Szóval, az a helyzet, hogy én azt szeretném, hogy hetente emelem 50 méterrel a távot, de csak az első két hónapban, utána már nagyobb távlatokban szeretnék gondolkodni, ne kelljen mondanom, hogy kilométerekben. Csak közben a testem, ez az eltunyult, elpuhult, ellustult, béna lekvár, ez nem tartja a lépést az elképzeléseimmel és kizárólag a saját maga tempójában tud (akar??) dolgozni, nekem meg ezt nem kellene figyelmen kívül hagyni.
Úgy is nézhetném, hogy basszus, 75 métert futottam két hete és abba is belehaltam (de aztán feltámadtam ám!), tessék, most a 200 méteres etapok vannak. Nem mondom, jobb lett volna, ha lazábban veszem, megy - nem megy, csinálom és kész, de hát én meg én vagyok és szeretném, ha menne. Mit menne, iszonyat jól menne.
Ja, hát azt nem is mondtam, hogy elkezdtem káromkodni. Én. Az etapok után és biztos azért, mert nem vagyok teljesen magamnál, kiszakad belőlem valami és az nem Istendicséret, szégyellem, szerintem hallják látják ezt odafent, hogy ez nem én vagyok, hogy nem lehetek én. Egyelőre még nem nagyon durva, de azért tőlem eléggé és tudok örülni annak, hogy nincs velem senki.
Na, lényeg a lényeg, helyretették a fejemben a dolgokat, holnap megyek újra, fogok futni és fogok gyalogolni és megállok, ha gáz, mert ahogy Zsolt mondta, lehet, hoyg nekem most úgy tűnik, hogy ez nem ugyanaz a liga, pedig az.
Hajrá Zazi! Én is most fejeztem be 7 km-t 6,5-ösön gyalogolva, és jólesett. Tegnap csak lazán bicajoztam kb. 4 km-t, etettem magam a szúnyogokkal, de még csak meg sem izzadtam becsületesen, ezért ma muszáj volt belehúznom :) Szóval hajrá MI!!!
VálaszTörlésitt is nöné voltam :)
TörlésPár dolog eszembe jutott:
VálaszTörlésa dagadt köcsög blog már ismeretes előtted? Érdemes megnézni, honnan indult és hova ért kitartással
az is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha felhagynál a tudatos "utálom a mozgást"-tal. sokszor észreveszem magamon is, hogy egy dolgot már csak azért utálok, mert megszoktam, hogy utálom, ezt hangoztatom is és akkor még jobban utálom. esetleg próbáld meg, hogy egy ideig nem foglalkozol azzal, mennyire nem szeretsz mozogni, csak tudd le a napi penzumot. akár még be is válhat. :D
nemcsak, hoyg ismerem, de a csapatnak is tagja vagyok, hihetetlen inspiratívak! :)
Törlésén meg úgy vagyok, hoyg nem megy nekem az agykontroll, agymosás, ha jól érzem magam valamiben, akkor azt tudom és tudatában vagyok, a pozitív gondolkodás nekem ugyan még nem könnyítette meg a lépteim sem konkrét, sem átvitt értelemben.
nem, nem a kedvencem a futás továbbra sem, de nekem általában semmi sem az, ami ilyen macerásan megy, viszont az, hogy ENNEK ELLENÉRE csinálom, na látod, az poztív. számomra.:)
de értem, amit mondasz és köszönöm is, Katókám :)
Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, mindenesetre nem a lényeget ragadtad ki. Nem azt mondom, hogy azt kellene mondogatni, hogy dejódejó, miközben legszívesebben meghalnánk, csak nem azt mondogatni magunknak, hogy derosszderossz. Mert ha a fejem fáj, az fáj mindenképp, de ha nagyon rákoncentrálok, hogy fáj, akkor duplán fogom érezni a fájdalmat.
TörlésMindenesetre mozogj, Zazi, mozogj! :) (fussál helyettem is, mert egy nagyon undi nyers sebet sikerült varázsolnom a lábamra, úgyhogy én most kihagyom egy pár napig:)))
ebben nálam egy hibádzik: ha nekem fáj a fejem, akkor egyszerűen nem tudok másra koncentrálni.
Törlés(mondom: nálam)
hát Katókám, sajnos, az a rossz hírem is van, hogy nem tudok helyetted futni, ugyanis az én óriási távolságokat magában foglaló futásomba már nem férsz be, nem fogok neked egy centit sem átadni,most megmondom. :DDDDD
(biztos gyorsan futottál és elestél?)
hát jó... pedig egy harminc centit igazán megérdemelnék, már csak a közös születésnapunkra való tekintettel!! :D
VálaszTörlésmuhaha, gyorsan, én aztán nem, vasárnap kidörzsölte a szandál a lábam, hétfőn ráfutottam, alapból nem is ért el odáig a cipő felső része, de ahogy előrecsúszott a lábam mozgásnál, csak kimélyítette a sebet.
nem részletezem, undormányos, de az első sportsérülésem. kivéve a gimis cooper okozta lelki sebeimet.
a Cooper nekem vörös zászló volt mindig is, nem változott.
Törlésnekem is volt vízhólyagom, képzeld, a múlt héten, csak nem mertem mondani, mert nekem is szandálos sérülés, meg hát nem is zavart a futásban, az az igazság.
bár egy kicsit már bánom, hoyg nem sajnáltattam magam.kéjesen hemepergőztem volna benne.:D