2013. június 1., szombat

minden kezdet

Az csak duma, hogy az első milliót nehéz megszerezni km-t nehéz lefutni, a többi már jön.

Úgy van ám, hogy küzd az ember a dombokon-hegyeken, növeli a távot, szakad róla a víz, nézi a messzeségben, hogy hol van már az a fene mérföldkő és akkor egyszer eléri, ül két napot nagy boldogságban és akkor jön a kérdés, hogyan tovább.

Szóval, az van, hogy szuper edzéstervek vannak a neten, láttam is őket, szembesültem is velük, meg kaptam is egy csomót, és most itt állok talpig bizonytalanságban, hoyg mit is csináljak. Én nem azért nem kezdtem rögtön edzéstervvel, mert sokkal okosabb vagyok a tapasztalt futóknál, edzőknél, hanem azért, mert egyszerűen nem bírtam 1 percet végigfutni, nagyon ciki, ellenben igaz. Nem bírtam. Ezért gondoltam azt, hogy akkor én nem az időt, hanem a távot növelem, így lett a 75 méterből 1040 méter, sorry, ezt nagyon jólesik leírnom, soha nem fogom kihagyni.
Most, hoyg már ez megy (legalábbis egy alkalommal ment, majd ma este kiderül, hoyg kiugró teljesítmény volt részemről vagy bármikor ismételhető bűvészmutatvány), előjött a kérdés, hoyg hogyan tovább. Két út van előttem.

1. maradok ennél a bevált módszernél, futok , ahogy tudok, képtelen vagyok minden alkalommal új rekordot futni, amikor biztonságos zónának érzem a pillanatnyit, akkor majd újítok vagy 100 métert

2. elkezdek mégis csak egy edzéstervet követni, annyi ember teszi ezt és jól teszi ezt, és sikerül nekik és ügyesek és miért is ne hallgassak a bevált módszerre

Értem én, hoyg ez most tök nevetséges, mi a frászt kell ezen tipródni, fuss, fiam, fuss, ennyi, de én meg ilyen vagyok és ez meg az én blogom és itt akarok szenvedni és jogom van hozzá, hoyg béna legyek. Megmondom, mi van: merev vagyok. Merev vagyok a változtatáshoz, hogy az eddig beváltat lecseréljem, s ez még akkor is így van, ha az professzionálisabb. Én kövér kis testem, én pufi kis lábam -mondta dacosan a Nő.
Másrészről pedig van bennem megfelelési kényszer, jaj, hát tök segítőkészen és jóakaratúlag javasolnak nekem edzéstervet, és ezt tudom, és szeretném ezt meghálálni, ami nyilván egyféleképpen történhet, mégpedig úgy, hoyg megfogadom az egyébként tényleg JÓ tanácsot. Meg az az érzésem (félelmem) is van, hogy kilökődöm a futós társadalomból mint idegen test, és ettől én tartok és félek és nem akarom, meg azt sem, hoyg olyan jóhiszemű lekezeléssel gondoljanak rám, hogy áh, azért az elég furcsa nő és nem is hallgat senkire, csak kérdez (mert azt bezzeg tud), meg nyafog (mert azt is tud).
Közben még az is van ám, hogy megfogadtam a bemelegítésre, a nyújtásra vonatkozó tanácsokat, és beváltak és hasznosak, szóval, tapasztalat: ötös.

Az lehet a döntésben releváns motívum, hogy mit is akarok a futással. Nagy valószínűséggel nem a maratont, ugye, nincsenek nagy elvárásaim, fussak és kész. Na jó, azért 3 km-t egyben és elfogadható idővel, de ez nincs egy súlycsoportban a 10 km-es célokkal, merjünk kicsik lenni alapon működöm. Ahhoz pedig elég, ah csak futkosom széles e világban. Vagy nem? 

Meg vagyok zavarodva, esküszöm. Én csak futni akartam.

8 megjegyzés :

  1. Gordiuszi javaslat. És ha most kezdenéd az egyperces futótervet? Most már biztos menne.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem meghatározó, hogy mit akarsz ezzel a futással?
    Én csupán magamból indulok ki, és a tapasztalt futók megkövezhetnek az alábbiak miatt: ha csupán a minden esti jó közérzet, a mozgásigény kielégítése a sok-sok ülőmunka után, egy normális étrend tartásával némi lassú fogyás, akkor így csinálnám, ahogy eddig. Adott esti állapottól függően icipici plusz teljesítése esetleg, de ha nem sikerül, üsse kavics.

    Én ez alapján erősgyalogok minden este a futópadon, bár mostanában nehézkesen szánom rá magam, de megyek, gondolván, hogy na jó, ma csak 3 km-t, aztán a 3 km után na még egy picit, míg végül teljesül a napi penzum, az 5 km, olykor akár még a 6 ill. 7 km is:) Mert az én célom a jó közérzet, némi fogyással megspékelve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért feszegeted te is a határaidat, hoyg még egy km,meg még egy, végül csak kijön az a hét :)

      engem inspirál az, hogy egyre messzebb futok,egyre többet teljesítek és azt hiszem, így maradok. fogyjak le, már az könnyebb, meg egyébként is, ez úgy lesz, hogy a futástól egyre könnyebb leszek, s akkor majd könnyebben is futok, jó kis körpálya ez.

      éljen a Nöné! :)

      Törlés
  3. drága Zazi, én kb másfél éve futok, naponta (plusz esti torna), majd küldök privátban egy képet, hogy hogy néztem ki tavaly, hogy nézek ki most. Finom falatoknak nemigen tudok ellenállni továbbra se,nem is fogytam olyan sokat, kb 15 kilót (van még jócskán),és nem is megy ez nekem olyan gyorsan, így negyven fölött,de az érzés, hogy egy tízessel fiatalabbnak néznek mostanában,úgy is érzem magam, meg megfordulnak utánam a pasik,na,ezért megéri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szóval, hoyg elég a jó érzés, futunk, ahoyg tudunk, mozgunk, ahogy tudnunk,ugye? nekem a fogyás az elsődleges cél, meg az edzettebb létem, ehhez elég, ha úgy futok, ahoyg tudok,mint a nyúl.;)

      40 fölött már minden nehezebb, ha hagyjuk, de mi nem hagyjuk és most pl. engem (Nönéhez hasonlóan) jól megmotiváltatok,hogy így mondjam :)

      köszönöm!

      Törlés
  4. Én sem tudtam sosem az egy perc futás, x perc gyaloglással menni. Hasonlóan hozzád, mindig addig futottam, míg ment. Persze szerintem is érdemes ebbe is egy kis tervet szőni, kitűzni valamit, mint ahogy eddig is csináltad, annyit fűzök csak hozzá, hogy nem árt pár alkalommal ismételni a távokat, és utána emelni, hogy szokja a szervezet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áh, nem is bírnám másképp, pont így gondolom én is, saját tempó, saját ütem, saját táv. ismétléssel.

      köszi, Judit :)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)