2013. október 9., szerda

kipróbáltam, tényleg hat

Mielőtt bármit is mondanék, szeretném leszögezni, hogy erről is az Ági* tehet. Mint tudjuk. Szerencsére.

Az történt ugyanis, hogy az Ági (is) mondta nekem, hogy az nem jó, hogy én ilyen sokat futok (figyeljünk a mondatra, hájjal kenegetnek), mert ez sok és hiába, hoyg lassan, nem lesz jó vége, de van neki egy férje, aki szívesen segítene nekem, és hát futónagykövet. Én speciel láttam már ilyet (szót), de csak nyomtatásban.

Lehet, hogy a blogból nem tűnik ki, ám én tényleg szeretnék ésszel futni, nemcsak lábbal, van a túlsúly, meg van a rám tökéletesen illeszkedő Churchill-féle mondás, ami nemcsak elmélet, hanem színtiszta, 45 éves gyakorlás, szóval, kell a figyelmeztetés, mert még a végén elkap a gépszíj és már csak azt veszem észre, hogy átszakítottam a maratoni célszalagot. Jah...


Az a lényeg, hogy a futónagykövet is ember ám, csak ilyen hosszú titulusa van. Egyébként meg Gábor. Leveleztünk párszor és meggyőzött, hogy ha hosszútávon szeretnék futni (és ezt ne úgy értsük, hogy hosszútávot, hanem úgy hogy forever, vagy ilyesmi), akkor azt ne így, mert ebből  sérülés lesz, lehet. És hogy szívesen készít nekem edzéstervet. Nekem meg még sosem volt ilyenem és különben is milyen jól hangzik, hogy én edzésterv alapján készülök, már majdnem profi. Mindehhez pedig tök megnyugtató, innentől kezdve bátran futhatok majd, lesz fejlődés.

Nem bántam volna, ha online elintézzük ezt a dolgot, én elmondom, hogyan futok (kva jól), ő elmondja, mennyit fussak, mit kell ezen tipródni, de neeem, be kellett mennem edzésre. Edzésre. Nekem. Soha ne mondjuk, hogy soha. 

Nem akarnék hosszan időzni, hogy előtte való éjszaka hoyg aludtam és hányszor futottam a WC-re (én már oda is csak futva), folytassuk ott, hogy tegnap a férjem elvitt az edzésre. Meg voltam győződve róla, hogy egy edzésen mindenki fitt, mindenki iszonyúan fitt, mindenki gyors, mindenki izé és ez így is volt. Volt két kör bemelegítés (nem tudom, talán 2 x 200 méter?), amikor is utolsóként kocogtam be a célba, meg sem lepett, majd volt egy másik bemelegítés, esküszöm, mint általános suliban, álltunk sorban, velünk szemben egy tornatanár és csináltuk, amit mutatott, én nagyon élveztem, tök jó volt, átmozgattunk mindent, bár azt el kell mondjam, hoyg volt egy olyan gyakorlat, amit nem tudtam kivitelezni, nem fizikailag, hanem, mert fel sem fogtam, hoyg mit kell csinálni, pedig csak oldalra ment volna a kéz és láb. 

Ezek után meg futni kellett, piramisfutás volt, ez megint valami újdonság, mert fartlek, intervall, ezek már megvannak (elméletben, teszem hozzá gyorsan), mindenesetre abszolút kivitelezhetőnek tűnt a dolog, 15 másodpercig kell iszonyú gyorsan futni, utána 15 másodpercig lassan, aztán ugyanez ismétlődik 30 - 30, 45-45, majd 60-60 másodpercig, meg talán visszafelé is? Húh, ott már nem nem figyeltem, biztos futottam helyette.

Ketten voltunk, akiknek az volt a tanács, hogy a nagyon gyorsnál csak fussunk, ahogy jólesik, a lassúnál meg sétáljunk, pedig én biztos voltam benne, hoyg ez menni fog, hát miről beszélünk, pár másodperc, csak kibírom. Még gondoltam is, hoyg ez király, nem leszek annyira lekvár, mint egyébként vagyok, egy lepkefingnyivel jobb képet sugárzok magamról a valóságnál. Hát nem. A második menetnél volt az, hogy már azt sem tudtam, hogy hány másodpercnél járunk, mennyit kell mennem, én már csak a sípszót figyeltem, hogy mikor lassíthatok, mondom ezt úgy, hogy volt átfedés a többi futóval, az ő lassú menetük sokkal gyorsabb volt az én gyorsamnál. 

Az a helyzet, hogy másokkal futni (ezt úgy értem, hogy más is a pályán van...) egészen más, mint egyedül, én nagyon igyekeztem az elején ( 100 méter sem), mert jobbnak akartam látszani, de aztán a kör felénél meg azt mondtam, miközben elzúgtak mellettem, hoyg a frászt, nekem itt csak magammal kell törődni, ha így futok, ha így kocogok, ha így sétálok, akkor így, ez van, mindenki láthatja, hogy kövér vagyok. Nnnna.

A Gábor tök rendes volt, minden körnél mondta, hogy csak lassan, ne siess, állj meg, ha sok, nyugalom, csak jólesően, a végén pedig jól átbeszéltük a futásaimat**, maradjunk abban, hogy az  a hektikusság, amit eddig én (három, egymást követő nap is elmentem futni, de volt olyan is, hoyg egyik nap 7 km-t, másik nap 1-et és ne soroljam tovább) produkáltam, az felejtős, meg annyit, amennyit én, azt biztosan neeeeem, hanem max. 4 km egyelőre és az is szétszedve, de lesz erről egy konkrét terv jövő hétre, csak most még gyorsan elmegy messzire futni egy nagyot.

Mindeközben fentebb nevezett Ági a pálya széléről figyelt, mondhatnám, páholyból. A cimbijével. Amíg volt erőm, még kiabáltam jópofaságokat nekik, de erről gyorsan leszoktam, nagyon vitte az oxigént. Elfele.

hogy elfáradtam-e


* az Ági kapott egy saját címkét, kivívta, megérdemli :)

** korábban excell-ben elküldtem neki a mikor, mennyit, milyen tempóval -t 

14 megjegyzés :

  1. Ó, beléptettél a halhatatlanok világába! :)))

    VálaszTörlés
  2. Másodszorra is jól mulattam. Imádom ahogy mondod a tutit :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd amikor megérkezik az edzésterv és rácsodálkozom, ah...! ;)

      Törlés
  3. Komolyan, úgy várom, mi lesz az edzésterv, mintha én is csinálnám! Tök jó, hogy elmentél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) hát más, mint eddig volt, akár visszalépésnek is tekinthető lesz, de nem bánom :)

      Törlés
  4. Majd meséld el az edzéstervet is!

    VálaszTörlés
  5. Jo ezt hallani, hogy nem az a lenyeg, hogy leheljuk ki a lelkunket a km- es sebessegnovelestol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. abszolút nem. az ilyen futók esetében, mint én, nem ez a lényeg, de azt mondja Gábor, nyugalom, a sebesség is jönni fog és a táv is. élvezd a futást! :)

      Törlés
  6. Zazi, minden tiszteletem a Tiéd! Kíváncsian várom az edzéstervet - nem mintha az olvasásnál tovább mennék :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sztem nem sok idő ;) (hogy olvasásnál több is legyen. én érzem benned a mocorgó akarást, szóval...)

      Törlés
  7. szerintem nagyon jó személyi edzővel készülni. nekem nincs súlyfölöslegem (ezt most nem nagyzásból vagy bántásból akarom mondani), de még így is kellett segítség ahhoz, hogy normálisan fussak. egyáltalán nem olyan egyértelmű a futás, hogy az ember felvesz egy futócipőt, fut aztán kész. nekem pl. sose volt a mozgáshoz motivációm, de amikor volt egy külső kontroll, aki még ért is a dologhoz, akkor már jó volt futni. döbbenetes dolgokat lehet elérni 4 hónap készüléssel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyáltalán nem vettem sértésnek, én azt nagyon jól tudom, hogy vannak ilyen emberek, hihetetlen, de vannak. ;)

      abszolút igazad van, mivel én soha nem is sportoltam, így arról, hogy milyen egy szakértővel készülni, nem tudom elképzelni, de maga a tény, hogy szakértő, engem a legteljesebb bizalommal tölt el. rábízom magam és ez felszabadít.

      majd megnézzük, velem is tud-e szegény csodákat tenni, minden kiderül)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)