2013. június 24., hétfő

fel! épül!

A lábamat késznek nyilvánítottam, na, azért nem ablakpucoláshoz, csak futáshoz. Nem szabad elkapkodni a teljes felépülést, tudvalevő.



Fél 7-kor indultam a kocorászásra, remélem,  feljegyzik a nevem mellé, hogy akár 6-kor is képes vagyok felkelni egy kis szenvedéshez. Az a helyzet, hogy mostanra kialakult bennem egy attitűd, mégpedig az, hoyg nem kell várni arra, hoyg legyen kedvem futni, hanem egyszerűen futni kell. A múltkor beszélgettünk egy csoportban a futás általi katt-ról, arról, hoyg bedarál a futás és hogy ez kinél hogyan jelentkezik, mikor jön el, ilyenek. Én akkor hasonlóképpen nyilatkoztam, vagyis hogy  nem kell minden futásnál azt lesni árgus szemmel, hogy akkor most van-e már katt vagy sem, csinálni kell, futni kell, s egyszer azt veszi észre az ember, hogy hopp, már rég túl vagyunk a katt-on. 
(állt itt egy szexről szóló hasonlat a példa jobb megvilágítása érdekében, csak kitöröltem. a szemérem, khm.)

Ha én azzal kelek fel, hogy önvizsgálatot tartok, hogy a 10-es skálán elérem-e az ötös, minimálisan szükséges kedvet, akkor 10-ből 5-ször nem megyek futni. Sőt, a múltkor írtam, hogy még az sem garantált, hogy jólesik a futás, vagyis, előfordul, hogy a "megcsináltam" öröme mellett nem jön az eufória. De amikor jön...! Na, menni kell futni, ez van.

Ma  a múltkor éjszakai futásra tervezett új útvonalamon mentem, hát, kérem, én már elfutok a szomszéd faluba. Na jó, ez csak másfél km. De vissza is jöttem ám! Igaz, visszafelé meg kellett állnom, ezt nagyon bánom, mert utólag kiderült, hoyg 300 méterre voltam a célszalagtól, csak nem láttam, a fene sem tudta, hány kanyar van még addig, én pedig szeretem, ha látom a végállomást.

Az út jó. Kanyarog, erdő mindkét oldalon, de vannak elszórva házak is,  a célobjektum pedig zsákfalu, ami azért fontos, mert nincs nagy forgalom, mondjuk, én még bírnám a járatszámot csökkenteni, de azért az, hogy 3 km-en 6 gépjármű haladt el mellettem, az nem sok, viszont az egyik egy tömött busz volt, ez legalább ötszörös szorzóval bír. Nem mertem felnézni, hányan látták a gömbvillám aktuális mozgását cikázását.


Na de a lényeget a végére hagytam, mint étkezésnél a legfinomabb falatokat, hát PB van megint, personal best, 9 alá ment a km-enkénti sebességem!, 8,55 perc /km, nem is tudom, engem mért-e a runkeeper, vagy nem történt-e valami, mondjuk, nem kerültem-e mágneses mezőbe, ami megpörgette a telefonom vagy hogy is van ez. De  azt hiszem, én voltam. Ugye?

(3,05 km)

Holnap az ismertségről írok, csak mondom.


9 megjegyzés :

  1. Olyan lüke vagy! (bocs!!!) Lassan villám leszel, de hogy gömb???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát Viki, én ma megnéztem a fényképeket, ne tudd meg. döbbenet. de majd jövő héten lesz a hónapforduló és jön az újabb fotó, reménykedem...

      Törlés
  2. ....de ha mindezt 40 fokban teszed, akkor tök mindegy, mitől izzadsz, nem? :-) Én ennek jegyében tegnap rávetettem magam a bicajra egy hét után, pedig előtte heti 3 megvolt minimum...szégyenlem is piszkosul, hogy 11 hónap után először lógtam végig majdnem egy hetet....Kitartást és így tovább, engem a futás nem szippantott be, de irigylem a kitartásod. Nekem marad a heti 3x1 óra tekerés. :-)

    VálaszTörlés
  3. ....látom, a nickemen jelent meg...Zsófi vagyok, ismertetőjelem: csodálatos szürke virágos-csoki táskával rohangálok, amiből kettő is van, Neked köszönhetően. Egy, amibe én is beleférek, egy, meg amit hordok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsófi, nem az a lényeg, hogy mi darál be, hanem az, hogy daráljon be valami. ha bringa, akkor bringa. a 3 x 1 óra pedig tetszetős :)

      kihagyni pedig nem ér, hát már elnézést! ;)

      Törlés
  4. nekem ez a perc/km még mindig megfejthetetlen, lehet, h kicsit gondolkodnom kellene rajta és látnám az értelmét, de valahogy csak km/h-ban tudok gondolkodni..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem tudsz zavarba hozni, már mondom is: 6,72 km / óra.
      elmondanám, hogy 5,2 km/ órával kezdtem...

      Törlés
  5. Örülök, hogy jobban vagy!!!
    Még nagyobbat nőttél a szememben, hogy reggel mentél... Tettem ez ügyben én is egy próbát, de amíg egy kétéves rapszodikus éjjeli kilengései dominálják az én alvásomat, és haza kellene érnem, mielőtt a férjem dolgozni indul, ami viszont nagyon korán van, szóval mindegy, nem megy.
    És nagyon kíváncsi vagyok a holnapi bejegyzésre...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem sem menne a helyedben, csak én ezen már túl vagyok... akkor menj, amikor tudsz, ne azt nézd, hoyg más mikor, ugyan! tudod, te szabod meg magadnak...

      óh,holnap érdekes lesz, már egy ideje érlelem a dolgot egy levél kapcsán :)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)