lenni, napra pontosan írtam volna bejegyzést, de hátha még beférek a szülinapos köszöntés + / - 8 napos illendőségi határába. Az van, kérem, hogy 1 éve sportolok mozgok.
Nem vagyok túl szentimentális, könnyeket sem fakasztok, de azért szó nélkül sem szeretnék elmenni a történések mellett, adjuk meg a módját.  40 fölötti nő, túlsúllyal, sok munkával, nulla sportmúlttal   - és egy reggel arra ébredtem, hogy futni akarok. Illetve, hogy akar a ménkű. Inkább, hogy fogyni akartam volna, de sokat és iziben. Ha lehetne, másnap reggelre.
Mindenesetre vettünk egy futócipőt, azt az életidegen látványt, ahogy a lábamra húztam a Decathlon-ban ... csak azt tudnám felejteni.
A cipőt 3 hónapig szocializáltam, kivettem a dobozból és a dolgozóasztal mellé raktam, hátha a lelkifurdi, ugye. És nem. Erős jellem vagyok.

Nem állnék meg minden mérföldnél, mert az egy év végére nem érnék, mindenesetre a misztikus 75 méter után jött a Kis Tócsa,  a Nagy Tócsa, a Postaláda, a Lovak, s egyéb állomások, míg végül 12 hét alatt tényleg egyben eldöcögtem 5 km- t. Iszonyú királynak éreztem magam. El is mentem gyorsan versenyre, rögtön a Boston Marathon-ra. Be is értem utolsónak.
Aztán elmentem a Suhanj-ra, amikor is futásomat Fibonacci-nak ajánlottam és utána még egy rövid ideig jókat futottam (nem időben! dehogyis. legfeljebb érzésre), majd megtorpanás következett be, nagyjából semmi nem ment - motiválatlan voltam, nem mentek a futások, még mindig veszett lassú voltam, fájt a sípcsontom, én, kérem, szenvedtem.

Ez volt augusztusban, eltelt két hónap, mire végre beadtam a derekam, hogy a felkínált segítő kezet elfogadjam, jó, hát kérettem magam, biztos az illem kedvéért. Azóta itt tök szigor van ám, Főnök úr van, engem futtatnak, terv van és tervszerű futások vannak és minden futásról be kell számolni, nehogy azt gondolja valaki, hogy én csak úgy futok!, megmossák a fejem*, meg ilyenek, tiszta jó, nagyon bírom. És télen sok mindent futtatott velem a Főnök, azt hittem, az életben nem lesz vége ezeknek, meg hogy hogy  fog ez összeállni egy szép egésszé, de nagyon nem izgattam magam. Nehezen szántam rá magam, hogy elfogadjam a segítséget, viszont ha már igen, akkor az a teljes bizalom.

Most ott tartok, hogy élvezem a futást. Szeretem. Idáig jutottunk, hoyg ezt kell mondjam, aha. A heti négy futás nekem öröm, dől a lé rólam, meg nyöszörgök, hoyg jaj, be kell melegíteni, meg jaj, de rohadtul elfáradtam, meg egyéb, nem mindig publikus mondatok is elhangzanak, de ez mind semmi, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy.. öö.. mi is.
Az, amit mondogatok, hogy egész életemben annyi mindennel szemben meghátráltam, és azt mondtam, hoyg ehhez én túl béna / túl lusta / túl kövér / túl kicsi / túl nagy / túl akármi vagyok, van, amit meg sem próbáltam és már feltartottam a kezem, de olyan is volt, hoyg nekifutottam és nahát, nem ment, hát akkor talán hagyjuk is. Pedig lehet, hoyg csak csinálni kell? És annyi minden lehet még előttem az életben (hadd gondoljam már ezt, please), annyi mindennel járhatok így, mint a futással, nem igaz? Na, ez a legeslegjobb. Meg az, hogy időnként, amikor futok, esküszöm, hogy  átjár az öröm, hoyg tudom mozgatni a testem - jó, ez már elég giccses, de nem is mindennapos érzés. Azért ez így elég cool.  Szóval ilyesmi.
Nem a leadott 17 kiló. Ööö.. azért az is. 

És az milyen, hogy a tegnap (pihenőhét van!) a második, egyébként 2 km-es közepes futást így abszolváltam? Szoktam nézegetni, aha.



Most ezt így nem ragoznám tovább, de hogy elég frappáns legyen a vége, még idebiggyesztem, hoyg basszus, a Főnök benevezett a kocakólára, 2 + 5 km - es távra! Ez pedig azt jelenti, amire rutinos blogolvasók gondolnak. Nyafogást és a gyomortartalom gyors távozásra késztetését. Yep.


*megmondtam már, hogy ne törődj az idővel, majd én szólok, ha már figyelni kell.  vagy: még mindig az idővel foglalkozol, pedig nem az a lényeg! meg ilyenek :D



6 megjegyzés :

  1. Le a kalappal!
    Valamit már egy ideje meg szerettem volna kérdezni: mostani fejjel is saját szakállra (netes felkészülési terv alapján) vágnál bele, vagy rögtön személyre szóló tervet kértél volna egy profitól?
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ági, csillagos ötös kérdés! most el kell mennem, egész nap wampon leszek, de vagy este, vagy holnap reggel válaszolok, mert ez egy igen jó felvetés!

      Törlés
  2. És mintha azt kifelejtetted volna a bejegyzésből, hogy nagyon sok másik ember is elhiszi MIATTAD, hogy igen, meg lehet próbálni lehetetlen dolgokat, és még az is lehet, hogy lehetségesek lesznek. Mert nekünk is elmondod ezeket a dolgokat.
    Szóval köszi, hogy nem hagytad abba, hogy megmutattad, hogy lehet, hogy vállaltad és őszinte voltál.
    Szerintem, neked halványlila gőzöd sincs arról, milyen fontos ez milyen sokunknak.
    Köszi.

    És hatalmas gratula!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a kitartásodhoz, hasonlót jártam be, csak nálam nincs főnök:) és teljes lelki nyugalommal gondold azt, hogy sokminden vár még rád az életben, mert úgy van:D

    VálaszTörlés
  4. Én már nem is merlek elismerő szavakkal illetni, mert megint lenyakazol. :D (Azért halkan vállon veregetlek.) (Zsoofinak igaza van!)

    Azt viszont le merem írni, hogy basszuskulcs, nem semmi, mennyit számít egy karmester! Elkezdtem vágyódni egyre.

    VálaszTörlés
  5. Annyira büszke vagyok rád.
    :) Frankón. Példakép vagy.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)