2014. április 28., hétfő

mozog az endorfin bennem, s vele mozgok én is

Ezt most elmondom, nem válogatok a szavak között, nem finomkodom, hazajöttem futásból és már mondom is, mert annyira hihetetlen volt.

Az van, hogy én eddig nem tudtam, milyen az a laza futás, ha futni kellett, akkor futottam, ahogy bírtam, tudta a fene, ez most milyen. Olyan, amilyen és kész. De ezért nyilván nem volt az mindig laza, mert amikor a végén lihegtem, meg nyöszörögtem, akkor a legszűkebb spektrumot tekintve is felsejlett, hogy bármilyen is, de nem ez. Viszont másképp meg nem tudtam, de még rá is görcsöltem erre, gondolom - hogy önismereti szempontot is felvillantsak.

Amióta viszont közepes futás is van, szeretném érezni a különbséget, mert az azért mégsem járja, hogy a laza és a közepes között semmi ne legyen, ott nekem (a fejemben) van egy éles határvonal, de minimum egy mérföldkő, tudjátok, hoyg a tüdő kicsúszni készül vagy már ki is csúszott. Mondjuk, azt nem mondanám, hogy észrevétlenül.

És akkor én elhatároztam, hoyg ezt én megtanulom, meg én. Biztosan meg lehet tanulni, nem mindenki így születik, jó, hát van akinek ez könnyebb, elengedi vagy szorosabbra veszi a gyeplőt, de vannak az olyan kis esetlenek, mint én, akiknek még ezt is tanulni kell, nem baj, igenis megtanulom. Aztán meg majd lehet pislogni.
És ma volt az, hoyg 2 x 12 perces laza futás volt a tervben, közte egy 3 perces sétával (előtte pont 3 km-t kocogtam bemelegítésképpen) és gondoltam, hogy na! It's time to learn. 

Na most egyrészről fantasztikus volt, hogy tudtam magam kontrollálni, hogy Zazikám, nem szaladsz, mint az eszeveszett, mondhat a runkeeper, amit csak akar, te csak szépen, egyenletesen fuss - éreztem, hoyg menne gyorsabban (na jó, 2 x 12 percről beszélünk, de hehehe, tanulási folyamat van), de nem baj, veszettül laza voltam és ez már jó volt. A végén egyszerűen abbahagytam a futást és továbbsétáltam, elmaradt (mert nem éreztem szükségét) a térdre támaszkodós halálhörgés.
A legjobb azonban (és ettől most annyira fel vagyok dobva, mint amikor először döcögtem végig egy km-t) az volt, hogy 7, 30-as tempóval élveztem a futást! Baromira. Csodálatosan. Gyönyörűen. Élvezetesen. Elmondhatatlanul.
Csináltam is új címkét. I love running.

7, 30-as tempóval! Jó, igazából kicsit alatta, majd mutatom, de nem is ez a lényeg, hanem az a felfoghatatlan számszaki eredmény, hogy ilyen tempónál nem ziháltam (csak a szokásos vastüdős kilégzés, de az nekem standard), nem éreztem azt, hogy most van vége a tüdőmnek, hanem volt levegőm, bírta a lábam, haladtam, nézelődtem (!)*. Elképesztő. Komolyan a hatása alatt vagyok még mindig.




Na, de majd a holnapi dombfutás. Az majd helyreállítja a világbékét.


* jó, ezt ne spilázzuk túl, én nem nézelődöm futás közben, csak előrenézek. szemüveges vagyok, ha leveszem a szemem az útról, beleszédülök  - de ma levettem ;)


7 megjegyzés :


  1. Volt a kocorászás, most meg a laza futás. Nem piskóta! Szuper lehetett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. annyira jó volt, hogy el sem hittem, jöttem hazafelé, de még este is benne volt!

      Törlés
  2. Ez is mekkora eredmény már! Hatalmas ölelés, örülni is nagyon jó veled!

    VálaszTörlés
  3. Ez is mekkora eredmény már! Hatalmas ölelés, örülni is nagyon jó veled!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem mostanában ez a legnagyobb. ezerszer nagyobb, mint a 7 perc /km alatti időm. én nagyon boldog voltam tegnap ettől :)

      Törlés
  4. Az annyira jó érzés tud lenni, amikor nem úgy fejezed be, hogy lihegsz, hanem simán leállsz, és mintha csak sétáltál volna:) Én akkor éreztem ezt, amikor tudatosan figyeltem a pulzusomra, nem érdekelt az idő, csak a lassú tempó. És akkor nem kellett levezető köröket sétálni az udvarban (háztól-házig futok), hogy helyreálljon a légzésem. :)

    VálaszTörlés
  5. Jaj , de jó ezt olvasni, Rita!! Én is veled örülök, nagyon!!

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)