2013. május 29., szerda

célod?

Van.

Szóval, van nekem ez a szuper Györgyim, akit én már régebb óta ismerek, mert együtt diplomáztunk kétszer is, és csináltam vele egyszer egy interjút, Ennek következményeként vettem meg a futócipőmet, veszélyes a csaj, na. A lényeg az, csak messziről kezdem szokásom szerint, hogy Györgyit olvasgattam tegnap munka közben és bár most nem találom pont azt a bejegyzését, de írta valahol, hogy meg kell határozni a futásban is a célokat és akkor ezen én (szintén munka közben) gondolkoztam. Hosszan.

(Közben megtaláltam, itt írja.)

Most őszintén, milyen futós céljai lehetnek egy túlsúlyos nőnek? Mert futással kapcsolatos cél, az nyilván van, fogyni szeretnék, nem keveset. Szeretném, ha formálódnék, meg azt is szeretném, ha jobb lenne az edzettségem (egyáltalán: ha lenne), ha fittebb lennék, ha nem lihegnék lépcsőkön. Ha nem verne a szívem veszettül 5 méter után. De ez mind járulékos, mind a futás következménye lesz (legyünk optimisták), hogy magával a futással kapcsolatban mit szeretnék elérni? Húh.

Én nem tudok maratonra gondolni, tudom, hoyg sokakat doppingol, de engem biztosan nem, kiver a víz, ha ilyen távokat hallok, nekem ennél sokkal közelebbi cél kell, sokkal reálisabb, mert ismerem magam, hogy képes vagyok feladni az elérhetetlen messzeségből rám (gúnyosan) kacsintgató célokat. Amikor az endomondo-t próbálgattam, erőszakoskodott velem, hogy de, igenis, mondjak célt, mert az kell. Én akkor beírtam az 5 km-t, hogy milyen jó lenne, ha 1 év múlva tudnék 5 km-t futni. Mármint egyben, egy szuszra. Endomondo meg, a nevéhez híven, boldog volt.

Valahogy úgy szeretném meghatározni a célt, hogy egyrészt elérhető legyen, kitartó munkával, de mégiscsak, másrészt ne legyen túl könnyen elérhető, kelljen nekem energiát belefeccölnöm, ugye. Ezt most akkor hogyan is?

Végül arra jutottam, hoyg vegyük alapul azt, ami most van, most pedig az van, hoyg egyben még nem futom le azt a nyamvadt 1 km-t (mánia, tudom), tehát ha ebből indulok ki, akkor azt mondom, hoyg nyár végére szeretnék 3 km-t lefutni egyben. Vagy ez sok? Mert kevésnek biztosan nem az.Én ezzel biztosan jól elleszek egy darabig.
Ha viszont ennél konkrétabb kell, akkor meg azt mondom, hogy :

1. rövidtávú cél (2-3 hónap):
- hetente három futás
- hetente egy nem futás, hanem valami más (úszás, torna, izé)
- augusztus végére szeretnék egyben lefutni 3 km-t (sík terepen, ezt azonnal hozzáteszem)
- nyár végére szeretnék 10 kilótól megszabadulni (jut is, marad is)

2. középtávú cél:
- idén szeretném körbefutni a szigetet (nem a hajógyárit, muhaha)
- szeretnék a mostani tempómon javítani, legyen olyan 7 perc / km (képes voltam ezt írni??)

3. hosszútávú cél:
- sajnos, nem látok tovább, a szigetnél megállt az élet, a szigetfutásnál és a tempójavításnál képtelen vagyok továbblátni

Ígérem, hogy nyár végén újrapozicionálom magam, mint egy jobbfajta GPS, azonnal fogok új utat mutatni, ha esetleg alulértékeltem volna magam. Tartok tőle, hoyg nem lesz rá szükség, szóval,megyek is este kocorászni.



9 megjegyzés :

  1. Válaszok
    1. majd ha el is értem, de azért azon vagyok, na ;)

      Törlés
  2. Szerintem teljesen reális célok ezek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor jól lőttem be magam? jól belőttem magam? ;)

      (na,komolyan)

      Törlés
  3. Hm, még a sportban is meg kellene fogalmazni célokat? Annyi célt kell megfogalmazni az élet minden területén, minden időtávra... Egész életében az ember a céljait (jó esetben az almáit is egyben) kergeti, hajszolja, gürcöl értük. És mikor eléri, ahelyett hogy elégedetten letottyanna a hátsójára, újabb távlatokat szemlél. És mikor boldog? Közben, az úton, vagy csak az elérés pillanatában, vagy a vágyakozás tesz minket boldoggá... Miért van igény a konkrét, számszerű meghatározásra, miért nem fogadják el a népek az általános meghatározást (pl: kiegyensúlyozott szeretnék lenni, fittebb szeretnék lenni)Jelenleg tele van a hótaposóm a távlati, a küszöbön lévő célokkal, no meg azokkal akik számon merik rajtam kérni a saját céljaimat... Szóval most csak örülök a Te elhatározásodnak, szurkolok, hogy sikerüljön, de nem tudok együtt gondolkodni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is kell. cél sem kell mkinek, de ezt majd eldönti mki magának. nekem kell. nekem nem elég egy általános körvonalú cél, nem elég az, hogy jól érezzem magam, én szeretem, ha tudom, hoyg az a feladatom, hogy a-ból b-jussak el, és mondjuk, x idő alatt. nekem kellenek a számok, az adatok,mert nem felidegesítenek, hanem megnyugtatnak, hoyg dolgom van. én iszonyú lusta vagyok, képes lennék kihagyni egyet azért,mert esik az eső,egy másikat azért,mert süt a nap - hiszen ha csak az a célom,hogy fitt legyek, akor az megvan és akkor az jó,dédelgető érzés. ne kell annyira küzdenem már.
      közben meg, ha egyet kihagyok,akkor már kettőt is, és a lavina elindult. de ez én avgyok, nekem ezért kell.

      Törlés
  4. Nekem kellettek a célok a futáshoz. 95 kg-val semmiféle boldogságot nem találtam a futásban és a mozgásban, csak azt, hogy végre vége van. A célok segítettek, hogy menjek, csináljam, hogy ne térítsen el az, hogy most hideg van, meleg van, fáradt vagyok, sok munkám van. Amikor lement 20 kg, nem csak 2 percig hanem 30 percig tudtam fogócskázni a gyerekeimmel, nem köptem ki a tüdőm egy túra alkalmával, hanem élveztem a hegyek megmászását, na akkor jött meg a boldogság és most is tart.
    Most már csak "örömből" futok, mert jó, és élvezem és fittnek érzem magam. De ehhez kemény célok kellettek az elején.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pont így van, Anna, nálam is, és ezt igyekeztem elmagyarázni Krisztinának fentebb, hogy ha nincs cél,én nem indulok el,igen.
      lehet, hoyg ez átfordul, de ehhez nekem idő kell, meg tempó, meg távok,meg elért eredmények,amelyek továbblöknek, szóval,kellenek a célok. nekem mindenképpen.

      Törlés
  5. Nekem kellettek a célok a futáshoz. 95 kg-val semmiféle boldogságot nem találtam a futásban és a mozgásban, csak azt, hogy végre vége van. A célok segítettek, hogy menjek, csináljam, hogy ne térítsen el az, hogy most hideg van, meleg van, fáradt vagyok, sok munkám van. Amikor lement 20 kg, nem csak 2 percig hanem 30 percig tudtam fogócskázni a gyerekeimmel, nem köptem ki a tüdőm egy túra alkalmával, hanem élveztem a hegyek megmászását, na akkor jött meg a boldogság és most is tart.
    Most már csak "örömből" futok, mert jó, és élvezem és fittnek érzem magam. De ehhez kemény célok kellettek az elején.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)