2013. május 30., csütörtök

mérföldkő I.

Na, kérem szépen.

1 kilométer egyben, egy szuszra, abszolválva. (ez a legnagyobb betűtípus itt)

Mondjuk, most fáj a fenekem, a derekam, a karom és biztosan fáj a kisujjam is, meg a fülem is, de ez nagyon jóleső érzés, ma többször nyújtózkodom, mint máskor, ennyi.
Mutatok két képet, csak a tanulság kedvéért. Ez tehát a 6. hetem, hogy felálltam a fotelből dolgozóasztal mellől. Úgy kezdtem, hoyg 75 méter egyben, ugye. Akkor még nem készítettem endomondo-s cuccot, most utólag megcsináltam, de alig bírtam belőni ezt a távot, viszont akartam, hoyg érződjön a dolog súlya, nagyjából látható a két térképen, hogy honnan és hová, szerintem érzékelhető a növekedés.


Nem mondom, a tempóm továbbra is tragikus, s bár zavar, de most nem érdekel, hadd élvezzem már ki az örömem, majd lesz valami tempó is, most egyelőre csak táv van. Hehehe. Fogok én még nyafogni, nem kell félni.
Viszont 1 kilométer, és azért ne felejtkezzünk el arról a + 20 méterről sem, szívem szerint a centiket is mérném. Úgy történt egyébként, hogy mivel a férjem szobráig már vagy háromszor elfutottam (810 méter), gondoltam, hoyg ne már, hoyg nem tudok továbbfutni, ne már, és az van, hogy ez a nyamvadt terep nagyon megvisel engem, mert vagy felfelé, vagy lefelé, és csak nagyon ritkán vízszintesen, de éppen van az a 30 méter, amikor a szoborig (a térképen egy éles sarokban van) aszfalt van és lefelémenet (visszafelé meg majd...felfelé), és akkor bekanyarodtam és mentem tovább. Ott megint nem sík és megint nem aszfalt, hanem valami földútnak álcázott római kori maradványút lehet, köves, nagyon szar futni rajta, de én (a hős), csak mentem tovább, mígnem egyszer csak megálltam. Nem én, a lábam.
Én úgy lihegtem, mintha a többiekkel most az UB-t teljesíteném, de azért meg lehet nyugodni, hoyg az első mozdulattal a telefonhoz nyúltam, hoyg megállítsam az endomondo-t. Akkor láttam, hogy 1,02 km, vagy ahogy Zsolt mondta nekem, 1020 méter, mennyivel jobban hangzik, hát na.

Mondjuk, egy bajom volt, hoyg innen haza kellett valahogy térnem és ami idejövet lefelé volt, az a fizika törvényei alapján várhatóan felfelé lesz, és innen sokkal nehezebb az út, mert míg a lovakig eljutok, lesz vagy 200méter emelkedő, én meg azt nagyon rühellem, nem elég, hogy azt kell nézzem, hogy ne lépjek egy mélyedésbe (terepfutás, love), de még a kezemmel a tüdőm is kapjam el, mielőtt kicsúszik, nem vagyok én superhero. Csak sima.

Visszafutottam (sőt, ráraktam még 20 métert, tehát másodjára 1040 méter), hegynek fel nekem semmi,  aha, csak Rejtő hangos könyvének 4.fejezetét majd még egyszer meg kell hallgassam, mert vannak üres foltok, se kép, se hang. Meg kellett egyszer állnom, majdnem az emelkedő tetején, muszáj volt, de továbbmentem és utána már egyszer sem.

Hát mit mondjak. Rogyadoztak a kis pufi térdeim, a tüdőm szakadozott, a karom felemelni is alig, a szívem a torkomban, de egyébként is, mintha a szerveim elcsúsztak volna valahová, az agyam sem volt teljesen magánál, de azért én így is éreztem, hogy na. Sőt: na!Azt a leborultszivarvégit.

Ezek után lemásztam a dombomról a hídig (nem mértem az időt, szerencsére), és még mindig nem állhatott helyre az  összeköttetés az agyam és egyéb szerveim / testrészeim között, mert kétszer csináltam végig a nyújtást, magamtól, örömmel, jólesően.

Majd hazabattyogtam büdösen, boldogan és valahogy belemásztam a fürdőkádba.

29 megjegyzés :

  1. "a kezemmel a tüdőm is kapjam el..." haláli a humorod Zazi :D gratulálok a nagy teljesítményhez!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az érzés volt haláli, szó szerint ;)
      köszi, Melinda, remélem, lesz folytatása :)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. most mondd meg :) mondjuk, a tempóm nevetséges :)

      Törlés
  3. Gratulálok! Szuper teljesítmény!
    Hétfőn esőben futottam, mert mikor végre elállt, azon nyomban elkezdtem bemelegíteni, de mire kiléptem az ajtón, már megint esett. Akkor már nem fordultam vissza, nem akartam a testemmel kiszúrni (utalva a 18+ bejegyzéshez...), fel voltam készülve mindenhogy, nehogy már ne legyen semmi, szóval kimentem, futottam, az eső egyre jobban kopogott a sapkám simlijén, éreztem, a combomra is esik, a sötétben már nem láttam a pocsolyákat, egymás után trappoltam bele majdnem mindegyikbe, de nem bántam, irtó jó volt esőben futni, nem voltak emberek, nem kellett kerülgetnem senkit, a levegő fantasztikus volt, hársfa- és esőillat mindenütt, csak akkor jöttem haza, amikor már ömlött. Már csucsogott a cipőmben a zoknim.
    Hogy miért írtam le mindezt? Mert rád gondoltam az elején. Arra, hogy ha te ennyire kitartó vagy, nem tehetem meg, hogy nem megyek ki egy kis eső miatt. És kimentem, és az egyik legélvezetesebb futásom lett.
    Hajrá tovább, Zazálea!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok, szuper ügyes vagy!!!!

    VálaszTörlés
  5. nagyon kell magam disztingválnom, hogy nem mondjam azt, hogy ez k.jó. pedig az. én már úgy szeretnék egyszer esőben futni, csak azért ne zuhogjon és ne legyen villámlás, ha szabad kérnem, szóval,speciálisan essen, úgy, ahogy nekem jó.és ez még nem történt meg, de biztosan lesz.

    a legjobb ebben a blogban pedig az, ahogy egymást motiváljuk, én először azt hittem, hogy én magamat, legfeljebb ti engem, az,hogy én másokat, fel sem merült bennem, és most meg már az van, hoyg oda-vissza ható mozgás ez, ti engem és titeket? hihetetlen.és hihetetlenül bírom.:)

    szerintem szuper vagy, elhatároztad magad, megadtad magad, megcsináltad,minden időjárási izé ellenére, sőt, élvezted. Marcsi irigy lenne rád.:)

    a testnek pedig, ha már egyszer felkészült és megadta magát,meg kell adni, ami jár neki, nincs mese, ez van. :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez Dominikának ment,de bárki másnak is, persze :)

      Törlés
  6. blogspot miért nem tud lájk ikont mutatni? ;-)

    VálaszTörlés
  7. hát azt én nem tudhatom, de érteni értem!! :DDD

    VálaszTörlés
  8. Ja, és még mást is mondok: ha itt oldalt a naplóvezetés szabálllos (és már miért ne lenne az?) 21590 métert futottál eddig. Az pedig - testvérek között is - több, mint egy félmarcsi. Szóval TÉNYLEG büszke vagyok, és Te is az lehetsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de olyan aranyosak vagytok,már tisztára meghatódtam,még pityergek is mindjárt. tudom ám, hoyg ez még semmi, de így jön majd a többi is, meg a tempóm is iszonyat rossz, döcögés, tötymörgés, de hát na, hat hete még csak. még éppen csak kibújtam a világra, nem igaz?

      a naplóvezetés nagyon szabályos, centire az, és nekem kell látnom,hoyg igen, igen, megy ez, de nem összesítettem, azt a mindenit, hogy 21 km????

      mindjárt világgá FUTOK!

      Törlés
  9. wow, de szuper vagy! óriási, h 6 hete 75 méter most meg 1020/1040:))) csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is erre igyekszem nézni, nem a fos tempómra (bocsánat), eldöcörésztem 100 méterig, hát ugyehogy. :)

      és igen, a 75 és az 1040 között mekkora már a különbség.komolyan nem hiszem el.:)

      Törlés
    2. Zazi, ne izgasd magad a tempó miatt. Azt mondják, sportolni úgy a legegészségesebb, ha úgynevezett oxigénegyensúlyban teszed, vagyis olyan tempóban, hogy közben elegendő levegőt tudj beszívni az orrodon keresztül, vagyis ne kelljen fuldokolva levegőért kapkodnod, zihálnod. Én a helyedben, ha kifogynék a szuszból, még lassabb tempóra váltanék, simán. :)
      Juli

      Törlés
    3. áh, ennél nincs lassabb ám,az a helyzet :(
      de igyekszem nem izgatni magam, csak nőjön a táv, aztán majd egyszer arra is ráfekszem. a tempóra.

      oxigénegyensúly - miket tudsz ;)

      Törlés
  10. Hát most komolyan mondom, hogy mindjárt jól itthagyom a munkahelyem és felrántom azt a futócipőt...! Márminthogy olyannyira inspiráló ez a bejegyzés! :))
    Nagy-nagy gratulaaaaaaa!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. inspiráló vagyok? én??? lehetetlen.
      köszönöm, köszönöm,köszönöm, annyira jók vagytok, hogy biztattok..!!!

      Törlés
    2. Én is ma csak miattad mentem futni, mert nem és nem volt kedvem.(edzésonline-os edzésnaplóm mai bejegyzése igazolja!)
      Szóval inspirálj csak... A dicséreteket meg söpörd be. Megérdemled :)

      Törlés
  11. Rita, nagyon büszke lehetsz magadra! S mi lesz még majd... :-)
    Én most kényszerpihenőre küldtem magam: az irodában úgy gondoltam, hogy fel tudom azt a dossziét tenni a többi 10 tetejére még, simán elfér. Hát nem fért el, a gravitáció erősebbenek bizonyult, s bizony az ágyékom és a térdem bánja! Szóval most "fotelból" futok melletted! :-)
    Megkaptad az e-mailt, amitben átküldtem az én edzéstervem?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem nem, kérlek,küldd el nekem még egyszer, ha lehet!
      nyirati.rita@gmail.com
      vagy
      zazaleabag@gmail.com

      térdet kímélni MUSZÁJ.
      iratot magasra rakni TILOS.
      uff.

      Törlés
    2. Küldtem az imént újra a levelet: 2013.05.30. 21.00 - csak mert itten valahogy más időzóna van! :-)

      Törlés
  12. Hurrá-hurrá-hurrá!
    Megy ez, csak szenvedni kell érte egy kicsit. És majd még mennyivel több lesz ez nemsokára...
    Én nem km-ben mérem a témát, hanem kutyasétálós körben :) És ma először nem kellett megállnom egyszer se.
    Azért azt hozzáteszem, hogy elindulni mindig nagyon-nagyon nehezemre esik, és az első 200m-en mindig meghalok. Én hetente 4x szeretnék futni, és a mostani távot addig nem emelem amíg szenvedés nélkül le nem tudom futni.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)