2013. június 4., kedd

elhúzom a nótád

Én tudom, hogy a tréfás bejegyzéseket szeretik sokan, mert azt lájkolják ezerrel, de tudjátok meg, hogy itt vér és verejték folyik, tessék becsülni a munkát is, jöjjenek a kommentek és a lájkok. Ez egy ilyen szenvedős blog ugyanis.

Van ugye a csodálatos outfit-em, ez jó alap, de most már van nálam telefon is*, egyrészt jön rajta a fejembe valami zene, másrészt az endomondo dolgozik rajta, már amikor. A zenéről annyit, hogy lecseréltem Jenőt, érdemeit elismerem, de váltanom kellett, mert elnyomtam a lihegésemmel, ráadásul (előzőek miatt) többször lemaradtam az eseményekről, nem tudtam magam átadni a fülemen át érkező kalandoknak, hiszen egyéb testrészeim hangosabban nyöszörögtek, kaland volt az élet is. Most zene szól, s ezen a ponton (is) érzem a határaimat, mégis milyen zenét hallgassak futás közben, hiszen több kritériumnak kell megfelelnie a delikvenseknek, egyrészt szeressem, bár lehet, hogy célszerűbb, ha mégsem, mert úgy gyorsabban futok, hoyg végre ne kelljen hallgatnom? Másrészt viszont legyen valami tempó, ennek alapján  a klasszikus zene kiesett a coasting-in, meg egy csomó minden, andalítani tilos. Végül Republik lett, én, kérem Republik-ra futok. Ott is volt válogatás, végül veszélyes lett a gárda, mert szerintem az a helyzet, hoyg gyorsabb zenére automatikusan gyorsabban fut az ember. Csak erre tudok gondolni, mert az nem lehet, hogy egy napos pihenőn alatt annyit romlott az edzettségem (van. igenis.), hogy az 1 km-es távomat éppenhogy letudjam. Kérem, én majdnem megálltam meghaltam közben. Gondoltam, megnézem az endomondo-t, ami azt írta ki, hogy 0 km. Nulla.  Diadalittasan. 

Bezzeg, amikor újraindítottam és sétáltam 300 métert, ott bezzeg mért és a képembe tolta a eredményt, csak nehogy lecseréljem a runkeeper-re, nagyon kihúzta a gyufát nálam, s már nem először. Elindítom, visszaszámol, azt mondja, GO, én zsebrevágom, futok önfeledten, a végén ránézek és basszus, semmi. Mintha nem is kerültem volna egyre távolabb a házunktól, mintha nem is erdőn-mezőn lennék már.

Mindenesetre tegnap lefutottam 2310 métert, 1000 + 680 + 630 méteres szakaszokban és persze, az utolsó kettőt már mérte a kis dög, nyilván ez is a szubszidiaritás felé hajlik, mert ez ilyen trendi és modern. A mért eredmény meg azt mutatja, hoyg mégiscsak gyorsabban futottam, az avg.speed egyszer 9,13 min/km, egyszer pedig  8,58 min/km volt, most nem röhögünk és nem kezdjük el mondani, hogy 6 percre alá kell menni, hanem azt mondjuk, hogy 10-ről indultál, Zazi, lesz ebből valami, köszönd meg szépen a Republiknak, elvégre olyanokat énekeltek a füledbe, hogy 

Születni kell minden nappal újra
Álmodni azt, ami nem válhat valóra
És harcolni kell

Így harcolok én.


* van pulzusmérő is, az még micsoda izgalom, legközelebb  írok róla
.

14 megjegyzés :

  1. Áh, ezek az applikációk már csak ilyenek, néha fogják magukat és nem hajlandóak működni, nekem múltkor a telefonom nem volt hajlandó megtalálni a műholdakat, közben időre kellett mennünk futás után, férj toporgott mellettem, hogy menj már, meg ilyeneket, hogy most fuss csak a magad örömére, höh, mert máskor más örömére szoktam? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amíg nincs applikáció, addig oké, de ha van...nagy csapda,akkor működjön!

      Törlés
  2. Én zene nélkül futok, egy szál órával, amin ugye van sok okosság (mint pl. pulzustartomány ellenőrzés, lépésszámláló, stb.), de másfél éve, mióta megvan, gyakorlatilag nem használom semmi másra, mint elindítom futás alőtt, leállítom futás után. Aztán persze megnézem és felírom az edzésnaplómba, hogy pontosan hány lépés, hány kalória, milyen tempó (lépés/perc). Közben még csak rá sem merek nézni az órára, nehogy azt lássam, hogy jajj rosszabb a tempóm, mint múlt pénteken, mert akkor nekem annyi. Ismerem magam, szerintem ilyen esetben úgy el tudnék keseredni, hogy vagy szimplán megállnék és hagynám a fenébe aznapra a futást, vagy keserű szájízzel, 'rosszul esősen' futnám le a maradékot. Szóval én ugyan nem vagyok kütyüpárti, de ránézni, csekkolni, kukkolni, figyelni, ellenőrizni csakis a futás végeztével... Szerintem. :) Mert akkor már úgyis mindegy... :) Amúgy mondhat akárki akármit, hogy milyen szuper a pulzusmérő (ami persze tényleg nagyon szuper), meg mennyire jó a GPS útvonalkövetés, meg a többi vakítás, számomra mégis a leghasznosabb dolog, a fejlődésem fokmérője az órám azon funkciója, amely megmutatja a percenkénti lépésszámot. Tavaly tél végén olyan 160 lépés/perces tempóval futottam. Manapság 185 lépés/perc simán megy úgy, hogy közben a átlagos lefutott alkalmankénti távom 8 km-ről nagyjából a duplájára nőtt.

    VálaszTörlés
  3. Ráfeküdtem az enter gombra közben és idő előtt elment az előző üzemet. Szóval csak azt akartam írni ezzel, hogy szerintem ezek a kütyük sokszor elterelik a futó figyelmét magáról a futásról. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igazad van, teljesen,majd írok hasonlót én is róla. a pulzusszámláló azt mutatja, hogy az egekben a pulzusom, csak ez engem nem befolyásol,mert futok, ahoyg tudok, s majd közben egyszer csak változni fog ez is. remélem.

      Zsolt,holnap neked írok, külön neked és ide (de nem az óráról) :)

      Törlés
    2. Komoly...? Jujj, de izgulok. :)

      Törlés
  4. Mondtam én Neked, hogy nem jók ezek a ketyerék! És IGEN, lesz ez sokkal jobb is és leszel karcsú(bb) is. Ma délelőtt sokszor és sokat gondoltam rád: elgyalogoltam az optikushoz, mert eltört a szemüvegem, új kell. Éppen végeztem, amikor felhívott a fogorvos, hogy még 15 percig a rendelőben lesz, elhozta a fogpótlásomat a technikustól, ha odaérek, felragasztja. Aki élt már 3 hétig felső szemfog nélkül, mellette 1-1 fog leköszörülve, az rögtön megérti, hogy a nyakam közé kaptam a lábam. A célhoz közeledvén már csak Te tartottad bennem a lelket, és odaértem, a doktor megdicsért, hogy milyen pontos vagyok-:) Hazafelé azért lassabb volt a tempóm, viszont mosolyogtam boldog-boldogtalanra. Csakazértis megnéztem, hogy mennyit rohantam, őgyelegtem: oda-vissza-4,2 km. Az odaúttal elégedett vagyok, mert a kezemben volt egy szép darab esernyő, egy jó nagy táska, valamint magas sarkú cipő volt rajtam.
    Szóval hálás köszönet a példamutatásért, azt azért megjegyzem, hogy nekem azért könnyebb dolgom van, mert itt az Alföld közepén nincsenek emelkedők, még dombocskák sem.
    Hajrá!
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati: :)

      ezt nagyon jó volt olvasni is, visszamotiváltál, köszönöm!
      én Baján nőttem fel, pontosan tudom, milyen az Alföld és mondhatom, ezért nagyon tudok irigy lenni. milyen jó lenne ott futni....:)

      Törlés
  5. Hű, én nagyon szeretem a kütyüket. Eddig Nike+-szal futottam, de az UB-n kibaszott velem. Egyszer csak elkezdet: "activity stopped", "activity resumed", "activity stopped", "activity stopped", szóval megőrült. Ott töröltem a telefonról, futás közben a dombok között, mert amikor kikapcsoltam akkor is nyomta. Most RunKeeper van.

    Azért szeretem ezeket a mérős alkalmazásokat, mert szeretem hallani, hogy hol járok, szeretem visszanézni, mint pl. a mait, hogy milyen hülye szintemelkedések vannak, és hogy melyik szakaszon mennyivel gyorsabban, lassabban futottam.
    Azt gondolom, hogy a ketyeremánia majd elmúlik, amikor már nem számít, hogy ma mittudomén, 250 méterrel tovább bírtam, mint az előző edzésen, mert egyenletesen JÓL futok.

    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is szeretem, főleg akkor, ha JÓT mér. nekem már nem elég, hogy mér, még szép, hoyg mér, ez a dolga, ami rögtön nem is igaz, hiszen az endomondo sem volt hajlandó mérni, pedig biztos vagyok benne, hoyg egyéni csúcsot futottam :D

      na, szóval,én szeretem a kütyüt, nekem kell a teljesítmény javulását látnom, hogy x méter, meg x + 100, meg x + 200, satöbbi, ez doppingol és visz előre. nem mondom, magáért az érzésért is jó lenne futni, de az még nálam nem következett be, egyelőre a szintrehozásért dolgozom.

      mondjuk, az UB?? hát hajítottam volna bele a Balatonba!

      Törlés
  6. Én is szeretem mérni a futásaimat, jó, amikor mondja, hogy mennyit tettem meg, milyen tempóban, meg visszanézni is jó utólag a térképet, a statisztikákat, hogy melyik számra futottam gyorsabban, melyikre lassabban, de nyilván nem jó, ha ez válik a futás céljává. Nálam időnként megpróbálja átvenni az irányítást, és ilyenkor emlékeztetni kell magam, hogy nem az endomondonak futok, hanem magamnak. Azért szerintem megtanulható a kütyük kezelése és a helyén kezelése is, de biztos eléggé különbözők vagyunk ebben mindannyian.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt írtam fentebb is, hogy ne a kütyünek fussak, hanem magamnak, de ezen még azért dolgoznom kell. meg arra is gondolok, hogy ez afféle teljesen normális kezdeti fázis, mint amikor az ember új laptopot vesz és hetekig lázban ég, mert gördülékenyen működik,mert gyors,mert mindent tud, mert még szép is, de aztán pár hónap elteltével ez természetessé válik, s már "csak" használja.

      szóval,hogy lehet, hogy most ez még nagy szám,de aztán szimplán a célra használom, nem ez lesz a fő motiváció. várom azt az időszakot!

      Törlés
    2. Aha, nem a ketyerét kell legyőzni. Szeret(t)em visszanézni én is a futásokat (zárójel a kidobott Nike+ miatt, amiből nem lehet adatot exportálni), mert látom, hogy mikor mennyi az annyi, mondjuk nyilvánvalóvá teszi, hogy reggel jobb vagyok, mint délután. Vagy hogy futópadon kétszer annyit bírok mint betonon.
      T.

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)