2013. július 16., kedd

elmém már élesedik

Tegnap este azzal a teljes megnyugvással tértem nyugovóra, hogy oké, elmegyek a Teliholdfutamra, a férjem azt mondta, hogy nyugi, ha  mindenki elhagyja is már a terepet, ő akkor is vár engem. Beszéltem Ágival is, nyugodtan kijelenthetjük, hoyg az ő lelkén szárad ez az egész, mert amikor még csak 1 km-t futottam, ő akkor is azt mondta, hogy meglesz júliusra a 4 km és jelentkezzem és milyen jó lesz, szóval, este chat-eltünk és kis esti lélekerősítéssel megtámogatott megint. Békességgel hajtottam fejem a párnára, el is aludtam, hogy aztán éjjel felpattanjanak a  szemeim és zakatoljon a  szívem. 
Azt hiszem, jó eséllyel telnek így a napjaim szombatig.

Ma is elmentem futni, de ma negyed 8-ra már végeztem is, sajnos azonban nem azért, mert gyorsultam, a frászt. Korábban mentem. 


Meg kell állapítsam, hogy az a gondolat, mely szerint augusztus végéig biztosan megmaradok az 5 km-es távomon, nem növelem ezt, hanem belakom, ma bizonyosságot nyert, nagy nehezen ledöcögtem 4 km-t, mert hát az a Teliholdfutam etapja. Annyit tudok mondani róla, hogy mikor azt éreztem, hogy na, most egész kényelmes, de nem rossz tempót megyek, akkor a Nap alattomosan a  hátam mögé került és megláttam az árnyékom. Vonszolódtam. Remélem, nem zárnak ki gyaloglásért a futamon.




Eszembe jutott a Murakami Haruki könyv, abban írja egyszer a pasi, hogy meg szokták kérdezni, mire gondol futás közben. Na, ez nálam úgy történt ma, hogy az egyik háznál tetőt ácsoltak és gondoltam, odakiáltok nekik, hogy Magasabbra a tetőt, ácsok! (de féltem, hogy olyat beszólnak), erről eszembe jutott, hoyg Salinger-től a kedvenc könyvem a Franny és Zooey, rögtön fel is villant a kép, amikor Zooey vacsora közben is mormolja az imát, és innen egyenes út vezetett ahhoz az intellektuális kérdéshez, hoyg mit főzzek ma. (ratatouille)

Így futok én.

Nem mellesleg ma még egyszer fogok futni, noch dazu nem egyedül, de erről majd holnap szól a fáma, mert ez egy izgalmas kaland kezdete. Maradjanak velünk.


19 megjegyzés :

  1. HAJRÁ!! Meglátod, a Teliholdon száguldozni fogsz!!! Csudi élmény ám! A célban már azon fogsz gondolkozni, mi legyen a következő!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. száguldozni, hát ezen azértvihofok. csak érjek be, perpill, ez a cél. a CÉL: ;)

      Törlés
    2. nekfutok ennek a nehéz szónak még egyszer: vihogok.

      Törlés
  2. Átszaladnék én arra a ratatouille-ra... és közben megnézhetnénk a Ratatouille-t is... B-)

    VálaszTörlés
  3. Jó ez így! Türelem! (Ez a legidegesítőbb szó, amit futás közben szokott nekem mondani az edzőm:DDDDD )

    VálaszTörlés
  4. Ha már futás közben tudsz egyáltalán valami másról is gondolkozni, mint arról, hogy milyen nehéz futni, az azért már valami. :)

    VálaszTörlés
  5. Futás (meg ugye vasalás) közben jönnek a legtermékenyítőbb gondolatok!

    VálaszTörlés
  6. nem ehhez a bejegyzéshez kapcsolódik, de ezt láttad már? http://theoatmeal.com/comics/running
    szeretem a blogod!
    üdv, Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsófi,nézem, nem ismerem! köszönöm, gyere, gyere :)

      Törlés
  7. Na, örülök a jövetelednek. :)

    Egy figyelmeztetés, amit itt a futás-konyítók is megtámogathatnak: verseny előtt két nappal már nem futunk!!! Ma még lehet, de nem is kell négyet, elég akár a 2x1.5 kili is.

    P.s.: Magasabbra a tetőt ácsok! :) Ilyenek nekem is eszembe jutnak. Mindig, ha épülő házat látok. Aztán a horgászoknál pl: Eladó a hal? (de utána rohanni kell! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tényleg nem futunk? de miért? én annyira félek, hoyg még ezt a tempót is elfelejti a testem. jaj,már megbántam, azt hiszem.

      egyszerre indulnak a 4 és a 10 km-esek? mert akkor esetleg nem tudják, hogy én melyikben indulok és miért érek be későn. vagy korán. attól függ, honnan nézzük.

      ( eladó a hal? :) )

      Törlés
    2. Igen, egyszerre van a rajt. És igen, nem futunk. :) Nem felejti el a tested. És a futók 99 %-a jobb időt fut versenyen (per perc), mint sima edzésen, mert viszi a tömeg :)

      Törlés
    3. mára idegroncs lettem, nagy idegességemben el is aludtam a futást.

      Törlés
  8. Nekem a volt tesitanárom jut mindig eszembe, a Balázs bá. Halálijófej volt. Mindig azt mondta - lányok, ha nem tudtok futni nem baj, csak a FUTÓMOZGÁST végezzétek. Na, ezt szoktam én akkor mikor már nagyon nem megy. És ez egy kicsit pihentet.
    Nekem egyébként az motiváció ha emberek mellett kell elfutni. Olyankor mindig igyekszem harmonikusan mozogni, ne már azt lássák mennyire meg akarok halni. Persze legtöbbször leszarnak, várják a buszt, vagy temetésen vannak, vagy kutyakakit szednek és kisebb bajuk is nagyobb annál, minthogy az én nyomorommal foglalkozzanak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? De azért kihúzod magad, hosszabbakat lépsz, szépen veszed a levegőt... :D

      Törlés
    2. jajdecukikat írtok, csajok!

      Törlés
  9. Zazi, nekem az első "versenyem" 3 km-s volt. Hasonló gondolati-testi felkészültséggel, mint a Tied. Mire átértem a rajtvonalon és lefutottam kb 200 m-t, az izgalmaktól úgy éreztem, minden erőmet elfutottam. Tényleg vicces volt. Aztán lenyomtam persze a távot, nagyon nagy élmény volt (és nagyon nehéz). Mindig arra gondoltam, hogy ott lesz a célban a család. Verseny előtti napon már én sem futottam. Szia! Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. annyira jó, hoyg ezt írtad, te nem is tudod tán..

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)