2013. november 13., szerda

be happy

A futás volt már öröm, kínlódás, siker, kudarc, fejfájáscsillapító, szabadság, feltöltődés, sport, feladat, muszáj, de jó, meg egy csomó minden, most egy teljesen más aspektus érkezik.

Röviden úgy tudnám mondani, hogy most nem a legfényesebb napjaimat élem. Hosszabban meg úgy, hogy elég sokat kell küzdenem a pszichés kínommal és hogy ha nem lenne a futás, ez sokkal nehezebb lenne. Én korábban már azt hittem, hogy mindent megoldottam a futással, minden kezelésre lehet nemet mondani, itt a szép, új világ, és ezt miért nem fedezte még fel senki. A birodalom azonban visszavág.

Ami azonban tagadhatatlan, hogy kisebb amplitúdókkal érkezik a cucc, ami állítólag a rendszeres fizikai aktivitásnak is köszönhető, de van, amit nem lehet gyökerestül kiirtani. Nem fogom magam sajnáltatni, a lényeg, hoyg rögzítem, miszerint nem annyira fényes most a történet, ez van. Lesz ez rosszabb is, ismerem a fajtáját.



Mindenesetre az edzésterv most különösen jó, mert keretet ad, azt pedig nehéz időkben főképpen szeretem, nincs elnézés és pardon, csinálni kell. Csinálni pedig jó, részben maga a tevékenység, részben az utána érkező érzés, hogy minden kaki ellenére igenis.

Olyan vidámság azért történt, hogy a pálinkafőzde tulaja kijött és megkérdezte, hogy nem kérek-e egy stampedlivel, én meg annyira megrökönyödtem (másra fogni nem tudom), hogy azt mondtam neki, hogy nem, majd télen. Ez jött ki a számon. A férjem azóta is megkérdezi, hogy  már tél volt-e?

A héten egyébként erős hét van, 6 x 3 percekkel kezdtem, és képes voltam a 3 perces etapok közül kettőt is 7,38, ill. 7, 48 min/km-mel futni, ismeretlen érzés, mit mondjak. Fejlődöm,  remélem.
A többi meg alakulni fog.




4 megjegyzés :

szeretem, ha van visszajelzés ;)