2014. április 14., hétfő

Mini a cittá

Én azt most igen jól megtanultam, hogy az imádságba foglalt kérés legyen precíz, ne elnagyolt, ne felületes. Mivel komoly gondot jelent nekem a stresszből fakadó hasmars, hát kértem ennek mellőzését, tessék, meg is kaptam. Semmi hasmars.
Helyette hánytam egy iszonyú nagyot.

Pénteken a főpróba jól sikerült, gondoltam is, hogy akkor én inkább mégsem idegeskednék ezen már, le tudom futni egyben, nem is rossz eredménnyel, menni fog és igenis.
Ehhez képest nem aludtam, hánytam, mint a lakodalmas kutya és végigstresszeltem az egészet - nagyon haragszom magamra. Észérvekkel nem lehet rajtam segíteni, mindent tudok, mindent értek, nem múlik rajta semmi, éppen letojom, hogy ki mit gondol rólam (nem), különben is, egész télen futottam, rendszerré vált a futás, van edzéstervem, van Főnököm, rendes vagyok és motivált és legalább 20 dekát* is fogytam megint, szóval.. szóval, hogy milyen ideges voltam. A fene belém, de tényleg nagyon haragszom.

Egyébként meg tök jó volt, a Piroskákkal** voltam szinte végig, büszke vagyok, hogy minden távon indult tagunk, büszke vagyok, hogy aki megbetegedett, az is kijött és támogatta a többieket, hogy mindenki mindenkit biztatott, hogy volt, aki nyulazott a másiknak, majd később ez a másik végigfutotta a távot egy harmadikkal*** (velem),  hogy mentális segítség is volt, meg egyáltalán, hogy ennyire összeértünk. 
Amikor meg nem velük voltam, akkor a Főnökék placcán voltam, az milyen jó, hogy 20 ezer ember között sikerült megtalálni a másikat? Hát nagyon jó. És az milyen, hogy amikor indultam bemelegíteni, akkor is a Főnökbe botlottam? Meg is mondta a tutit, hogy csak szépen kocogjam le, ne parázzak már.  Ugye. Én meg szófogadó vagyok.
(meg az is volt, hogy a félmaraton befutóinak a 20. km-nél végigszurkoltunk és én nagyon figyeltem a Futóművesekre,  szerintem mindenkit sikerült észrevennem  - kivéve a Főnököt. nyilván olyan tempóban tette, hogy csak egy csíkot láttam belőle. pedig ezt úgy elképzeltem, hogy milyen jó lesz, fordul a kocka)

A verseny meg úgy történt, hogy mire odaértem a rajthoz (meg sem találtam, de odakísértek... ), már eléggé befordultam magamba, így aztán a szpíker feszültségoldó kísérletezése hidegen hagyott, nem dobálgattam  a földgömb labdát, nem tapsoltam, nem emelgettem a kezem, nem csináltam semmit, csak néztem magam elé megszomorodva, de igazából nem is ám, hanem nagyon figyeltem magamra, meg a nyamvadt zenelejátszóra, meg a runkeeper-re, hoyg időben indítsam el, meg hogy nyugi, szépen lekocogod, na, a Főnök is megmondta.

Iszonyú sok ember volt, ez engem frusztrált, tudom, minek megy az ilyen versenyre, maradjon otthon és nézzen közvetítést, és tényleg tötymörgés volt az eleje, ezt tudtam, mert figyelmeztettek, de arra azért tényleg nem számítottam, hogy lökdösődnek! és tülekednek! és elém ugranak! és egyáltalán, rohadtul körbevesznek és még hangosak is. Nekem valami buborék kellene, hogy egy méteres körzetben ne legyen körülöttem senki. Tudom, nem kell versenyezni.
Olyan hangzavar volt, hogy a zenémből semmit nem hallottam, füldugónak használtam, hogy a hangzavar tompítva jusson el a fülemig. Viszont a RK hangos volt, tette a dolgát és szépen mondta nekem a számokat, tudtam, hol tartok, hogy megyek, így aztán lassítottam is kicsit a második km-en, hát ilyen félelmetesen okos vagyok már, na.

Nem volt vészes, persze, megörültem, mikor megláttam a célt a távolban, de alapvetően ez egy jó futás volt, szerettem, élveztem, még a végén elkezdek jó padavan lenni. Rengetegen szurkoltak, de hogy észre is vettem az ismerősöket, az még újdonság volt nekem, mintha még pacsira is nyújtottam volna a kezem.
A végén szépen átléptem a célvonalat és nem is roskadtam le, ahoyg szoktam, hanem elbandukoltam arra, amerre mondták, és nem nagyon akartam elhinni, hoyg igenis lefutottam ezt a félelmetes 3,2 km-t, nem lihegtem túl (fizikailag. mert mentálisan, eh...), nem is zihálok, tessék, itt vagyok. A szemüvegem levettem, így aztán nem tudtam, milyet mentem, viszont a szpíker éppen az én célba érkezésemkor mondta, hoyg ez még mindig nagyon jó idő, 8 perces km-eknél járunk, én meg, úgy rémlik, hoyg ott azt gondoltam, hogy anyád, 8 perces, annál biztosabb jobb voltam, ne már.
És lőn.


Ilyen km-ek voltak:



mosolyog vagy legalábbis úgy tesz, mintha mosolyogna :)


Szóval, az úgy van, hogy akkor ezt én most sikerként könyvelem el, nem a 7 km-es Midicittá (egy percig sem bánom, hogy nem arra mentem, nem tudom, sikerülhetett volna? fogalmam sincs, viszont ez így volt jó, jön még kutyára dér), csak egy 3,2 km-es minike, de az legalább nem meghalással küszködve, nem sírva menetközben, hanem viszonylag egyenletes tempóval (ne felejtsük el, hoyg ősszel 9 fölötti km-eket mentem), viszonylag nyugodtan beértem a célba és menetközben még arra is volt kapacitásom, hogy élvezzem az egészet, minden jó volt így.

Csak azt a sok embert, azt feledhetném. Meg a rajt előtti 24 órát. Ah.


(jah, és menetközben - értsd: futás közben - rámköszöntek, hogy én vagyok-e a Zazi, de én nem vagyok túl kommunikatív esemény közben, ezt most mondom. bár azért megerősítettem őket, hadd fussanak nyugodtan tovább)


* többet ám, éppen két kilót

** a DK-n belül van egy fogyókúrás csoportunk, ami már nem csoport, hanem csapat, jó a kötelék, közösség - jó, na.

*** nem velem, hanem a pálya szélén, de mégis velem



14 megjegyzés :

  1. És még mosolyog is a képen! :)
    Itt is gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. éppen azt írtam a Főnöknek, hogy micsoda minőségi változás! és mennyiségi is, persze - hát Ági, nélkületek, én... sehol.
      és én is gratulálok neked, ugye, hogy igenis!!

      Törlés
  2. Gratulálok itt is, én is:-)
    Mi szólítottunk le futás közben. Volt is lelkiismeret furdalásom, hogy lehet hogy kizökkentettelek, de annyira örültem, hogy ràd ismertem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, már tudom :) nem, semmi baj, sőt, csak én tényleg nem tudok futás közben :( örülök, hoyg egyáltalán, de úgy, mint ti, hogy nevetgélve, na, ahhoz még oda kell tennem magam :D

      én is gratulálok!!!

      Törlés
  3. Már vártam ezt a bejegyzést!

    Ügyes! Gratulálok! Jól néznek ki a táblázatok! A fotód is! Mennyi felkiáltójel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sok felkiáltójelet a világnak! még többet! :)
      köszönöm szépen, őszintén... :)

      Törlés
  4. Gratulálok tiszta szívből!Nagyon jó a fotó! :)

    VálaszTörlés
  5. Ez igen! Ügyes vagy Zaz! Gratulálok! (Három felkiáltójel, a tied.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. három felkiáltójel! sok ez már a jóból, hízok rendesen tőle .)
      köszönöm, csodás volt, tényleg :)

      Törlés
  6. SZÍVBŐL GRATULÁLOK,MINDEN ELISMERÉSEM!!!!!!!!:):):):)
    És nagyon kedves arcod van!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok!! Én is parázok minden, de MINDEN verseny előtt. Nem tudok aludni, megy a hasam és/vagy émelygek, nem tudok enni :) Ez van :)

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)