2014. június 3., kedd

nem kell mindig kaviár*

Az Ultrabalaton fizikailag 212 km, (nekem) lélekben olyan 800 km. A lelkem még nem teljesen ért haza, miközben a testem már teljesen rendben van, pedig nyüszögött eleget.
Az irónia ezúttal elmarad, de legalább többfordulós beszámoló következik.

Arra jutottam, hogy egyrészt nem vagyok az a "megérkeztünk a tésztaparty-ra és volt diós, mákos, túrós tészta és én diósat kértem" típus, másrészt viszont ha ömlesztve idetolom mindazt, ami bennem van, akkor senki semmit nem fog érteni, egymagam maradok, márpedig az most kiderült az UB-n, hogy ki mindenki olvas, őrület, na (Csaba!), így ma inkább csak a futásról mesélek nektek, gyerekek.

de azért berakok egy képet a tésztaparty-ról


A Balaton nagy, én kicsi vagyok.** 
És nem egy nagy futó.

Az UB reggelére kiderült, hogy Szabi megbetegedett, valami masszívan fertőző kötőhártyagyulladást szedett össze, futni éppen futhat, csak közösségbe nem mehet, ez nem éppen UB - kompatibilis, ugye. Ennek megfelelően a szakaszait szétdobtuk, nekem lett egy 5, 7 km-es és egy 7,7 km-es szakaszom, az előzetestől eltérően Fonyódliget - B. boglár, valamint B. földvár - Zamárdi között - még jó, hogy az előzetesben is éjszakai futást adtam meg, nem vártam szurkolókat.

az érdeklődés fenntartása céljából szépen berakom ide az érmet
Ha esemény van, tehát történés, akkor én jól bírom az éjszakázást, ami nem hátrány egy olyan váltónál, amikor hajnal fél 3-kor kerül sor az első futásomra - én ezt tudtam, így vállaltam, ez abszolút semmi gondot nem okozott. Nyilván álmos voltam, meg elgémberedett, mire odakerültem, elvégre egész nap az autóban ültünk, *mentünk x km-t, kiszálltunk, megvártuk a beérkezőt, vissza a kocsiba, menetközben ordítani ennek- annak, megint váltópont*, és a két csillag között ismételtünk. Valahol Gyenesdiás környékén tört ránk az este, onnantól egy picit nehezebb volt, főleg, hogy hajnal fél 5 óta ébren voltam, de erre készültem, tudtam, hoyg ez lesz, nem volt gond.

A gond az volt, hogy rossz váltópontra mentünk, rossz helyen vártuk a futónkat, nem tudom megmagyarázni, hoyg hogyan történt, de hárman sem vettük észre. Mire a jó ponthoz értünk, Ulrik szétfagyott az izzadt cuccában, állt és várt a szélben, király volt. Itt kellett nekem váltanom, kiugrottam az autóból, még megkérdeztem, hoyg merre kell mennem és elindultam abba  a jó sötét éjszakába. Mit is mondjak. A kialakult szituációtól olyan ideges lettem, hogy 180 fölötti átlagpulzussal mentem az 5,7 km-en, voltak olyan pontok, amikor úgy éreztem, itt kapok agyvérzést és halok meg a sötétben, egyedül. Nyilván nem is lett  PB (7, 28 min / km).
Maga a táv nem volt vészes, én most 5 km-re vagyok hitelesítve, de tudtam, hogy meg tudom csinálni - legalábbis előtte ezt gondoltam, vészesen nem tartottam tőle, letolható táv, 7,10-es időre számítottam, a vállalt időnek 7,30-at írt be Ági - szerencsére.
Eleinte még (hajnal fél 3 volt) kivilágított utcákon futottam át, de még jó, hogy a férjem rámerőltette a fejlámpát, mert egyszercsak (aztán később is) befutottam valami töksötét szakaszra, nem féltem, legfeljebb az agyvérzéstől, két félelem egy testben pedig nem fér el.

Az etap vége felé történt meg az, hoyg eltévedtem, lehet ezen  értetlenkedni, de azért kiderült, hoyg nem elszigetelt jelenségről van szó, másnak is sikerült itt is, más szakaszon is. Úgy kell ezt elképzelni, hoyg fut az ember a töksötétben, a fején lévő lámpa megvilágítja az előtte lévő (ideális esetben) 6 métert, próbál tempót menni, de közben nem árt figyelni a sötétben lévő táblákat, mert előfordul, hogy valamelyik utcába be kell kanyarodni. Egyetlen táblát nem vettem észre, le is futottam szépen a kikötőig, amikor már kavicson trappoltam, gyanút fogtam, de ekkor már nem voltam egyedül. Visszavergődtünk egy utcáig és akkor megláttuk a kerítésre elhelyezett táblát, hát nem tudom, szerintem lehetett volna nagyobb / fényesebb / akármilyenebb, mindegy, adtunk az UB-nek pár száz métert ajándékba. Végül befutottam, a férjem várt, meg a váltótársam.
Próbáltam megnyugodni, hogy most már mindegy, elrontottuk az előző váltást, ez van.

ma nincsenek összhangban a képek a szöveggel, gyenge a kohéziós erő



A következő futás olyan 2,5 óra múlva érkezett, már hajnalodott, szépen világosodott, 7,7 km - de ez sem volt kockázatmentes. Nem aludtam, csak átvettem a vizes felsőm, meg ittam, enni nem kértem. Valamikor reggel 6-kor jött tehát a következő etap, hát, nem esett jól megint elindulni, sikítottak a lábaim rendesen, de mondtam, hoyg nyugi, ez most (még) lassabb lesz, tessék szépen menni. Esküszöm, 4 km-ig nem volt bajom, onnantól már nagyon fájtak a kis dögök, nyöszörögtem, belesétáltam, megint elindultam, de a combizmok nagyon fájtak. Haladtam az úton, már nem nagyon volt futó körülöttem, talán hárommal találkoztam az egész szakaszon, a település aludt, csönd volt, nem lett volna ez rossz, csak éppen nem közeledett a váltópont. 
5 km-nél már annyira fájt a lábam, hogy azt mondogattam magamban, jól van, 5 km megvan, tessék, már haladsz is az 5,5 km felé, aztán meg, hoyg óh, már mindjárt itt is a 6. km, jó lesz, már 7 km, már csak 700 méter és megcsináltad.
És nem jött a váltópont.
7, 7 km, sehol. Jó, lehet, hoyg a runkeeper elszámolta, mondjuk, hogy 200 méter még van. És nem.
8 km - sehol.
8, 3 km- semmi.
8, 6 km - nyoma sincs. Beláttam a szakaszt, mert éppen egy nyílegyenes utcán futottam, és nem látszódott, hoyg valahol az univerzumban igenis létezne egy számomra fenntartott váltópont. Ez erősen megviselt.

 Bé Aliga így várt mindket péntek este


Egyszercsak észrevettem, hoyg valaki bringázik felém, a férjem volt. Egy másik DK-s csapat tagjai (akik engem vártak....) adtak neki egy bicajt, hogy jöjjön elém, na, innentől értékelem át a bicajos kísérő létezését, innentől tudtam futni megint.  Ő mondta, hogy igen, elmérték a szakaszt, 9, 15 km lett a vége. Amikor végre befutottam, egy nagyon nagyot káromkodtam, nem vagyok rá büszke, de már megmásíthatatlan, egészen pontosan azt mondtam, hogy rohadjon le a keze, aki ezt a távot kimérte. Sok mindent kihozott belőlem ez a szakasz.
Gondolni még arra is gondoltam, hogy már nem kell többet ma futni.  És nem is.

Sajnos, baromira kiszáradtam. Nekem eleve problémás a folyadékbevitelem, vannak napok, amikor egy kortyot sem iszom, nem vagyok szomjas, elfelejtkezem róla, mit tudom én, ilyesmi. Mostanában már igyekszem figyelni erre, az UB alatt pedig a férjem folyamatosan mondta, hogy igyál, igyál, igyál - és én ittam is, mert tudtam, hogy ebből gond lehet. Viszont mint valami átfolyó rendszer, folyamatosan mentem a bokrokba, mobil WC-kbe, átfolyt rajtam a víz, nem is értem, kár volt belém, ráadásul az volt az érzésem, hoyg több volt az output, mint az input - ez be is bizonyosodott. Annyira kiszáradtam, hogy már az első futás előtt, tehát már éjszaka iszonyúan kicserepesedett a szám, a bőröm, s ez csak ma kezdett el javulni, miközben a befutó után visszaállt a normál rendszer nálam, s akkor kezdtem el érzeni, hogy baromi szomjas vagyok. Onnantól kezdve valami félelmetes mennyiségű folyadékot igényeltem, s sikerült is odabent tartanom, így ma elkezdett javulni a szám állapota. Ezen azért még van mit javítanom. 

Ezen is.


* ősrégi sorozat, nem is emlékszem rá, csak valami foszlányra  - értsd: nem kell mindig nagy és jó futás (dehogynem)

** vö. Audrey Tautou- film



28 megjegyzés :

  1. Úristen, hihetetlenül jó vagy! Én nem tudnék ennyit futni, még a tizedét sem. De az eredmény magáért beszél, egyre csinoabb és csinosabb vagy! Keep going :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem jókor mondtad, láttam a rólam készített fotókat, rémisztő. és hát olvastad, nekem sem ment nagyon. de nem baj, majd fog. vagy nem. esetleg mégis.

      Törlés
  2. Nagyon gratulálok! Egy éve még nem gondoltad volna... Mi lesz jövőre? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jövőre? fényes nappali futást képzelek magam elé, és mást, mind idén volt, több szempontból is...

      Törlés
  3. Tudod, én futok egy ideje... és türelmes is vagyok, de hogy huszon órát várjak készenlétben, hogy akkor most fogok futni... ahhoz kell az erő meg a kitartás. Gratulálok!
    Na jó, a futáshoz is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt jövőre azért másképp képzelem, legyen egy nappali futás is, egyrészt azért, amit mondasz, hogy ne kelljen egész nap erre várnom, másrészt én is szeretnék szurkolókat. na jó, azért nem sokat.
      a futáshoz nagyon nincs miért, de majd lesz ez jobb is ;)

      Törlés
    2. Szurkolokat szeretnel?!!! Ki vagy te es mit csinaltal Zazival??? :)

      Törlés
    3. ne túlozzunk :) azt nem szeretném, hogy egy 4 km-es versenyen szorosan egymás mellett állva kiabáljanak nekem, de azt, hogy egy 212 km-esen elszórva legyenek emberek, akik továbblöknek, az nem is lehet rossz ;)

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Márta, éppen nagyon nincs mire, de rendben, köszönöm!

      Törlés
  5. imádom ahogy írsz na, ne csak fussál, hanem csinyájj mindenfélét és jól írd meg azokat is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez most döcögősen megy, éppen a bármi csinálás, bevallom. de igyekszem én, jó? ;)

      Törlés
  6. Thomas Liven - nekem ennyi maradt a nem kell mindig kaviár filmből :)
    Annál több a soraidból :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. érdekes, a névre én is emlékszem, meg hogy talán csajozós volt, vagy nem?

      Törlés
  7. Már nagyon vártam ezt a bejegyzést:) Nagyon nagy gratula! és milyen az már, hogy elmérték? és pont Neked? De MEGCSINÁLTAD! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pont nekem, most mondd meg...
      hát, meg, végülis

      Törlés
  8. Nagyon-nagyon szuper vagy, öszintén gratulálok!
    Gabi

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok!!!! Nagyon szuperke vagy!

    VálaszTörlés
  10. Klassz voltál. Ki gondolta volna tavaly, hogy ez lesz belőle. És azért durva, hogy így elszámolták a távot. Lett ebből aztán valamilyen kompenzáció?
    Viszont az tény, még volt benned tartalék. És végigcsináltad. Nagyon örülök neked és veled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mivel mindenkinek egységesen elszámoltál, nem lett, nem is baj, mindegy, jó ez így, már megtörtént. nem esett jól, de előfordul.
      tartalék? egy fikarcnyi sem, hidd el, Katus, annyi sem maradt...

      Törlés
  11. Válaszok
    1. köszönöm, nem tudom, megérdemlem-e, de köszönöm!

      Törlés
  12. Itt is gratulálok!

    A 9,15 km 7,7 helyett nem piskóta.:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a különbséget triplán éreztem - minimum.... :(

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)