2014. március 9., vasárnap

az edzésterv az egy szép, kerek, ideális és élvezhető ... cucc

Nos, az úgy volt, hogy tavaly nyár végére már semmi nem ment úgy, mint kellett volna, túledzett (vagy mifene) voltam, kedvetlen, nem fejlődtem, fájt a lábam és egyáltalán, nem is értettem, hogy mi történik velem.

Az Ági (aha, az az Ági) pedig mondta, hogy van neki ez a remek férje (ez egy ilyen család), aki mellesleg futónagykövet és segítene nekem, már leírtam a  történetet, csak biztos nem figyeltetek, azért kérdezitek, hoyg mi történik velem. Lebuktatok, az van.
Mindenesetre én még kérettem magam egy kicsit, főleg azután, hogy a Főnök látni akarta, hoyg futok, ez volt az a pont, ahol fal került kettőnk közé, az márpedig nem létezik, hogy én a cuppruhámban  teljes testem felfedjem mások előtt, akik ráadásul úgy futnak, mint a nyúl, akkor így maradok inkább örökre.
Csak hát nem ment a futás, teljes sikertelenségben voltam hosszan és nem annyira szerettem, frusztrált is voltam, meg dühös is, meg zsákutcának is éreztem az egészet, így azután a férjem bepakolt az autóba és elvitt az edzésre. Életemben nem voltam még edzésem, tornaórán is csak azért, mert nem volt elfogadható indokom a felmentésre. Az edzésen való részvételről itt olvashattatok.

Na, és most már a hatodik hónapot kezdjük, hat hónapja kapom a személyre szabott tervet. Minden edzéstervet többször elolvasok,  egyszerűen még mindig rácsodálkozom, hogy ez nekem készül, nekem írja a Főnök, nem-futós napokon is mindig nyitva van, tök jó érzés, hogy nekem edzéstervem van. Állati komolyan hangzik, nem?


No, hogy mi változott.

1. nem fáj semmim. kezdhettem volna fennköltebben is, de ez annyira fontos a számomra, s annyira döntő, hogy na..  nem kell ezt magyarázni. ősszel már minden futás közben és után fájt a sípcsontom, s bár továbbra is azt mondom, hogy a fekete nadálytő krém a number one, mindent helyrehozott, de azért ne tekintsük már ezt normálisnak. ennek vége, nem fáj a sípcsontom, az Achilles-em sem (még ilyen is volt, aha), sem futás közben, sem utána. legfeljebb a fenekem fáj, ha izomlázam van, de még abból is az a jóleső típust kapom, amit szeretek.
nyilván megfelelő a terhelésem, azért van ez így - nem értek hozzá, én csak a tapasztalatom mondom.

2. változott a táv. ez elég nehéz volt, fel kellett dolgoznom, hogy a nyári (veszett lassú) 10 - 11 km-ek után újrapozicionálás van és újra kellett szinte kezdenem az egészet és 2 perceket futkostam, meg 3 perceket, meg ünnepnapokon 5 perceket és minden etap között még sétálnom is kellett és ez furcsa volt, ráadásul, mikor megkérdeztem, hogy mikor lépünk tovább, azt válaszolta a Főnök, hogy ha majd ez megy megerőltetés nélkül - ah. hónapról hónapra haladunk szépen tovább,  jól felépített, izmos kis terveket kapok.

3. fejlődöm. de tényleg. nehéz nekem ezt leírnom és szívem szerint rögtön oda is írnék egy kisebbítő helyesbítést, mert olyan, mintha az orcám a duplájára nőtt volna, de na, tényleg ez van. számomra is elképesztő, de könnyebben és gyorsabban futok. jó, nem 15 km-t, de pl. a mai futás szívmelengető volt, 4 km fölött sikerült az adag. én szeretem minden nap hónap végén egy korábbi, hasonló nagyságrendű futással összehasonlítani az új eredményt, de már kezdek lejönni a szerről, februárban nem is hasonlítgattam, néha már csak az aznapit nézegetem meg párszor. már csak napi egy vodkát iszom, tudjátok.
én a számokon lógok, de a Főnök megmondta, hoyg 10-ből 7 alkalommal meg sem nézi a általam minden létező oldalról dokumentált futási eredményt, hanem azt olvassa el, hoyg mit éreztem, az sokkal többet mond. már néha nekem is fontosabb ez. hát mondom, hogy fejlődöm, na.

4. néha már elhiszem, hogy egyszer fogok tudni futni. ez necces terület, csínján kell bánni a szavakkal, mert baromira félreérthető. alapvetően tele vagyok kétségekkel az élet minden területén, optimista sem vagyok, nehezen hiszek el bármit is magamról, ez  többször megjelent ezen a felületen is - mindig mondom, hogy a futás során a saját személyiségünk alapvonásai kerülnek napvilágra, nem feltétlenül a legfényesebbek. viszont olyan hátországom van, ami nélkül nem nagyon tudnék elkezdeni semmit, a férjem, a Főnök, meg a Főnökasszony adják a támogatottságomat. nekem ez kell, gyerek vagyok, igen, tudom.

5. egyre jobban szeretem a futást. jó, tudom én is, hogy már illő, egy ideje azért már futok, meg néha már szerettem is, de már jó ideje tényleg szeretem, még akkor is, ha nyűglődöm (nem is ígérem, hoyg nem fogok).

6. halálnyugodt vagyok a felkészülésemmel kapcsolatban, úgy értem, nekem csak csinálni kell. ebben nyilván szerepe van annak, hogy a terv rám van szabva, az én képességeimre, az én pillanatnyi felkészültségemre. nem állít megoldhatatlan feladatok elé, minden olyan, hoyg nagyon kell dolgoznom érte, semmi lazsálás, meg könnyelműség, viszont minden cél elérhető. ez azért elég klassz, nem? minden edzésterv első olvasásakor felmerül bennem, hogy miketírezaGábor??, majd minden terv végén arra gondolok, mikettudottelőreezaGábor! ez iszonyú jó érzés.
Lubics Szilvi írta a héten, hogy a húr akkor szól szépen, ha megfeszítik - ez gyönyörű hasonlat.
a személyre szabásért nem tudok elég hálás lenni, éppen tegnap érkezett e-mailben valahonnan valami felkészítő terv (fogalmam sincs, miért kaptam), muhaha. az instant tervek jók és segítséget kínálnak, ez így van, nem vagyok ellenük, csak én meg nem vagyok instant, az a baj, nem ismerik a nem létező sportmúltam, csak hogy egy példát mondjak.

7. a komfortzóna feszegetése megvalósul. oké, azzal, hoyg felálltam és elkezdtem mozogni, már iziben a zónán kívül találtam magam, de egy idő után elvesztettem a fonalat, nem tudtam, hogy mennyit bírok, mit érdemes még csinálni és mit már nem, mi az, ami már baromság és akár árthat is, ugyanakkor mi az, amiről én ugyan azt gondolom, hogy ez nem fog menni (minden), pedig de. ez összefügg az előző ponttal, de külön is meg akartam említeni.
Azt azért elég fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem egyik napról a másikra alakult ki mindez (pedig én eléggé szeretem a gyors megoldásokat), hanem egész ősszel - télen (mondhatnám, a háttérben) szép nyugodtan ment a közös munka, szóval itt volt 4-5 hónap előzmény. egyszer írtam is róla, hogy nem látom át a működést, én csak végrehajtó vagyok, de szerintem a most még az univerzum különböző pontjain található edzések egy szép, nagy cél felé futnak össze, nem nekem kell ezt átlátnom. ez is milyen klassz, nem? maximálisan megbízom a Főnökben, ő tudja, hogy hogyan kell ezt, azért már ismer is valamennyire  - és akkor itt most megállnék. Az még csak hagyján, hogy mennem kellett hozzá futni (nem aludtam előtte, ofkorsz), hogy nézte, hogy futok és segített, hogy a karmunka jobb legyen (karmunka! ki a fene gondolta volna..), meg hogy nem csapkodom-e a lábam, meg ilyenek, de amikor mélyponton voltam a múlt héten, akkor felhívott és lelket öntött belém, most erre mit is mondjak, ez biztosan nem tartozik a futónagyköveti feladatkörbe.


Egy bajom van vele: egy kicsit túlkvalifikál, többet gondol rólam, mint amilyen vagyok, de majd az idő, tudjátok.
Az együttműködésünk különben sem azt jelenti, hogy láss, világ, miket fogok mostantól futni, éppen ellenkezőleg: a leglényegesebbnek azt tartom, hogy, hogy a segítségével kezdem belátni, hogy magamhoz képest változtam sokat, magamhoz képest fejlődtem (és remélem, fejlődöm), jó, még dolgoznom kell azon, hogy ez vérré  váljon bennem és ne idegesítsem magam más teljesítményén, de rajta vagyok. A Főnök mindig nyugalomra int. Az meg nekem nagyon megy.

És mielőtt valaki azt gondolná, hoyg ez egy rózsaszín történet és rácsöppenne a nyála a billentyűzetre, szeretném elmondani, hogy volt, amikor azt mondta, hogy Rita, baj van. És nem a lábadban. :D
És adott szituációban ez egy remek mondat volt.


(szívem szerint szépen ideírnám a nevét, de nem szereti a személyi kultuszt. mit is mondhatnék)



6 megjegyzés :

  1. "Egy bajom van vele: egy kicsit túlkvalifikál, többet gondol rólam, mint amilyen vagyok".
    Nos, szerintem ő lát jól Téged, és te gondolsz kevesebbet magadról, mint amilyen vagy.
    Eddig mindig neki volt igaza, ugye?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eddig igen, de most olyanokat mondott...!

      Törlés
    2. "minden edzésterv első olvasásakor felmerül bennem, hogy miketírezaGábor??, majd minden terv végén arra gondolok, mikettudottelőreezaGábor! ez iszonyú jó érzés."

      Törlés
    3. "Most olyanokat mondott..."
      Amik valószínűleg igazak :)

      Törlés
    4. "Most olyanokat mondott..."
      Amik valószínűleg igazak :)

      Törlés
    5. hónap végén beszámolok nektek, ígérem ;) oda kell tennem a kis testem rendesen :) köszi, csajok!

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)