2013. május 17., péntek

a lovakig elfutok, ugye?

Meg tudom magyarázni, hoyg miért nem lett  két hosszabbítás

Az történt, hogy reggel felzaklatódtam, bőgtem rendesen, ahoyg kell és mivel délben megint Pestre kellett volna mennem, először (before bőgés) gondoltam, hoyg majd délelőtt egyet futok, aztán meg (after bőgés) arra gondoltam, hogy ebben a ramaty lelkiállapotban nem futok, aztán meg a kettő kombinációját gondoltam, vagyis, hogy ramaty állapotú lélek ramaty állapotú testet kíván, csak az univerzum békessége kedvéért.

És elmentem futni és eléggé magam alatt voltam, csak ennek tudhatom be, hoyg a lovakig elfutottam. Ama nagy kétségbeesésben, ugye. A tempóm rémisztő lehetett, de azért 370 méter az 370 méter. Szívem szerint 48-as betűmérettel írnám, de azt meghagyom az 1 km-es szakasznak.

Háromszor futottam le és igazából itt a táv növelése (szerdán 250 méter volt) mellett még két említésre érdemes tényező is van, ezeket  talán még relevánsabbnak tartom, mint magát a távot.


Egy: ha délben megyek Pestre, akkor is betervezem a futást. Mivel ez nem teljesen tudatosan történt, főképpen büszke vagyok magamra, nem mondom, hoyg napi rutin, meg ösztön, de valamiféle belső késztetés mégiscsak működhet bennem, ha én, a világ lustája,  ezt megteszem. Iszonyú jó érzés ez a rádöbbenés.

Kettő: vacak lelkiállapotban tettem meg mindezt, tehát a korábbi stresszkezelési gyakorlatomat (együk ki a hűtőt, majd  bőgjünk újra, ezúttal azon, hogy kiettük a hűtőt) nem leraktam, hanem ledobtam magamról (sejtem, hoyg nem véglegesen, oké, nem szállok el magamtól, de most igen), vagyis az történt, hogy miután változtatni nem tudtam a dolgok menetén, arra gondoltam, hogy most úgyis ezen pörgök ezerrel, akkor ha elmennék futni és ott a szokásos szenvedős, lihegős formámat hozom (és miért hoznék mást??), akkor arra az időtartamra, míg futok és szenvedek, tuti, hoyg nem rugózom a témán, elterelődik a figyelmem, az pedig csak jó lehet. Értem én, hoyg nem teljesen így kellett volna, hanem valahogy úgy, hogy futok, futok, és a végtelen csönd, a fizikai megterhelés, a friss levegő,  a kifejtett erő és a természet lágy öle majd oldja bennem a feszültséget, én pedig kisimult arccal térek haza szerető férjem karjaiba - de basszus, szerintem ez tök jó, én ezt sikernek könyvelem el, lehet, hogy figyelemelterelés volt az első gondolatom,  na  de mivel tereltem el, mivel? naugye.

Szóval, a lovakig elfutottam, 3 x 370 méter, igen jól esik leírnom még egyszer. Már szinte kéjelgek.

Na, és még az is van, hoyg holnap reggel meg irány Tihany,  hát az végképp nem az én terepem, Nagy-Kopaszon futni biztosan csodálatos annak, aki bírja. De viszem a cipőm (alapfelszerelés) és Zé majd levisz a bekötőúthoz, Füred felé fogok futni. Ezen azért izgulok, mert én egyedül szeretek futni, ne lásson senki,  ne jöjjön senki sem mögöttem, sem előttem, de még egy km-ről se közelítsenek meg (sikítok),  nem tudom, nem kéne-e szemellenző. Mindenesetre először fogok tehát nemcsak nyilvánosság előtt futni, hanem sík terepen is, na, majd hétfőn este megmondom a tutit.


11 megjegyzés :

  1. Nem pont ehhez a bejegyzéshez illő a mondókám, de ez az utsó, ezért ide írom: most fedeztem fel ezt a blogod, néhány bejegyzést elolvastam, és amiért billentyűzetet ragadtam, hogy GRATULÁLJAK! Elkezdted, és kitartasz, és máris egyre jobban megy, és én ezt irtóra tisztelem. Még biztatni is szeretnélek, így virtuális ismerősként: hajrá, és így tovább, és pozitív példa vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sztem ez egészséges szimbiózis akkor,Irenka, mert én meg belőletek merítgetek erőt, oké,magamból is,persze, de nem tagadom, hoyg kell az ilyen visszacsatolás,mert az jó.:)

      köszönöm!

      Törlés
  2. Azért arra vigyázz, hogy lejtőn lefele ne nagyon fuss, mert a "futóműveid" nincsenek hozzászokva az ilyen terheléshez. Emelkedőn gyalogolj, lejtőn nagyon vigyázz, de egyébként fuss, ha teheted.
    Ami a hűtő kifosztását illeti, nagy gratula! Bőgni futás után is lehet, ha ez könnyít rajtad, de a hűtőt nem muszáj kienni. Jó kezdet, hogy ellent tudtál állni, ez jusson eszedbe a következő alkalommal is. Az ilyen nehéz napokon mindig ezek jussanak eszedbe, ne a hűtő.
    Hidd el, jó úton haladsz, harcolsz, látszik már az eredmény is és TE dolgoztál meg érte!
    Csak így tovább, és ne feledd, sokan figyelnek :) és amikor szükséged van rá, jön a segítség és a bátorítás is! Ez adjon neked erőt!

    VálaszTörlés
  3. "Egyedül szeretek futni" wow! Le a kalappal!

    Ági (aki eddig read only üzemmódban drukkolt)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gyere csak és kommentelj, egyébként meg hát tényleg egyedül, ne lásson senki, ne szóljon senki hozzám és legfőképp, hoyg le ne előzzön senki :D

      Törlés
  4. Én is jobban szeretek egyedül futni. Elég nekem a magam zihálása, ráadásul ha valaki fut velem, akkor húz, mert előzőset kell játszani feltétlenül. Ha csak ott van valaki a környéken, akkor is lépést nyújtok, nagyon futni kezdek és a végén az van, hogy kifulladok vagy le kell állnom.
    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a leállás nekem 400 méternél is megvan EGYEDÜL, ha meg
      még nem is a magam tempójában megyek:(

      sokat kell még fejlődnöm, hogy tudjak mással futni... de csak eljön, nemdebár?

      Törlés
    2. De ha azért állsz le vagy váltasz sétára mert elfáradtál a saját tempódban, az hosszabb táv után van.
      Ha valaki húz (így jártam kábé a szombati váltóban), akkor hamarabb megdöglesz, mert nem a te tempód. :) Nömmindegy.

      Törlés
    3. a 400 méter már hosszabb táv? mert akkor oké :D
      egyébként tök igazad van, ha gyorsabban kellene futnom (még ennél is.... muhahaha), akkor 151 méter lenne :(

      Törlés
  5. Hát ez szuper, fantasztikus, fenomenális vagy!!! :)

    Amúgy 3x370, az már több, mint 1 km, mehet a 48-as betűméret :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd ha egyben megy, ezek a méterek még nem jók, 370-re kis öröm (de öröm!) jár, majd 1000-nél, azt figyeljétek, mi lesz itt! :)

      de azért haladok, ugye???

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)