2013. június 7., péntek

futafalu

Azt nem tudom, hogy akkor, amikor a kis 75 méteremet futottam, ezek az ifjú titánok hol voltak, mindenesetre tegnap 4, azaz négy futóval is találkoztam, mind fiatal, mind szimpatikus, mindnek tökéletes az outfit-je, mind könnyű, ruganyos léptekkel futott (nem kocorászott), egynek sem volt vörös az arca, egy sem lihegett, ez valami új faj?, kérdem én. 
És mind az én utam felé haladt, de ott konkrétan csak eggyel futottam össze, én éppen a 3. km-emet tapostam a lángoló fejemmel, mikor felbukkant a srác, mondjuk, javára írom, hogy nagyon cuki helló-t köszönt oda. Úgy emlékszem, az enyém nem volt cuki.

Nem is tudom, a rekortánról talán le tudok mondani, de javasolnom kell mobil WC-k felállítását, vége az etapok utáni bokorban pisilésnek, mire bevonszolom magam a fa alá, ott teremnek, ezek oly váratlanul csapnak le gyorsan futnak, hogy  a tevékenység valamelyik részét még tuti, hoyg látják.
És a lekörözés... ismerkednem kell az érzéssel.

Amikor visszafutottam a szoborig ( a második 1500 méter), nem is mertem sokáig pihenni, tartottam tőle, hogy a cukin köszönő fiú képes és már vissza is ér, kapkodtam is a levegőt lábaim, hogy elhagyjam a terepet. Éppen rákészültem, hogy a levezető 700 métert lenyomom, amikor meg jött a vegyes pár. Mosolyogva.  Ez most már mindig így lesz?

Elég megsemmisítő érzés volt,  de mire hazaértem, már átértékeltem a dolgot, hát figyusz, egy sem volt az én korosztályomból, olyan 20 év és 25 kiló volt köztünk, szerintem így azért könnyebb, vállalom, hoyg rangidős vagyok. Legyen rá büszkék, hogy velem futhatnak egy úton. Muhaha.

(ma nem megyek futni, pihenni kell, ezt én Pesten teszem, rohangálok)

(3, 5 km - de három részletben, borzalmas tempóban,  ugye)


6 megjegyzés :

  1. A feleségem megjegyezte a múltkor, hogy buszból, autóból, vagy csak úgy séta közben hogy megnézem mindig a futókat. Meg hát és legbelül magamban, mindig kiáltok egy nagy hajrát nekik (lehet, hogy jó lenne, nem csak magamban, hanem fennhangon is, de félek, hogy hülyének néznek...) De a túlsúlyos futóknak örülök a legjobban, akkor dobban a legnagyobbat a szívem. Szerintem ezek a fiatal fiúk-lányok is így vannak ezzel. Örülj neki, hogy találkoztál velük, biztos ők is örülnek neked! Pár hét és együtt fogtok futkosni! :)

    VálaszTörlés
  2. "De a túlsúlyos futóknak örülök a legjobban, akkor dobban a legnagyobbat a szívem. Szerintem ezek a fiatal fiúk-lányok is így vannak ezzel. Örülj neki, hogy találkoztál velük, biztos ők is örülnek neked! Pár hét és együtt fogtok futkosni! :)"


    Lájk a Gönczi Zsoltnak :))))

    VálaszTörlés
  3. Én is így vagyok, mint Zsolt(i), teljesen beleborzongok, ha futót látok valahol jártamban-keltemben, olyan szép látvány, hát nem? Hosszan nézek utánuk, és magamban azt gondolom, hogy de jó neki, hogy fut, nyilván az én családom is unja már nagyon, bár talán a férjem nem, mert venni akar egy pár futócipőt magának...
    Ragályos ez, én mondom, ragályos!
    Futás közben is szeretek más futókkal összefutni, már az sem zavar, ha a kajakos/kenus/evezős fiúk szemtelen tempóval lehagynak, ilyenkor mindig jókat kuncogok magamban, hogy mennyire amatőr vagyok. Egyszer próbáltam felvenni egy srác tempóját, 50 méter után azt gondoltam, ott maradok, alig kaptam levegőt.
    Meg a nagyon vékony, és nagyon fiatal lányok... Ők is külön réteg. Ilyenkor meg mindig azt mondom magamnak, hogy nyugi, te már szültél 3 gyereket, meg nem vagy húsz éves sem. Hatni szokott.
    Hajrá, Zazálea, fuss!!!
    (Off: e-mailben kértem tőled árajánlatot, és tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, wamp meg minden, de majd válaszolsz, ugye?)

    VálaszTörlés
  4. Hát ha tényleg csak most jelentek meg, annak az az egy oka lehet, hogy olvassák a blogot, és direkt veled akarnak találkozni :)
    Mert inspirálod őket is :) Szóval örülj csak neki! Csendben jegyzem meg amúgy, hogy én biztos utálnám, de te már 3-4* annyit futsz, mint most én, szóval neked már nem kell utálni :)

    VálaszTörlés
  5. most egyben válaszolok,mert most estünk haza és nagyon kifacsart a város. szóval: ez afféle optimalizált változat, amit mondtok, hogy itt engem (a kövéreket) mki örömmel néz,ahogy kocorászom, mert milyen jó,hogy mozgok és drukkolnak nekem. tartok tőle, hoyg nem így van, de majd ha sokszor összefutok a titánokkal,majd csak szóba elegyedünk és rákérdezek, hogy ugyehogy??
    ha nem,lesz nagy bajuk,most szólok, már csak a tekintélyem miatt is. :)

    másrészről meg biztos lesznek nehézségek ebben a történetben, mert nem véletlenül futnak ők sem erre, az egyetlen viszonylag sík terep a falu környékén, mondtam én eddig is, de most a létszám matematikailag is igazol engem. szóval, hoyg nehézség. sztem lesz, mert nehezen viselem futás közben az embereket, akik pedig lehagynak azokat különösen, és kialakult ma bennem egy (újabb) aggódás, mégpedig az, hogy majd meg akarok felelni egy fel sem állított elvárásrendszernek. de majd legyőzöm, legalábbis rajta vagyok.

    leszek. ha megérzem. meg hát nyafogok majd egyet-kettőt, ti majd jól helyretesztek és kerek lesz a világ. ;)

    VálaszTörlés
  6. Először engem is zavartak a futótársak (télen nem voltunk túl sokan az aszfalton), de ma már örülök nekik, nekem erőt adnak, akkor is, ha lehagynak, ha húszévesek, ha terminátorok. Akkor is hozzájuk tartozom, mert én is futó vagyok, tök mindegy, hogy mennyit vagy milyen gyorsan futok. Ahogy te is, ti is. És igen, óriási respect a túlsúlyosaknak, tőlem mindig extra mosolyt kapnak, mert tényleg örülök, hogy ott vannak és csinálják.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)