2013. június 8., szombat

zéro

Mivel nem kell mindig szofisztikált módon írni, ezért röviden így foglalnám össze  a mai futásom alkalmat: a pics@ba.

Holnap egész napos wamp és én a délutáni, utolsó táska készítése közben arra gondoltam, hogy jaj, sietnem kellene, mert este még egyet szeretnék futni. Aztán mire odaértem, hogy gyerünk, addigra a szomszéd néni kiült a padra, egy egész kvartett gyűlt köré, én pedig ezen a ponton éreztem, hoyg még nem fejlődött ki bennem a futók egészséges öntudata, merthogy én nem vagyok hajlandó kilépni a futós rucimban eléjük.A hirtelen halál helyett a lassú elvérzést választottam, 10 percenként néztem ki, hogy mi van, sokszor nem is beszélgettek, csak ültek, tessék legalább pletykálni, hogy érezzem a miértet. Iszonyú lassan fogyatkoztak meg, egyszerre  mindig csak eggyel lettek kevesebben, így 8 -kor indultam el, de már közben is azt éreztem, hogy talán ki kellene hagynom, elvégre háromszor futottam a héten, de neeem, én, ha valamit, azt rendesen és különben is, úgy terveztem, hogy csak a szoborig és vissza, az meg már két hete is ment.

Két hete lehet, hogy ment, de ma nem. Nem tudtam elfutni a szoborig, a lovak előtt meg kellett álljak, nem az volt, hogy éreztem a bennem növekvő fenyegetést, hogy most már aztán mindjárt megállok, hanem meg kellett álljak, mert se kép, se hang, se láb, se tüdő. Aztán meg már szív sem. Elvánszorogtam még valameddig, de hogy teljes legyen a megaláztatás, jött két hegylakó (a fiatal Siegfried-ek) és üdén elkocogtak mellettem. 

Én azért mentem a héten négyszer futni (azért is*), mert nekem van egy aggodalmam, ami minden futás előtt elkap (amikor meg nem futok, akkor meg azért), mégpedig az, hogy egyszer csak a testem elfelejti, hoyg neki futnia kell. Hogy elfelejti, hogy már edzésben van és egyszer csak leáll és csodálkozva néz,  hogy mégis mit kívánok tőle. Ez nekem komoly félelmem, nyilván ennek az is az oka, hogy nem hiszem el, hoyg képes vagyok másfél km-t lassan, de egyben lekocogni és az is megeshet, hogy én keltem életre ezt a félelmet, na de azért most mégis. A pics@ba.

(1 km)

* meg azért is, mert vitt a lendület, a felismerés, hoyg meg tudom csinálni, hogy haladok, hogy sikerül, meg ilyenek, tehát kettős természetű a dolog


30 megjegyzés :

  1. Igen, ilyenek ezek a hullámvölgyek. És még lesznek. A futás sokszor lelkiállapot kérdése is, és ha nem akkor és úgy van ahogy az ember eltervezi akkor nem is olyan lesz. De a lényeg, hogy lentről mindig felfele megy az ember, nem csak futás közben, hanem a hullámvölgyből is. Úgyhogy holnap jobb lesz, vagy holnapután. És akkor meg nem kell érdekeljen a szomszéd néni és más sem. Csak megsúgom, hogy ők már úgyis tudják, hogy futsz, és a szerelésedet is ismerik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsolti és Ági is jelezték és figyelmeztettek erre, meg nem szűnök elég hálás lenni nektek ezért, mert enélkül most mehetnék a Dunába tölteléknek. azért ez így is arculcsapás volt, ott álltam lihegve és dühösen, tök értetlenül és nagyon rosszul esett, hoyg semmim sem úgy működik,mint kellene. egészen pontosan semmim sem működik.

      és ez durva.és utálom.

      És ilyenkor egyébként hogyan lesz? megyek hétfőn és visszaváltozom eredeti állapotomba vagy készüljek fel a köv. csapásra? és más ezt hoyg élte meg? meg ilyenek.:(

      Törlés
    2. Az úgy lesz, hogy időnként jönnek ilyen sz.r futások. Lesz, amikor már előre tudni fogod, hogy a mai szenvedés lesz, de lesz, amikor teljesen váratlanul ér majd. Mindegy, mennyi ideje futsz vagy hány km-et, ilyenek vannak. Ami régen könnyedén ment, most meggyötör. Aztán lesz olyan is, amikor teljesen váratlanul fantasztikus lesz, minden egybevág majd. Na ezek az alkalmak fogják tartani benned a lelket, hogy miért is szeretsz futni :)

      Törlés
    3. Igen, hétfőn lehet úgy megy mint régen. Szerintem mindenkinek rosszul esik, de az ember tudatosítja, hogy ezek vannak, és tudomásul kell ezt venni. És minél hamarabb elfelejteni. Egyébként szerintem mindenkit bosszant.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom miért lett kettő a kommentemből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hogy a fejembe véssem, hoyg ilyen volt, van és lesz! :)

      Törlés
  4. You're a hero, akkor is. Ha valaki valaha rávesz a futásra, az te leszel, éppen az ilyen őszinte posztjaiddal. :) (Juli)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juli, abban biztos lehetsz, hogy én megmondom az igazat, ha szar, akkor azt. nem fogok vetíteni, minek? és ez szar volt. de majd hétfőn, odacsapok én magamnak! esetleg nem....
      de futni megyek :)

      Törlés
    2. Ezt szeretjük. Hogy nem csak a rózsaszín felhőkben úszkáló érzésekről írsz. :)

      Törlés
  5. Én is voltam ma futni, 1,5 km-t. És már közben megfájdult a fejem. És azóta is fáj. És egyre jobban. Annamari Te tudod miért lehet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem igen ritka kivételektől eltekintve sosem fájt a fejem sem futástól sem mástól, csak a terhesség alatt. Fogalmam nincs mitől jöhet elő.

      Törlés
    2. na jó,engem hagyjunk, mivel nekem kicsit tényleg fáj a bal térdem, azt olvastam, hogy Vikinek is a térde fáj, tudjátok, itt most csak az fájhat, ami nekem, elnézést... miért nem szóltok, hoyg hülye vagyok?

      (Viki: eleget ittál??)

      Törlés
  6. a térdfájás, az nagyon nem vioc,bemelegítettél rendesen, Viki?

    VálaszTörlés
  7. Áprilisban kétszer szakadt el a cérna. Első alkalommal elindultam lelkesen, és 800 méter után elkezdtem iszonyúan fulladni, fel kellett adni.
    Másodszor ugyanez volt, mondtam, rohaggyámeg, csináltam tovább. Egészen 812 métert haladtam (mérte a Nike!), aztán szépen megtántorodtam, majd leültem egy kerítésre, hogy ne essek össze. Tíz perc pihenés után elkezdtem rugdosni a környező tereptárgyakat, és sírva hazaszédelegtem, majd otthon káromkodtam rikácsolva, szétdobáltam a cuccomat, kettétéptem szépen a fülhallgatómat és egyéb nőies és szimpatikus megnyilvánulások. Ott bőgtem a DK-ban, hogy mostmileszúristen?!
    2 nap múlva újratábla, simán ment minden.

    Ja, és amit mondani akarok ezzel a hosszas szövegeléssel: Van, hogy szar, és van, hogy apicsába. Ha több ilyen van, akkor állj le egy hétre és mondjuk ne fuss, csak gyalogolj, sőt, sétálj.
    Van olyan, hogy nem esik jól sportolni, akkor valami mást kell csinálni, vagy semmit. Pár nap, egy hét szünet és utána boldogan fogsz suhanni.

    Szerintem jogunk van félbehagyni, feladni, visszafordulni, hazamenni, odabaszni mindent, aztán másnap újra kimenni és megcsinálni. De csak addig, amíg végül MEGCSINÁLJUK.
    :)

    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, ez pl. nagyon jó, hogy leírjátok, hogy ti is szenvedtek, nektek is megy rosszul, ti is tántorogtok a csökkent teljesítmény miatt és hogy ti is csapkodtok, ez utóbbi a legeslegjobb.
      de tényleg. köszönöm!

      Törlés
  8. Ma én is rövidebbet futottam, mint terveztem. Részben a bokafájdalmam miatt, mert okosan tegnapelőtt nem szorítottam meg rendesen a cipőfűzőt és azóta slattyog az egyik bokám. De pl. tegnap ez a tény sem tántorított el, ma meg igen. Ez van. Majd máskor lesz jobb, és amúgy is azzal vigasztalom magam, hogy két hónapja még ennyit se tudtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, végülis örülök, csak azért megdöbbentem nagyon, szeretem a kiegyensúlyozott, ám fokozatos fejlődést. mi az, hogy, nem megy??

      a bokákra, térdekre nagyon vigyázni!

      Törlés
  9. Harmadszorra írom meg ezt a hozzászólást, mert a rendszer valahogy mindig 'lenullázza' küldéskor. Aztán végül lehet, hogy háromszor fog megjelenni...
    Szóval az jutott még eszembe, kedves Rita, hogy szerintem sokat segítene, ha néha olyan mozgásformát csinálnál, amit kifejezetten szeretsz. Mondjuk úszás, tollaslabda, biciklizés ilyesmi... Amiben örömödet leled.
    Én heti egyszer eljárok úszni, ami nagyon kellemesen kikapcsol. Igaz, hogy a város másik végére el kell hozzá buszoznom, szóval kicsit macera, de megéri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. talán nem teljesen vagyok érthető, mert szarkasztikus vagyok és szeretek nyafogni, meg egyébként is ironikus vagyok, de én kezdem kedvelni a futást. csak ilyen a stílusom, általában mindig, ha bajom van,akkor ez felerősödik. mindehhez még félek is kimondani az elköteleződés szavát, ezért csak óvatosan pedzegetem, hogy igen, talán ez jó lesz nekem...

      mindemellett pedig igazad van, egyelőre az időt és a lehetőséget még keresem hozzá, de tényleg igazad van.

      Törlés
  10. A sokadik újrakezdésem (miután már 1x a nulláról eljutottam arra a szintre, hogy 15 kilit tudok egyben futni) egy-egy 4 km-es állomáspontja. Vígaszul. Vagy okulásul. :)))

    04.30.
    Otthonról le Vízivároson át a 0-ig (8:58), majd ki 3 km (6:45 - 6:56 - 6:54) meg vissza a maradék (2:00), ez kb. 4.6 km, vagy egy kicsit több.
    Na, ma aztán semmi, de semmi kedvem nem volt elindulni, de arra gondoltam, hogy Neki aztán sokkal, de sokkal nehezebb, és mégis...
    Szóval, megint csak bebizonyosodott, hogy csak addig nehéz, míg az ember felveszi a cipőt és kilép az ajtón, mert végül is nagyon jólesett :) És még csak meg se áztam.


    05.15.
    Nem is volt kedvem elindulni, de Gábor rábeszélt - ő is jött.
    Na, olyan is lett. Kínlódás volt az egész, fokozatosan lassultam, a bal hátsó combizmomat megint sikerült meghúznom (talán tegnap?) és már a felénél abba akartam hagyni. A végén már csak azon igyekeztem, hogy harmincon belül maradjak :( Úgyhogy max. titkosírással jegyzem be a km-eket. Vagyis inkább úgyse.
    Válogatott káromkodások jutottak eszembe - leginkább a prostik vérét emlegettem. (A zuramtól tanultam.) Phű.

    Hát így, Rita! :))))))

    P.S.: Amúgy a (eredetiben linknek jelölve) "Neki aztán sokkal, de sokkal nehezebb és mégis...." ez Téged jelent..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az hogy lehet, hogy én megint nem találom a blogod? amit a múltkor meg már igen? belinkelnéd ide? megköszönném...

      szóval, te is, fiam,Brutus... nagyon durva, ha mist azt mondom,teljessé kezd válni a megnyugvás? csak abban az értelemben, hogy ez egy bevett szokás ezek szerint. és még csak nem is ígérem, hogy ha majd én 8 km -eket fogok futni, akkor nem fog zavarni, ha "csak" 4,6 lesz belőle egy nap. mert fog., szóval,értem.

      Törlés
    2. Ment e-Mail.

      És lesz olyan is, hogy utálni fogod a 8-at.
      Meg imádni a 12 kilit.
      Meg utálni a négyet is. :)))))
      És persze fog zavarni. De másnap kimész, aztán lazán futod a tízest.

      Mondjuk öreg nénikkel kapcsolatban igaza volt annak, aki azt írta, hogy úgyis tudják már, hogy mit, mikor és hogyan csinálsz ! :)))))
      Legfeljebb odaszólsz: "Csók, Mari néni, kapja fel a szoknyáját, aztán repesszen velem a lovakig/szoborig!" :)

      Törlés
  11. Azon gondolkodtam egy nap, amit Lubics Szilvi mondott az UB-n: Hogy neki soha nem volt gondja az, hogy fusson-e vagy sem. Nekünk sokunknak viszont igenis az. Hogy még 5 kilót, még 10 kilót, még 15 kilót fogyni kell ahhoz, hogy sérülésmentesen futhassunk. Ő csak kiment először és futott 5 km-t.
    Nekünk sokkal nehezebb, ugyanis messzebb van a cél, és sokkal összetettebb.

    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és még csak az sem biztos, hogy bezzeg az eredmény, meg az öröm, hogy az sokkal jobb lesz :)

      messzebbről kezdünk és tovább megyünk, ez így van. de sokan vagyunk, talán ez azért piros pont, nem?

      Törlés
    2. Én is hallottam az UB-n. Szeretném kisbetűkkel írni, hogy nagyon "csöndes" legyen, de - természetesen a teljesítményét maximálisan elismerve - akármennyit kell/kéne fogynom, nem szeretnék úgy kinézni, mint L.Sz.

      (Nota bene: Nem szabad, hogy a futás/mozgás legyen az életünk. Mert az CSAK az életünknek EGY része.)

      És persze nem gondja, hogy fusson. De nem beszélt róla, hogy előfordul-e vele, hogy CSAK ÚGY, egyedül kiül pl. a folyópartra egy órára és SEMMIT nem csinál...
      Pedig milyen jó az!!!!

      Törlés
  12. Ó, hát Szilvi A Lubics Szilvia, ő egy önálló kategóriája a futásnak és a létezésnek.
    Igen, ez egy fura dolog, de lehet, hogy neki ez az Élet, érted. nem csak az élete része, hanem az élete. Jó, megérteni az ultrafutókat kevés egy pszichiáterkonzílium - és minden elismerésem az övék.
    T.

    VálaszTörlés
  13. Az jutott eszembe tegnap, hogy mi van, ha pont azért ültek ki a szomszédok, mert tudták, hogy olyankor szoktál menni futni? :D

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)