2013. október 18., péntek

még nem hardcore

Már most ősziesre vettem a figurát, beöltöztem rendesen, legközelebb még talán a pálinkafőzdében kérek egy kupicával is.
A beöltözés persze idézőjelben van. Ja, a kupica is.

Viszont nem bírok elszakadni a cicanacimtól, Pavlov szerint az együttes ingerek előbb - utóbb összekapcsolódnak olyannyira, hogy ha csak az egyik vagy a másik van jelen, a reakció ugyanaz. Ha én felveszem a cicanacim és a pink pólóm, már futónak is érzem magam, független a cipőtől, ez elég vicces. 

Gondolom, ezért van az, hogy most, hoyg hűvösebb lett, inkább megtoldom ezt a csodás gatyát egy térdzoknival, ill. a póló alá felveszek egy aláöltözetet*, semmint megkockáztassam, hogy közönséges halandónak érezzem magam. Nekem ez a kettő kell a jóérzéshez, na.
Az aláöltözet pedig olyan, hogy bár megizzadtam, nem fáztam meg, baromi jó, kezdem sajnálni, hogy 45 évig ebből a jóból én kimaradtam, meséljetek, mi van még.


A futással pedig az van, hogy most nagyon jó. Minden felelősség lehullt a vállamról az edzésterv által, a főnök úr előírta, hogy mit és mennyit, én pedig csinálom, nem kell agyalnom, hoyg szabad, jó-e, sok-e, lassú vagyok-e (yes), azt mondja, hogy izé, én meg megyek és csinálom. (azt is mondja, hogy no para, ha nem megy)

Szerdán egyébként  4 x 5 perc futás volt, közötte 2-2 perc séta, ez az intervall vagy miafrász kiveszi a szuflát belőlem rendesen, mire a 4. perc körül kezdek beállni egy ritmusra és az oxigénfelvételi kísérletem is kezd sikerrel járni, már meg is kell állnom, ugyanez fordítva is igaz. Viszont nagyon élvezem, pedig lihegek és zihálok és fújtatok és izzadok veszettül, 5 perc alatt képes vagyok mindezt véghezvinni, ez is siker, nem? (vö. : a negatív fejlődés is fejlődés)

A szerdait pl. úgy futottam, hogy összességében 9,25 min/ km-es sebesség jött ki, de ne felejtsük már el, hogy ebben 6 perc séta is volt. Nem szeretném, ha elfelejtenénk.

Most, hogy az erdő mellett futkározom, sokkal többször csodálkozom rá, hogy milyen gyönyörű az ősz, oké, ha kinézek az ablakon, én itthon is fákat látok, meg a kertben is, meg akárhol is, de azért az egészen más, hogy benne vagyok, hogy én is részese vagyok az erdőnek, engedtessék meg nekem, hoyg ezt gondoljam.

Szerdára esőt ígértek és nem tudtam elképzelni, én arra hogyan reagálok, még soha nem esett, amikor én futottam (esetleg fordítva: még soha ne futottam, ha esett), na jó, nem ömlött, de igenis szemerkélt és a szél is fújt és annyira hardcore-nak éreztem magam, hogy én akkor most aztán dacolok a természeti elemekkel és megyek és futok - csak az a helyzet, hogy mire kiértem a futóhelyemre, már melegem volt, az eső meg pont megfelelő intenzitással esett, így meg kellett állapítsam, hoyg nekem ez a tökély. Úgy meg nehéz hardcore-nak éreznie magát az embernek, ugyebár.

Ha pedig minden jól megy, holnap megint Tihanyban futok, oh, yes.


* rendkívül sokat fejlődött a szókincsem, nem mondjam, professzionalizálódott
 

4 megjegyzés :

  1. Vannak dreamdestinationök: csongrádi töltés, el a Körös-torokig, vissza a fahídig, meg Dörgicse, meg Balatonkenese, a Marinától a Vadkacsáig, ilyenek.
    De ha futásról olvasok, elkezdem rágni a körmömet, amely szorongás megoldása az, hogy hétfőn akkor is elmegyek szalagra, ha a fene fenét kajál is.
    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tihany, a part menti bicajút - az egyik legjobb. a mai szalagot várom, ill. a beszámolód. és megy a drukk.

      Törlés
  2. Tegnap Földváron futottam egy naggyon kellemeset, az összes kutyával, gyönyörű, őszi napsütésben, odafelé a platánsoron, visszafelé pedig a parti sétányon. Kevés dolgot tudnék mondani, amire elcserélném azt a délutánt. (jó, mondjuk egy adag mákos gubára lehet hogy igen :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért ez a komment igen rendben van, én azt hiszem. a zárójelessel kerek ;)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)