2013. szeptember 16., hétfő

upgrade

Újrapozicionálom  magam. Megy ez nekem, akár sokadszorra is.

Úgy van tehát, hogy az utóbbi pár futás nemhogy nem esett jól, de a legteljesebb káoszt és anarchiát okozták bennem, A test lázadása c. film forgatása elkezdődött. Fájt a bal lábam, begörcsölt, rángattam, húztam, a másik oldalra nehezedtem*, bicegtem, nem ment, megálltam, újra nekilódultam nekikezdtem, és még hosszan folytathatnám, röviden: szenvedtem.

És komolyan elgondolkodtam, hogy mit csinálok rosszul és miért vágott vissza nekem az Univerzum, természetesen méltánytalanul. Értem én**, hogy sokat adtam ebbe a testbe az elmúlt időszakban, és fel kellett ébresztenem Csipkerózsika álmából és ezt nem tolerálta, de így ébresztek én, már elnézést. Én látni vélem a fokozatosság elvét, a 75 méterről eljutottam a 10 km-es kocorászásig, és lehet, hogy ez sok volt, nem tudom, de könyörgöm, volt 4 hónapja rá, hogy megszokja. Most kezd elnyöszörögni? Arról nem beszélve, hoyg ne Usain Bolt tempóját képzeljük el mindehhez, hanem egy olyan tempót, amire ha rákérdeznek, be sem merek vallani, ködösítek, hogy lassú vagyok, csak a múltkor is olyan frusztráció ért, hogy amikor ezt mondtam, az volt a válasz, hogy na jó, de az mi?, hogy 8perces km-ek? Aha, mondtam. Jah, persze.

Szóval, most ott tartok, hogy (NHné szavával élve) visszaléptetnek Ózdra és kezdhetem elölről az egészet, természetesen forgótőke nélkül. És sokat gondolkodtam ezen, hogy ha 44 évig nem tudtam és nem akartam futni, akkor ez most miért is zavar engem és miért nem lépek tovább és kezdek el sakkozni úszni vagy bringázni. Mivel a végletekig lusta ember vagyok, úgy érzem, azokat is tudnám kezdetben megerőltetés nélkül utálni.

Ugye, az van, hogy egyszer már elgondoltam, hogy idén én már nem akarok menni semmiféle versenyre, idén én már csak kocogni akarok a két falu között, és hogy na jó, azt a Maratonkát (3,5 km) még lefutom, beérek  a szokásos utolsó helyemre  -  de már nem, ezt hagyjuk, nekem a következő év számít és akkor akarok domborítani. Itt a hosszú ősz és hosszú tél, most jön az alapozás ideje, milyen remek is lesz, nem törődöm idővel, meg ilyen marhaságokkal. Csak a Maratonka ne lenne. Mert  azon még be kéne evickélnem, mert oké, elkocorászom én 10 km-t, de mire beérek, elcsomagolják még a kaput is, amin át kellene haladnom. És minél többet gondoltam rá, annál jobban aggasztott a dolog, és egyre nehezebb lett a mázsányi kő a lelkemen és egyre kevésbé tetszett nekem a dolog, hogy én ott fussak. Rossz nyelvek Vicceskedők szerint azért, mert fényes nappal kellene futni sok embert előtt, az eddigi versenyeimet sötétre időzítettem, este 10-kor volt a THF, míg a Suhanj esetében hajnal 3-kor kezdtem el a vesszőfutásom.
De nem is ezért.

És amikor ideértem, átgondoltam ezt az egész futós dolgot, hogy is vagyok én vele, még inkább, hogy ő hogy velem, szeretem látni a mérföldköveket és nemcsak az út mentén suhantamban. Az egész futásosdi azért került előtérbe, mert le akarok fogyni. Ehhez pedig mozogni is kell, tetszik- nem tetszik. Elkezdtem hát futni, ha a 7-szer 75 méteres etapok nem sértődnek meg az elnevezésen, ugye. Szép lassan nőtt a táv (őszintén szólva elég lassan), és nőtt a kedv, meg a lelkesedés, az elszántság és nőtt a kivagyiság is, valljuk be, hát ide nekem az oroszlánt is, meg a versenyeket is, fog ez menni, király vagyok.

A legnehezebb a futásban nem az, hogy egyik lábad a másik után tedd, hanem, hogy nem tudod, mennyit célszerű futni. Hogy mennyivel növelheted a km-eket. Hogy hányszor egy héten. Hogy a te túlsúlyod mit okoz a te térdeidnek. Hogy olvasol túledzettségi kimerültségről, de az veled nyilván soha, de soha nem fordulhat elő. Hogy hogyan mondj nemet egy egyébként teljesíthető versenytávra. 

Most komolyan, értem én, hogyne érteném ezt a versenytémát, elvégre mindkét verseny hihetetlen doppingszerként hatott rám, de az is igaz, hogy nem mindenkinek egyenes az útja. Nem biztos, hogy 25 kilós túlsúllyal az évben előforduló minden versenyen részt kell venni, elfogadni az utolsó helyet (pedig a részvétel a fontos), lehet, hogy tényleg előbb le kell fogynia valakinek. Mondjuk, nekem. Lehet, hogy csak apránként szabadna emelnie a távot és nem abban a pillanatban a 10 km-es versenyre buzdítani, amikor életében először végigkocogott egy ilyen távot. Hihetetlenül el tudja vinni az embert a külső - belső motiváció, bennem ezek gazdagon előkészített talajra találnak.

Most azonban ennek vége, hehehe. Én idén már csak a futás öröméért akarok futni, na jó, meg azért, hoyg fogyjak és alapozzak a jövő évre, de nem akarok frusztráltságot, nem akarom, hogy a 9, 10 -es tempómmal kényelmetlenül érezzem magam, kövér vagyok, ennyit tudok, ez van. Coelho - t megszégyenítő érzéseket akarok futás közben a testemben és a lelkemben is, igen, igen, igen. Azt akarom, hogy a futás élmény legyen, nem kényszer, nem feladat***, én csak futni akarok felhőtlen békességben, ha egy km-t, akkor egyet, ha hatot, akkor hatot, vagy mittomén.

A jövő meg még odébb van, nemdebár? Majd meglátjuk, mi lesz ebből, szerintem tudok úgy élni, hogy meg sem próbáltam maratont futni, úgy képzelem, hogy menne nekem ez, bár ha egy reggel azon kapom magam, hogy félelmetesen gyorsan és sokat tudok futni,  gátlások nélkül fogom megnyomni a maratoni futásra való jelentkezési gombot. És ebben a fenti eszmefuttatásban még az is benne van, hogy talán mégis legyűröm októberben azt a nyamvadt 3,5 km-es távot, de hogy ezen görcsölni nem akarok, na, az tuti. Én most már csak futni.

Mindezek szellemében a hétvégén Tihanyban elmentem futni a partra, 3, 5 km-t futottam szédületesen szar idővel, és még meg is álltam egyszer, igaz, az azért volt, mert váratlanul fiatal, fess férfiak kanyarodtak elém,  én pedig úgy gondoltam, hogy szombat estére nem tenne jót nekik, ha hosszan kellene látniuk a fenekem, így ott megálltam, majd visszafordultam. És most  milyen szép lenne azzal zárni, hoyg átjárta testem a világbéke (márpedig ne felejtsük el, hogy nagy testről van szó, hosszan időzhetett volna benne a béke), de nem, hanem lihegtem és szenvedtem és csak a vége felé  éreztem azt, hogy na, ez már majdnem jó volt. Ami hasonlatos a Majdnem szűz-höz.****

de legalább a kép Coelho-s, ugye? ez várt a végén




* és a nehezedés eseteben nem szójáték, ugye

**másképp mondom: nem értem

*** bár ez baromság, nekem tud örömet okozni a feladatteljesítés, szeretem az ütemterveket

**** ami pedig egy Bacsó-film

34 megjegyzés :

  1. "Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára."- Mérő László
    A pulzusmérésen nem gondolkodtál még el? értem, hogy lassúnak tartod magad, de a PK-s futás, ami magával hoz a kezdetekben még lassítást, erősíti az állóképességet, alacsonyabbá válik a pulzus, egy idő után. Ha Tihanyban kocogsz (látom, hogy a km-hez képest szép szintet is gyűjtesz), próbáld ki, hogy minél többet mész fel-fel a dombra, ami a legeslegjobb zsírfaló! (bocsss a belekottyért!)

    VálaszTörlés
  2. én PK - val futok :)éppen ezért tudom, hogy hol az aerob szintem, s mivel nekem szírt kell égetnem, nem szénhidrátot, ezért a lassú futás kifejezetten jót tesz, ez egy újabb megerősítés, hoyg ne stresszeljem magam a tampón, majd jön az (remélem)

    az idézetet ismerem, azt hiszem,már közzétettem én is, egy hibája van, hogy én komolyan veszem azt is, hogy legalább utolsó legyek. hogy még arra is annyit kell dolgozzak..meg ilyenek. :)

    köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. félreírtam, még jó, hogy egy szír ne jár erre, szóval, nem szírt, hanem zsírt kell égetnem, öhöm

      Törlés
  3. akkor hajrá Zazi, kitartás, mély pontok (sajnos) akadnak. Lesz ez még jobb is!

    VálaszTörlés
  4. Zazi, nem szoktam mostanában hozzászólni a posztjaidhoz, mégpedig pont azért, mert úgy éreztem, te már jól elhúztál ebbe a versenyesdi-irányba, visznek magukkal a profik, aztán egyszer csak majd te magad is az leszel. Én meg ugye csak futom a kis egyforma köreimet magamban, és a legtávolabb áll tőlem mindenféle versenyszellem meg tömegrendezvény. Ezért aztán most éreztem úgy, hogy helyeselnem kell, tényleg nem muszáj ott lenni mindenütt, ahol két cintányért összeütnek, miközben az ember nem biztos, hogy boldog attól, hogy közszemlére teszi magát meg a képességeit. Van még épp elég idő tavaszig, hogy ott folytasd, ahol most esetleg abbahagyod (persze nem a futást, csak a közszemlét), csak sokkal-sokkal "versenyképesebben", mindenféle szempontból.
    Változatlanul nagyon szorítok Neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ott a pont. jó érzést szeretnék,jó testi és jó lelki érzést, nekem az bőven elég, a többi meg ráér, ha eddig ráért,most is rá fog érni. nem mondom, hihetetlen doppingszer, de majd mérem a vérnyomásokat rendületlenül, és úgy doppingolódom, aztán majd lesz valami jövőre. vagy sem.

      ez biztos összefügg a zenével is, nem akarok zenét sem, csak csöndet.

      Törlés
  5. Szerintem tök jó ez a poszt. Mellesleg ha nem akarsz futni, nem esik jól, akkor ne fuss. Hagyj ki pár napot vagy hetet. Legyen tényleg öröm. (Én most írom a posztomat a múlt hetemről :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az a legérdekesebb, hogy felszabadító ereje volt ennek, hoyg ezt rögzítettem. és ez MÁR most öröm a futásban. a többi majd alakul, van időm, ha eddig volt, most is lesz ;)

      jaj, ííííííííííííííííírd!! :)

      Törlés
  6. Mgéltem én is ezt a versenyzési őrületet, de nem a futásban, hanem gyerekként sportban, felnőttként a kutyázásban ( kutykiállítások) és értem, hogy miről írsz. Az ember már attól rosszul van, hogy kimaradhat a dologból, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerni megy. Aztán egy pár év folyton menés és ott levés után elmúlt! Mostmár egyáltalán nem viszek egy kutyát sem kiállításra, eszembe sem jut, sőt meg is kérdezem, hogy mire is jó? A futásnál pedig eszembe sem jutott, azért futok, gyaloglok, bringázok, tornázok mert muszáj, mert különben gyagya vagyok, elviselhetetlen és mert ilyenkor olyan jószagú az őszi este és olyan csodaszép az ég, meg mert a velem jövő gyerekemmel csajos dolgokról beszélünk, vagy mert épp egyedül lehetek, szóval ilyenek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. elkapja az embert a láz, ez így van, illetve még valami van: hihetetlen doppingszer, nem éppen az adott versenyre, bár nyilván arra is, de nekem még inkább a jövőre vonatkozólag, ahogy látom, hogy mások hogyan és mennyit. és az azért igen jó.

      sztem, ha fejlődöm,én is fogok menni versenyre, kell a bandázás is, de ennek nem most van itt az ideje, ennyi. ezzel a kis kövér testtel még nem. :D

      Törlés
  7. Zazi! Én mindig is abba az irányba próbáltalak terelni, hogy teljesítménykényszer nélkül próbáld meg élvezni a futást. Ha 2 km-t, akkor annyit, ha 12 perces tempóval, akkor azzal. Mert a távok és percek hajkurászása óhatatlanul frusztráltságot és motivációvesztést okoz. Mellesleg én még mindig azt mondom, hogy túl gyorsan emelted a távot. Tudom, az olimpia szelleme is ezt mondja (gyorsabban, magasabbra, erősebben), de nem árt időnként megállapodni egy távon és hagyni, hogy az már biztonsággal menjen. Remélem nem haragszol meg érte, de szerintem neked reálisan mostanában még max. 5 km-eket kellene futnod.
    Tihany pedig szép! Hiányzik! 3 hónapja nem jártunk arra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utólag talán könnyű okosnak lenni, de én is azt gondoltam és gondolom, hogy nagyon gyorsan emelted a távot. Én sportolói múlttal, túlsúly nélkül is csak fél év futás után próbáltam meg a 10 km-t. És még most is újra és újra apró lépésekben próbálok előre haladni, eddig a leghosszabb távom 16 km volt :) És lehet, hogy én sem fogok soha maratont futni ám, de általában élvezem a futást, néha nagyon, néha kevésbé, egyszer-egyszer pedig szenvedek. De nagyon szorítok neked, érted, hogy megtaláld az örömödet újra a futásban! :)

      Törlés
    2. legközelebb szóljatok már hamarabb is,please, ha értetlenkedem, akkor is, koppintsatok rám, felhatalmazlak benneteket...

      Törlés
  8. Na végre. Igen, igen, ez az. Az a lényeg, hogy élvezd és az öröméért fusd, és szerintem az örömfutás majd visszahozza megint a verseny / rendezvénykedvet is. Nekem ilyen visszaesésem szerencsére nem volt, de csak tíz kiló plusszal kezdtem, amiből ötöt leadtam diétával, és csak aztán kezdtem futni, és sokkal lassabban jutottam el oda, ahova Te mostanáig! Nulláról a tíz kilométerig volt vagy jó fél évem, kb. augusztustól márciusig. És bár utólag nézegetem az órát, meg igyekszem fejlődni, gyorsulni és távot növelni is, de ezzel együtt az élmények érdekelnek, abszolút nem fáj, ha időnként nem olyan az idő vagy nem sikerült a tervezett táv. Májusban meg kihagytam pl. három hetet, kánikulában lelkifurdalás nélkül nem mentem... hát így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez úgy van, hogy aki sportosabb vagy már jobban fut, az könnyebben engedi el az eredményeket, legalábbis nem kapaszkodik két kézzel az órába - sztem.
      de most én is jól elengedem - mármint nézni fogom, de megvonom a vállam. remélem. ha nem, akkor pirítsatok rám!

      Törlés
    2. Hátő, az elején sem sportosabb nem voltam, sem jobban nem futottam, viszont a túlsúly (jó tudom, hogy kevesebb) fele diétával ment le még a futás előtt, és csak akkor jött meg a kedvem egyáltalán a mozgáshoz. Jajjdelusta voltam! Vonjad a válladat! :)

      Törlés
  9. A futás részéhez nem tudok hozzászólni, mert mi úgy a futással, mint Makó és Jeruzsálem... de olyan jó olvasni. A stílusod és a mondandód is. A tépelődéssel és a gyötrelmekkel annyira de annyira tudok azonosulni, az örömöknek örülni, na szóval abba ne hagyd, nem, nem a futást, az írást.

    VálaszTörlés
  10. Ja, és én még így nem is szóltam hozzá jóformán semmihez, de most úgy éreztem, muszáj. Pénteken elárulom ki vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pénteken? de miért éppen pénteken? mi van pénteken? mi lesz pénteken? hány nap még péntekig? és ilyenek ;)

      Törlés
    2. Péntekig 3nap, és remélem akkor találkozunk :)

      Törlés
    3. most én nagyon béna vagyok, fogalmam sincs, miről maradtam le, hol találkozunk? ez azért érdekes,mert fogalmam sincs,én hol leszek pénteken, lehet, hogy Pesten,lehet, hogy nem, mert lehet, hogy messzebb, itthon mindenesetre nem :(

      Törlés
    4. megvagy! tudom, mit teszel pénteken, mindent tudok, éles vaslogikámmal megfejtettem. ;)

      Törlés
    5. Na most akkor nekem is mondjátok el, hogy kik vagytok és mi van :)

      Törlés
    6. sztem egy coaching-ra járunk, s pénteken indulunk újra a nyári szünet után.én így képzelem, de kiábrándulok,ha mégsem.

      Törlés
  11. én ugye nem túl régen kezdtem el futni, nem is tudom már, h miért (miattad is persze, tényleg), aztán egyszer csak beneveztem a mini maratonra... ma reggel nem esett jó a futás, sőt, és azt gondoltam, h ajj, csak legyek túl azon a fránya maratonon és nem futok egy ideig..de addig edzeni kell, mert futópadon futok 6km-t..az még kevés, főleg, h kint alig futottam még..ki kell menni futni és kész, mert ott más..és élvezni is fogom, ugye? és reményeim szerint az adreanlin is segíteni fog..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon fogod élvezni a kint futást, egészen más,mondom ezt én, aki egyszer a Decathlon-ban futott csak padon és csak pár percet. tehát nincs összehasonlítási alapom, csupán ennyi, de állíthatom: teljesen más.

      és fogsz még futni, csak pillanatnyilag nem annyira jó, de attól még... jó lesz megint, ígérem neked. í-gé-rem

      Törlés
  12. az a baj, h futottám kint a Városligetben és nem élveztem..vagyis nagyon nehezen ment, bár végül nyomtam 4,6km-t, megállás nélkül, kb 6 perc 20mp/km alatt (megtanultam ám én is márt ezt a fordított számolást..), szóval végülis az eredménnyel nem vagyok elégedetlen..na madj most szombaton:) jó lesz :)
    októberben megy együtt futnuk:) csak nem egy helyen és nem egy időben ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mi volt a rossz / nem jó? fogalmazd meg!

      Törlés
    2. az, h nehéz volt, nehezebb mint futópadon, nehezebben bírtam, nem ahhoz vagyok szokva..de állítólag fordítva is így van, ha valaki kint fut, annak a futópad lesz nehéz..

      Törlés
  13. Nehéz dolog ez. Engem tavasszal kapott el a gépszíj a tornával, éreztem, ahogyan fejlődök, egyre erősebb vagyok, egyre többet bírok. Aztán 1 hónap kihagyás után gyakorlatilag nem is nullázódtam, de plusz kilók jöttek fel, és abszolút nem élvezem az újra-mozgást. De innen szép nyerni. Csak amikor az ember tornázik, még csak nem is zabál, és közben gyarapszik, az nem egy könnyen feldolgozható történet. :(

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)