2013. május 9., csütörtök

lesz ebből valami

Lefutottam, sokkal jobban ment, király vagyok.

Na, az igaz, hogy a harmadik etapnál megint megálltam 10 másodpercre, de aztán mentem tovább és az utolsó kettőnél semmi megállás nem volt, csak mentem. Egy kicsit lassabbra vettem az egyébként (természetesen) bődületes tempómat, viszont az utolsónál meg gyorsabbra, és igen, lefutottam.

A harmadiknál, ennél az ominózus megállásnál bevillant nekem, hoyg én a 100 méter specialistája vagyok, ez van, nem tudok többet, majd az időeredményemre koncentrálok, én leszek a női Usain Bolt, de aztán csak továbbdöcögtem.

Természetesen lihegtem, ziháltam, ahoyg kell, és fájt a lábam is, de annyi eszem erőm még volt, hogy figyeljem, mim is fáj. És már nem a sípcsontom, hanem a vádlim. Pedig emlékszem, hogy az első alkalmaknál sikoltoztam (belül), annyira fájt. Hiába, no,  fejlődöm.

Meg még az is van, hogy nem utáltam a futást, mármint nem annyira, még így is elég rendesen, de az, hogy éreztem a lepkefingnyi könnyebbséget, az azért nagyon király volt, veregessétek meg a vállam, please.

(például nem a férjemnek kellett lecibálnia rólam a ruhát cipőt, zoknit)

21 megjegyzés :

  1. Én nagyon-nagyon megveregetem a vállad, mert irtó büszke vagyok rád. El is szégyenlem magam, mert ezen a héten elsumákoltam a futásomat :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hol van még a hét vége??? még elmehetsz :)

      Törlés
  2. Én a magam részéről nagyon büszke vagyok rád. (Fura ezt így leírni, olyan személyeskedő, mert nem is ismerjük egymást. Meg nyugodtan szólj rám, ha túl sokat kotyogok bele.)
    Gratulálok neked, tényleg! Nagy teljesítmény ez ám, belekezdeni valamibe, valami egészen újba, és kitartani.
    Nekem a héten volt egy igazi örömfutásom, minden percét (na jó, az első 3-4 kivételével) élveztem, abba sem akartam hagyni, csak a család már ment volna...

    VálaszTörlés
  3. Ez az! Erről beszéltünk itt neked mindahányan, így kell ezt csinálni. :) Ha a vádlid fáj, az csak annyit jelent, hogy (még) nem bírják az izmaid, ez semmi komoly. Ahogy az erőnléted javul (márpedig javul, ez látszik), elmúlik ez is. A legnagyobb pozitívum pedig az szerintem, hogy megízlelted egy picikét, mennyi örömet is tud adni a futás valójában! Megyek a postára, feladni a DVD-t.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezek szerint ez is változni fog, mármint a vádlim, s ezt elégj ól teszi, mert meglehetősen fáj. fájnak.
      igyekszem nem elszállni, mert messze még a cél, de azért én tudok örülni az apró lépéseknek is, mindenesetre várom a holnapot, lehet bizonyítani (bizonyítanom), hoyg nem kivételes,ritka esetről volt csak szó.
      köszönöm, Zsolt! és nemcsak a dvd-t :)

      te jársz az NKE-re?

      Törlés
    2. Nem, sajnos eddig még nem tudtam részt venni egyetlen NKE-n sem. Székesfehérvári vagyok és a munka miatt elég bajos lenne csütörtök estére feljutni a Margit szigetre. Nem vagyok túl 'mobilis', nincs autó a családban, szóval buszoznom, vagy vonatoznom kellene. Virtuálisan tartom a kapcsolatot a csapattal, illetve versenyeken szoktunk összefutni.

      Törlés
    3. akkor ez viszont mégiscsak jó hír, hiszen van munka újra!

      Törlés
  4. woooow, pár alkalom és már imádni fogod:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. höhöhö :) messze vagyok még attól, de csinálom. majd ha jönnek a giccses mondatok,azért figyelmeztessetek már :D

      nektek köszönhető, nektek is!

      Törlés
  5. Kedves Zazi! Én a pár perce véget ért mai futásomat (zötyögésem, szenvedésem...) Neked címeztem, azaz végig gondoltam Rád! Ügyes vagy! Csináld! Minden edzést! (És a pihenőnap is edzés, de csak az a nap.) Üdv! Kozi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem? szuper :) éreztem is valamit...

      te mennyit futsz? és régóta?

      imádom, hogy jöttök és írtok, sztem ez visz előre engem.

      Törlés
    2. Zazi! Dióhéjban: tavaly szeptemberben kezdtem el lépcsőzni a lépcsőházunkban, mert kétszer egymás után nem tudtam felmászni a harmadikra. Először 15 percet nyomtam, úgy, h a fordulókban megálltam újságot olvasni... fokozatosan emeltem idén februárra 30 percre. Mivel nem fogytam semmit, életemben először végigcsináltam egy nagyon drasztikus, elementáris diétát, amivel leadtam 9 kg-t. Ezek után 10 hete kezdtem el futni, Györgyi 8 hetes edzés-terve alapján jutottam el a 30 percig. Most 1 hete az 50 perc folyamatos futásra gyúrok. Nagyon nehéz. Inkább sírok magamban előtte, mintsem élvezem. A horizontot ritkán látom. Igaz van sok jó pillanat is. Például, már kezd látszani a derekam. Sokat javult a erőnlétem! És csinálom! Nem adom fel! Üdv! Kozi.

      Törlés
    3. 50 perces folyamatos sírás, izé, futás.
      na, előtte engedélyezett egy kis sírdogálás, ha odajutok, sírni fogok én is, megígérem.

      szerintem szenzációs, amit írtál!!

      Törlés
  6. Szia Rita!
    Először is gratulálok! Minden értelemben.

    csak annyit jegyeznék meg, hogy mostantól figyelek rá, hogy ne a munkahelyemen olvassam a bejegyzéseket. Majdnem hangosan felnyihogtam. Annyira humoros, vicces, önironikus....

    Nagyon, nagyon tetszik a blog!

    Réka (kötős-horgolós)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pedig a rendest nem is ismered :D
      muszáj, humor nélkül semmit nem lehet, házasságot és futást enélkül biztosan nem! maradj velem, lesz itt még móka és kacagás. meg sírás is, tartok tőle.:D

      Törlés
    2. sírás max az örömtől:) a házasságra vonatkozó "tanácsot" megfogadom...:)

      Törlés
  7. Veled örülök:) Hajrá tovább!
    /Enyém térd még mindig fáj:(, tapaszozom, kímélem, kicsinyke javulás, fejben futok, bicajozok:)/

    VálaszTörlés
  8. Zazi, vállveregetés :) Ügyes vagy, és imádom, ahogyan írsz. Na de ezt már évek óta tudom, hogy stílusod, na az van :)Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neked is kijár, Gyöngyöm, sőt,neked jár ki főképpen :)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)