2013. május 13., hétfő

szerintem menjetek wampra

Szóval az történt, hogy én mit sem sejtve álltam a wampon és árultam a táskáimat, amikor először is jött egy barátnőm és azon kaptam magam,hogy a futásról beszélünk. Persze, szót ejtettünk a férje ironman-re való felkészüléséről is (elmebeteg,  nem normális), de azért az olyan cuki volt, hogy a Julcsi azt mondta, hogy én olyan rendesen futok. Ezt mondta. Nekem.
És akkor egy kicsit kellett szabadkoznom, de nem csupán az illem kedvéért, hanem, mert én tényleg úgy ismerem magam, hogy ugyan most jön a negyedik hét és olybá tűnik, hogy ez nekem szép, lassan, de mégis menni fog, azonban sose adjatok a látszatra.
Ismerem én ezt a nőt, ez olyan, hogy képes ellustulni minden átmenet nélkül, ma még megy, holnap meg kihagy csak egy alkalmat, aztán a mezőn többet sosem látjátok.

A férjem azért mondta, hogy hát*, azért lát némi bekattanást nálam, hoyg fürkészem az eget egész nap, hogy ugye, nem fog esni??, de én megnyugtattam mindenkit, hogy még semmi kattanás, bármikor le tudok jönni a szerről.

Meg még az is történt, hogy a férjével meglátogatott egy nagyon kedves ismerős, akit meg a team-coaching-ról ismerek és vele is szóba került a futás - ez már annak a jele, hoyg nem tudok másról beszélni? És ő is ajánlott egy csoportot, lassan a FB-os  futós csoportok átveszik a főzésesek fölött az uralmat, ez milyen már? (jó)

És akkor most mondja valaki, hoyg nem jó wampra járni.
Vagy futni.



* itt véletlenül azt írtam, hogy há-J.


3 megjegyzés :

szeretem, ha van visszajelzés ;)