2013. május 23., csütörtök

egyébként meg ezért

Hogy ne csak mindig szenvedésről, lihegésről, zihálásról, fájó testrészekről és méterekről legyen szó.

Hanem a motivációról is.

Adott tehát egy nő, aki elérte a 40-et ( pár éve), de még túlsúlyos is. Soha nem tudott futni, de nem úgy nem tudott, hogy nem tudott kilométereket futni, hanem úgy, hogy tényleg nem tudott. Szúrt az oldala pillanatokon belül, fájt a lába, nem kapott levegőt, s bár volt, amit tudott sport témakörben csinálni, a futás nem tartozott ezek közé.
Mindehhez sokat dolgozik, rengeteget ül és elég ideges alkat is. Szerencsére azért tud nevetni magán (hogy mondjak valami jót is róla)-

Sokan kérdezik, hogy miért futok, miért nem gyalogolok, nordic walking-ozok, vagy akármi mást, mindenki a saját maga által preferált mozgásfajtát kéri számon rajtam, nincs ezzel baj, értem én. Rendes, adekvát választ azonban nem tudok adni rá. Nem tudom. Csak. Valami olyasmi lehet bennem, hogy mivel soha nem tudtam futni, mivel 40 fölött vagyok, talán éppen ideje feszegetni a határaimat. Éppen ideje, hogy amire azt mondom, áh, ez nekem nem megy, azt elsöpörjem. Hogy kilépjek a komfortzónámból. Hogy valami újba kezdjek. Hogy lelkes legyek. Hogy ne féljek a félnivalótól. Hogy legyek merész. 
(és nyilván, hogy lefogyjak. hogy tegyek az egészségemért)

A kezdeti nehézségek után (75 méter, ne feledjük, igaz, hogy ugyan hétszer lefutva, de kínok között) jöttek újabbak, minden egyes táv előtt azt gondolom, hogy na, ezt már biztosan nem tudom megcsinálni. Lehet, hogy már 350 méter, oké, azt még bírtam, de a 400-at majd biztosan nem. Ha a 400 igen, akkor az 500 már tuti nem. Tegnap is ezt éreztem, hoyg oké, fejlődöm (a fotelből felállástól,  ne felejtsük el!), de soha nem jön el az,  hoyg 1 km-t egyben lefutok. Szóval, a futás valami folyamatos kihívás is a számomra, ami izgalomban tart, mondom ezt annak ellenére, hogy a fene essen bele, tényleg szoktam szenvedni. Továbbra is úgy vagyok, hogy azt szeretem, amikor túl vagyok rajta, amikor megcsináltam, s bár néha (pl. tegnap a szoborig futásig) megtörténik velem, hogy JÓ, azért ez ritka vendég. És elég kevés ideig is marad.

Én azt nagyon jól értem, hoyg vigyázni kell a térdemre, hogy nem célszerű kövéren pufin erőltetni a dolgot, ízületek és szalagok, meg terhelés és kímélet, igen, de én tényleg vigyázok. Ezen nem múlhat. Amikor az első futás után fájni kezdett a bal térdem, többen azt mondták, hogy na, itt az intő jel,  ugye, ugye, tessék gyalogolni. Én meg iszonyúan el voltam kenődve, mert azt éreztem, ha most abbahagyom, megint a könnyebb utat választom, megint győz a realitás, én pedig megint hagyom, hogy győzzön, a harc előtt bedobom a törölközőt. Aztán megmakacsoltam magam (csak így tudom elképzelni) és kiokosodtam, hogy basszus, hát tényleg be kell melegíteni, meg nyújtani kell, tetszik vagy nem tetszik, ez is hozzátartozik. Akarsz futni? Akkor meg.... és mióta csinálom (na jó, ebben is van még mit fejlődnöm, de tegnap nagyon helyre tettek a DK-k), nem fáj. Ebből azt szűröm le, hogy hány olyan dolog lehet(ett) az életemben, amit az első fájdalomra feladtam, elvégre nem kínozhatom magam. És azt hiszem, ezt nem akarom továbbcsinálni.

Igen, .van olyan eset, amikor jobb a gyaloglás és jobb a nordic walking és  olyan is van, hogy intő jel lehet egy térdfájás, meg azt is aláírom, hogy pulzuskontroll, ízületkímélés, mindent aláírok, én csak azt szeretném, ha valaki azt mondaná, hogy igen, lehet, hoyg ez meg a te utad. Lehet, hoyg neked meg futnod kell. Vigyázz magadra, de fuss (Forest).
Ahogy a férjem teszi.

Nyilván jón zagyva lett a motivációs levelem (sietnem kell), viszont ez  bennem motoszkál napok óta,  jólesett rögzíteni, s nincs kétségem, hogy jó lesz nehéz napokon visszaolvasni.



 a lábam. mint motiváció.
(és a csodaszép narancssárga gatyám. bárhol felismerhető vagyok)



És akkor most meséljetek,ki miért fut. Gyalogol. Nordic walking-ozik. Akármi, csak motiváció legyen. És szépítés nélkül!


51 megjegyzés :

  1. Most ezt vagy korábban is megosztottad a FB-on, s elkerülte a figyelmem, vagy ejnye-bejnye, hogy nem korábban.

    Az a francos helyzet, hogy én csak elméletben rohangászok (de azt évek óta, szóval ebben profi vagyok). Hegyoldalban lakunk, szóval felfele csak fű, ami egyre nagyobb, nem tarolhatom le, lefele az utcán ha leszaladok, ki a fene gyalogol vissza? És ezzel a gondolatokkal vagyok évek óta.
    Menyasszony koromban, másik városban, ahol nagyjából egy szinten volt minden egyes lépés, na arra vágyom. Azért most induljak le autóval több km-t, hogy valahol egy parkban szaladjak?
    Gyáva nyúl vagyok. Először ehhez kell az erő, ezt a nyulat legyőzni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt most írtam csak, friss, mostanra jutottam el odáig, hogy átgondoljam, mit és miért. :)

      nekem ez nagy probléma, a sík terep teljes hiánya, egy utca sincs, ami sík terep lenne, én pedig nem tudok felfelé futni, semennyire sem, 5 centis emelkedést is megérez a lábam. most agyalok.
      az viszont igaz, hogy ha erősödöm, akkor többet fogok bírni, nemcsak távban, hanem szintben is, szóval, reménykedem.


      a nyulat legyőzni nagyon sok erő kell. bátorítsuk egymást! én most téged nagyon!

      Törlés
    2. El fog jönni az is, ahogy eddig is eljött minden, amit nem is gondoltál volna :) Én itt a faluban mást nem is tudok csinálni, csak dimben-dombon futni, és az eddigi (nem sok) versenyeimen nagyon észrevettem, mekkora előny ez, hogy én hozzá vagyok szokva! :)

      Törlés
  2. Olyan jó ez a bejegyzés. Én annyira veled vagyok, hogy ne dobd be a törülközőt, mert lesz ez még jó is. Sokkal jobb! Ugyanezeken mentem át ősszel, volt egy fázis, amikor ráadásul úgy éreztem, hogy minél többet futok, annál rosszabbul megy. Akkor egy futós ismerősöm azt mondta, hogy nagyon jó, ennek így kell lennie és meglátom, ezután csak jobb lesz. És tényleg! Viszont elkövettem minden amatőr hibát, pedig kiolvastam a netet jótanácsok, praktikák után, azt hittem, nagyon jól csinálom, közben mégsem. (és még csak nem is most kezdtem futós pályafutásomat, korábban is szívesen eljártam futni, még ha nem is ilyen kitartóan) Túl gyorsan akartam haladni, egyre többet egyre gyorsabban futni, meg is lett az eredménye, pár hét kényszerpihenő. De azóta jó, váltottam és nem futok aszfalton, csak ritkán, NAGYON figyelek arra, hogy ne akarjak túl sokat egyszerre. Magamhoz képest óriásit fejlődtem, de halkan megsúgom, hogy egy komolyabb amatőr futó is körberöhögné a tempómat. De most már tud nem érdekelni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az számít, nem?, hogy magadhoz (magamhoz) képest mennyit fejlődsz (fejlődöm. aki rám néz, nem tudja, hogy én futkorászom, de én tudom. aztán majd ő is tudni fogja és látni fogja.

      az, hoyg elmondtad, neked is magadnak kellett megtapasztalni a határaidat, az jó! mert intés nekem is. és gondolom,másnak is, aki olvassa.
      köszi! :)

      hajrá, Jucuu!

      Törlés
  3. Annyit még, hogy az, hogy nem tudsz felfelé futni, teljesen normális. Sétáld tempósan végig, ugyanaz, mintha futnád, erőnlétedet és az izmaidat is erősíti, hátrányba nem kerülsz miatta. Idővel pedig valószínűleg menni fog a futás is. (okoskodok én, aki szintén gyűlölte, hogy nem tudott sík terepen 500 métert futni és gyűlölte a köztes sétákat)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. remélem, csak erősödöm... előbb - utóbb :)

      Törlés
  4. Igen, lehet ez a Te utad.

    Hát, én ezt még soha nem írtam le, és itt sem nevezek konkrét személyt. De én az életemért futok, ha két szóban össze akarom foglalni. Semmi dráma, ha több szóban akarom összefoglalni, akkor az egészségemért, a hosszabb aktív életemért, egyes betegségek elkerüléséért. Sokat olvastam arról, milyen jól hat a rendszeres kardiomozgás, a pulzus emeltebb szinten tartása (végülis a szív is egy izom, azt is edzzük, nem?) meg egyáltalán az általános fittebb állapot olyasmikre, amikre nem is gondolnánk, olyan betegségek elkerülésére.
    Van egy fontos személy az életemben, aki teljesen általánosan táplálkozik, dohányzik, érzékeny a stresszre és ehhez mérten túl sok van belőle neki, ötven feletti, pici túlsúlya is van, ez nem jellemző. De szürke a bőre, fakó és gyűrött, könnyen kerül depresszív állapotokba, szív- és érrendszeri betegségei vannak, nem energikus, és ráadásul mindenfélére esélye van, hogy örökölt. Motiválni is szeretném, hátha meglátja, hogy ez jó... és ha magamra gondolok, hát nem így szeretnék kinézni és érezni magamat az ő korában.

    És van három gyerekem. Három rém eleven fiam. Feltehetően lesz egy kupac rém eleven unokám. Túrázni, kirándulni, focizni akarok velük.

    Én ezért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a legjobb példa vagy már most a gyermekeidnek, a családodnak, a személynek.
      és a legjobb úton vagy, Timi és ehhez gratulálok!

      Törlés
  5. annyira jókat írtatok, csajok, most el kell rohanom, de este egyenként válaszolok. húh,de köszönöm nektek, ha tudnátok!

    VálaszTörlés
  6. Hogy miért futok... Az egészségemért.
    Nem vagyok dagadt (és személyes tapasztalat alapján TE sem), de van rajtam felesleg, ott ahol egy rendes asszonyon szokott lenni. A szakmám miatt rengeteget ülök egy helyben, melynek meg lett a következménye (hát, has, anyagcsere problémák). Sajnos tini koromban szétment mind a két térdem, tehát csak úgy nem ugorhatok bele akármibe. Még nincs gyerekem, de így nem is vállalnám, tehát nekiálltam rendbe rakni magam. A hát és anyagcsere problémák már sínen vannak, az úszógumin kell még nagyon sokat dolgozni. Szeretem olvasni a posztjaid, a "lökött" világnézeted (nehogy bántásnak vedd) és furcsán alátámasztott kitartásod. Szóval hajrá, az a Te utad, ami már mögötted van, az előtted lévők még választás kérdése...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az a döntés, hogy magunkért mi felelünk, és mi vagyunk felelősségre vonhatóak, az szerintem a legfontosabb az elkezdésben, minden másban is, a sportban is. és ez megvan nálad, tehát innentől csak előre lehet menni! szuper vagy :)

      (30 kiló, csak mondom)

      Törlés
  7. Mar nagyon regota erzem, hogy mozognom kell. Tul sokat ulok. Egyre tobb probelma jott elo: egyreszt tulsuly, masreszt magas vernyomas, harmadreszt allandoan faradtnak ereztem magam, a fittsegem felert egy lajhareval... Aztan elkezdtem izlelgetni, mi is lenne jo. Eleg sok mindent kiprobaltam, de vegul a futas mellett maradtam.
    Foleg meg gyorsan tulvagyok a mozgas reszen :) Aztan azert is, mert hasznal: mig minden mast csinaltam (volt, hogy minden nap rekaztam, beresalaxendraztam), megsem fogytam. A fittsegem nem sokat nott, es nem sokat valtoztam alakra sem... Kicsit izmosabb lettem, de nagyobb elvarasaim voltak egy ev torna utan.
    A futas jo. A futastol leizzadok. A futas utan jol erzem magam. Mellesleg az is jolesik, hogy megdicsernek, hogy milyen jol nezek ki. Most, hogy lement kb. 8-10 kilo januar ota: azert latszik rajtam. VEGRE :)) Az se mellekes, hogy siman felfutok a hatodikra (merthogy gyalog jarok fel a munkahelyemre, azam, lift nelkul is van elet :)), es kb. harom nagy levegovetel utan meg csak nem is eszlelheto, hogy lihegnek.
    Mellesleg a sok izzadas valoszinuleg tisztan tart, kevesebb mereganyag lehet bennem, nagyon reg volt, hogy utoljara beteg lettem volna.
    Jah, hozzatennem: az igazi futok valoszinuleg korberohognenek, elvegre az en futasom nem nagy valami: kb. 3 km-t futok, nem allok meg, es igyekszem minden nap menni. Utana meg picit setalok, az a levezetesem...
    Segitettem? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem keveset!
      sokan vagyunk így ezzel, egyszercsak rádöbbenünk, hogy nem úgy megy már, hoyg fújtatunk,lihegünk, hogy nehéz lehajolni, hogy fáj itt és fáj ott. nyilván egyszerűbb lenne nem eljutni eddig a pontig, és nyilván van ilyen ember is, DE nem ez a lényeg. hanem az, hogy a döbbenet után mit teszünk. félrenézünk vagy ahogy te tetted, váltunk. bizony, hoyg segített.
      kalapemelés!

      sokan futnak arrafelé, Helen?

      Törlés
    2. Igen, eleg sokan futnak errefele. Ha nem is velem, nem is akkor, nem is arrafele, de nagyon sokan jarnak edzoterembe, jarnak futni, bicajjal jarnak meloba... Es ami megdobbento: 80 evesen is ugy futnak fel a turautvonalakon, hogy csak pillogok! Remelem, en is igy leszek, ha szerencses leszek elegge, hogy megerjem azt a kort :)

      Törlés
  8. Miért? A minőségi életemért, a gyerekeimért, a férjemért, a munkámért. (Sorrendiség nélkül.) Nem vállalható számomra az, hogy nem bírom a fizikai terhelést (gyerekeim cipelése, utánuk rohangálás, lépcsőzés, kirándulás, otthoni teendők stb). Szeretnék kézzelfogható mintát adni a gyerekeimnek: igen anya sportos, anya fut, anya egészséges, anya bírja a tempót, anya fitt. Ugyanez fontos a férjemnek is persze. A munkám pedig irtó stresszes, pocsék testi-lelki erőnlét nélkül hamar kinyírna. Igen, nekem a fizikális erő kell a lelkihez is. És valamiért szentül hiszem, hogy a kardio-terhelés a legjobb nekem. Sokat harcolok magammal. Én is szeretem a fagyit, a rétest, nekem is fáj sokszor a talpam, a lábszáram, a csípőm... de egyre erősebb leszek, ha csinálom. Zaz! Ez a Te futóutad! Hajrá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. például az milyen fontos, hogy ezt is leírjátok, hoyg basszus, hát fáj. hát nehéz.hát elegem van belőle néha. és hoyg szeretem a rétest. és MINDEZEK ELLENÉRE ( ez a kedvencem) mégis csinálom, mert érzem, hoyg kell ez nekem és jó ez nekem.

      harcolunk és csináljuk. hajrá neked is! :)

      Törlés
  9. Azaz azt akartam írni, hogy "pocsék testi-lelki erőnlét" esetén hamar bedobnám a törülközőt. (Csak itt ugrál rajtam a kicsi fiam...)

    VálaszTörlés
  10. én nem futok, de ezt már mondtam, edzőterembe járok kardiózunk, combot/hasat erősítünk egy kolléganőmmel. az elején azért kezdtem el, mert évek óta nem sportoltam, éreztem, tudtam, h gyenge vagyok..és végre elszántam magam, h akkor most teszek ellene. munka előtt járunk, ehhez 5:30kor kelek..hát, nem esik jól, az elején egy-egy edzés után majd elaludtam napközben az irodában, este meg főleg, az izomlázról ne is beszéljünk...aztán jobb lett, már nem voltam fáradt napközben, elmúlt az izomláz.. de közben az egyik edző biztatott minket az órán, h kell vmi motiváció..hát én dögös akarok lenni bikiniben a nyáron, sohasem voltam elégedett a lábaimmal, akkor most az akarok lenni, legyen izmosabb kicsit, nem túlzottan, csak kicsit:)és tetszik ez érzés, h büszke vagyok magamra, h megint felkeltem, elmentem, megcsináltam, akár egyedül is, kolléganő nélkül, pedig aludhattam volna otthon még 1,5 órát..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem a futás a lényeg, hát tudod te azt jól, hanem, hogy mi motivál,amikor mozogsz. :)
      azért tudod, 5,30-korkelni, az nekem nagyon durván hangzik és nem merem végiggondolni azt a láncolt, hogy vajon én megtenném-e. de hála Istennek ez meg a te utad :DDD

      szerintem kell cél, amit látunk, és ha látod magad bikiniben, az igen-igen rendben van :)

      egyébként az érzést, hoyg tetszem magamnak, azt nagyon megértem. most arra gondolok,hogy iszonyat jól esik,hogy nem arra kell gondolnom, hogy jaj,ma is elbuktam, ma sem mentem, hanem arra, hogy fú,ma is megcsináltam,igenis.
      igenis felkeltél fél 6-kor. légy is büszke magadra!

      Törlés
    2. Hú én sok hosszú sötét esti futáson túl, azzal, hogy én ugyan fel nem kelek hajnalban... mégis kipróbáltam a hajnali futást, és beleszerettem így tavasszal. Mert a meleget nem jól bírom, és morfondíroztam, hogy nyáron este kilenckor is meleg lesz, csak reggel lesz friss levegő, ki kell próbálni. Hát ilyen csodákat még nem láttam, mint a futós hajnalokon. Fél hétre kell hazaérnem, mert akkor kell a páromnak munkába indulnia, ehhez képest igyekszem öt körül elindulni.

      Törlés
    3. ma erről beszéltünk a férjemmel, mert azt mondta, nekem a tél lesz a vízválasztó (irgalmatlan fázós vagyok), de mondtam, hogy sztem meg előbb a nyár. a húség.és szóba került a reggeli futás. hát necces... szép,de én el vagyok gémberedve és nyűgös vagyok reggelente. ja,később is. :D

      Törlés
    4. tényleg durva a koránkelés, de munka után nem lenne rá időm..reggel meg úgysincs más dolgom:))))
      a múltkor pont elgondolkodtam rajta, h oké h ezt így most csinálom, de akkor ezentúl ez mindig így lesz, állandóan korán fogok kelni???? de a mozgást most már megszerettem... egyébként tervben van, h eljárok futni, szabadban, majd ,megírom, h ha voltam:)

      Törlés
    5. Én, amikor elkezdtem futni épp nem dolgoztam, így általában délelőtt futottam egy kicsit a környékünkön és aztán délután is egy rövidet. Jobb dolgom úgysem volt. Aztán szerencsére jött egy jó munkalehetőség és az addig jól megszokott és bevált rendszer már nem volt használható. Választhattam, hogy vagy este megyek futni munka után, vagy reggel előtte. Nekem olyan a gyomrom, hogy az evés utáni 2 órában nem bírja a mozgással járó terhelést. Ülepednem kell, vagy nem is tudom... Olyankor úgy érzem, hogy minden amit megettem csak hánykolódik össze-vissza a hasamban és keresi a legrövidebb utat kifelé. Vagy le, vagy fel... :) Ha este 6 körül vacsorázok, akkor ezek szerint 8, fél 9 lehetne leghamarabb, amikor elindulok futni. Én olyankor már csak egy jó filmre vágyom és egy gyöngyöző hideg sörre. Szóval maradt a reggel, éhgyomorra. Másfél éve az a napi rutinom, hogy kelek 5 körül, összeszedem magam, iszom egy nagy pohár vizet, aztán indulok futni. Semmi más nem kell hozzá, csak az, hogy este 10-kor már ágyban legyek. Nekem ez bevált. Most tök jó, mert napkelte van, meg hűs reggeli levegő, meg nyulak, meg szarvasok. A nyár még jobb lesz, mert a nagy hőségben épp a nap legjobb időszaka a reggel a futáshoz. A tél kegyetlen. Reggel hideg van és sötét. Sötétben indulok és sötét van, mikor másfél óra múlva hazaérek. De szerencsére épp én is már nagyon rákattantam a futásra anno, mire bejött a tél. Szóval ez már így marad... Amúgy 1-2 hónap és új családtag érkezik a családunkba. Tisztában vagyok vele, hogy feje tetejére fog állni az életünk. És arra is kíváncsi leszek, hogy a napi futásos rutinomat mennyire fogja ez megváltoztatni... :)

      Törlés
    6. Zsolt, nekem te példakép vagy. nem azért, mert 5 körül kelsz, ez ennél korábbra datálódik, mikor olvastam rólad és tőled, de azért ez most megint megerősített ebben, én nem is hiszem el, hogy töksötétben lehet futni. hogy képes az ember felkelni és elindulni. és ne keveset futni. OMG. megint piros pont neked :)

      új családtag? és ezt így a sorok között mondod? háromszoros hurrá!!!!! elsőnek új? fúdekirály.

      Törlés
    7. Csilla, azért van ott is kattanás rendesen,úgy látom. :D én azt hiszem, erre képtelen vagyok, munka előtt mozogni, az nekem nem megy, Zsolt is ezt mondja, na de hát na.

      persze, hoyg a dögmeleg nyárban mi lesz, elképzelni sem tudom. :(

      Törlés
    8. amikor egyszer már volt nyár az idén, pár napig, akkor üveg mögött, nappal szemben nyomtuk a futópadon, az edző nevetett, h hahah még barnultok is..inkább csak majd' megdöglöttünk a melegtől..
      nyáron tényleg az lesz a baj, h este is meleg lesz, csak hajnalban lesz futóidő:) de meg lehet szokni a koránkelést, tényleg:)

      Törlés
    9. na, ez abban hülyeség, hogy barnulás, így ugyanis nem lehet, ellenben fogyni nagyon lehet, üvegházhatás.
      viszont a nyár az húzós lesz, kénytelen leszek erőfeszítéseket tenni magam is, előre félek, :(

      Törlés
  11. Én 30 évesen, mérsékelten túlsúlyos állapotban döbbentem rá, hogy tennem kell valamit, ha nem akarok kövér, mozgáskorlátozott, esetleg csontritkulásos öregasszony lenni. Nem volt körülöttem senki, aki inspirációul szolgálhatott volna, internet meg nemigen volt még akkortájt, így aztán rendesen meg kellett küzdenem magammal:) 5 kilométerre küzdöttem fel magam, ma 5600 méteres köröm van. Időközben volt aerobic, spinning, meg több költözés, és a legutóbbi ilyen miatt most már kevésbé tudok bejutni edzőterembe, így aztán marad a jó öreg futás. Most már télen is, ha nincs ítéletidő, mivel a környezet tökéletes hozzá, külterület, faluszéle. Talán jó lenne egyszer egy futópad, hogy az időjáráson ne múljon (az is van, hogy ha szárazság van, az autók teleporolják a fejemet a földúton), de mindig vannak fontosabb vennivalók ;)
    A motiváció ma is változatlan, maradjunk minél tovább fittek és egészségesek, és még véletlenül se nézzünk ki annyinak, amennyi...
    Időnként persze bekavar valamelyik ízület, akkor szünet, vagy talaj a polifoamon, ami közel sem olyan kellemes, mint tömény orgona-, bodza-, akác- vagy hársfaillatban futkorászni.
    Szóval vérbeli self-made amatőr vagyok, aki soha nem csatlakozott semmiféle futóközösséghez (virtuálisan se, hát nem vagyok egy csapatjátékos), és meglehetősen rendszertelen is vagyok, de így is működik a rendszer...bár az is igaz, hogy mind a mai napig az benne a legjobb, mikor abbahagyom ;)
    És nagyon örülök, hogy elkezdted, és hogy lassan ráérzel az ízére te is. Itt szurkolok neked, legtöbbször hang nélkül, de napi olvasmány lett ez is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szaberka, mennyivel jobb vagy nálam. de komolyan. én,azt hiszem, nem lennék képes magamban csinálni ezt,nekem kell a biztatás, az utánaolvasás, a virtuális közösség, a segítség,a támogatás és hát kell a példa is. sokkal erősebb vagy nálam, most aztán végképp nézek. húh.

      Törlés
    2. jaj, dehogy vagyok jobb, csak nagyon félek az öregségtől!

      Törlés
  12. Fogyni akartam, és elkezdtem gyalogolni. Minden reggel 3,5 km-t a munkahelyemre.
    Aztán elmerészkedtem egy edzőterembe, ahol rákaptam az ellipszistrénerre. Aztán azon kaptam magam, hogy fogytam 22 kilót (van még ott, ahonnan az lement mondjuk...), és az ellipszisről a futópadra váltottam. És úgy maradtam.
    Szeretem. Bénán, sokat belegyaloglva, vánszorgó kocogással, First 5k-s edzéstervvel, egyperces intervallokkal, de szeretem.
    És azért, mert úgy tűnik, ez az az edzésforma, amiben képes vagyok fejlődni, jól érezni magam.

    És egy 3 km-es belesétálós után, amikor megállok nyújtani, és csend van a templomkertben, de CSEND, és a fejemben is ugyanez a CSEND van, akkor minden pillanat és térdfájás megéri.
    T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez meg itt azért fontos, mert írtál a lelki összetevőről is, a csendről. kinek éppen mi, de ez nagyon erős motiváció és nagyon szükséges is. jó, hogy mondtad!

      és hát fejlődés itt is van rendesen, a honnan - hová nagyon erős nálad is, remélem, büszke vagy te is magadra, mert itt most legyetek nagyon azok mind, lányok.

      én meg hát: nagyon köszönöm, hogy megosztottátok velem, hihetetlen inspiratív volt olvasni!

      Törlés
  13. Annyira jó ez a blog, és annyira jó ez a bejegyzés. Minden kommentből egy kicsit én is merítek, és ezt köszönöm.Én 18 éves koromig atletizáltam (nem voltam kiemelkedő, de a csapat,nagyon jó volt, elfogadtak, pedig a leglassúbb voltam a csapatban). Mindig mondta az edzőm, ne hagyjam abba mert nagyon hízékony vagyok. Eltelt 22 év mozgás nélkül, és 40 évesen borzasztó túlsúllyal megijedtem. Tavaly elhatároztam , hogy elég. 1 éve futok, nem sokat, de rendszeresen. 5 km a cél, most 3 km-nél tartok és -20 kg-nál. Sokszor nehéz elindulni, de azt az érzést, hogy megcsináltam nagyon szeretem. Sose éreztem magam ilyen jól, bírom a munkát, gyerekeket, és sokkal magabiztosabb lettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát Anna, ezt én soha nem gondoltam volna. hogy másnak is jó ez a blog. igaziból magamnak kezdtem el, hogy dokumentálom a honnan hovát és milyen jó lesz majd évek múlva (remélem,már fél év múlva is) visszaolvasni, még majd nevethetek is magamon, az pedig sosem rossz, ugye
      ha neked így is jó,hát az szuper :D

      a 3km, az számomra érthetetlen táv, hogy a frászban lehet 3 km-t futni, most komolyan, még egyet sem tudok egyben :D
      az érzést, azt ismerem, az mindent visz nála is, ezért szoktam azt mondani, hogy bár futni még nem szeretek,a járulékos érzést, hú, azt naygon az király.

      hajrá, Anna!

      Törlés
    2. "Lámpaoszloptól lámpaoszlopig" kezdtem, több mint 90 kg-val, sötétben. Mindig azon agyaltam, hogy az utcán, a csukott ablakokon keresztül is mindenki hallja ahogy zihálok, nem kapok levegőt, készülök meghalni. Szerintem a rendszeresség a kulcsa mindennek és jönnek a kilóméterek. (Na azért maratonra nem készülök)

      Törlés
    3. megerősítő komment volt,köszönöm, Anna. és igazad lehet, a rendszeresség. hajrá neked is, nekem is!

      Törlés
  14. A reggeli futassal az a gondom, hogy barmi, amit delelott csinalok, es pulzusemelkedessel jar, az ajulas kozeli allapothoz vezet :S Leesik a vernyomasom, elsotedik a vilag, es utana eleg sok ido kell, hogy magamhoz terjek. Pedig milyen jo lenne mar kora reggel tullenni az izzadason, es buszken nezni a tukorbe, hogy ma is tettem valamit az egeszsegemert :)
    Szerintetek van erre valami mod, hogy ezt a "gyengeseget" legyozzem? Sajna akkor is igy van, ha eszek elotte... Nem tudom, mi lehet az oka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na,majd jól megkérdezzük itt, feltesszük a kérdést! én egyszer voltam reggel, hát az valami tragikus volt. ájuldoztam úgy, ahoyg mondod :( mondjuk, ha ettem volna valamit? :(

      Törlés
    2. Igen, lehet, hogy egy banán, müzliszelet vagy valami könnyű jó lenne előtte. Nem tudom, mert nekem nincs ilyen gondom, de verseny előttre ezt mondják.

      Törlés
    3. és nem verseny előtt? hanem csak úgy? nasiként? :)))

      Törlés
    4. Reggel megiszod a kávét, és utána mész futni. Rövid távokat simán meg lehet így csinálni. Igazából szerintem 10 km-ig egy kávé meg müzli szelettel le lehet tudni. :)

      Törlés
    5. öööööööööö.... igyekszem,igyekszem. a hőség miatt kénytelen leszek..

      Törlés
    6. jah! ezt nem nekem írtad,hanem helen-nek! ah, megnyugodtam :)

      Törlés
    7. Ebbol is latszik: nem vagyunk egyformak. Nekem nem megy, akkor se, ha este mar siman birom. Kave es reggeli utan se megy delelott...

      Törlés
    8. ha nem megy, hát nem megy.megvan a te működésed, te ismered, úgy megy ahogy neked jó és ez a lényeg, vagyis, hoyg tudd, hogy neked hogy jó. és JÓ!;)

      Törlés
  15. Írtam neked e-mailt ez ügyben, nem tudom, megkaptad-e, mert tegnap vacakolt a netem.

    VálaszTörlés
  16. Dejó hogy idetaláltam.
    Nekem panaszra igazán nincs okom, csak 5 kiló van rajtam ami nem kellene. Szülés után maradt 3, előtte meg feljött vagy 2.
    De van egy gerincsérvem, ami időnként kiújul és a dokim mivel cseszeget folyton? Nem a gyerekkel meg a kuytával sétálástól lesz megint erős a hátam (15 évvel ezelőttig aktívan sportoltam, majd jött sok év sok ülőmunkával.
    Szóval holnap kezdem - kezdünk, mert férj is jün. Vagy inkább én megyek vele- ő legalább futott rendszeresen régebben, nekem ez tökúj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szíve szerint mondanám, hoyg 5 kiló nem kiló, másrészt pontosan tudom, hoyg nem ezen múlik, nem a kiló mennyiségén. nekünk , túlsúlyosoknak nehezebb, de ettől még mkinek nehéz elkezdeni. Borsmenta,hajrá, gyerünk, előre fel, győzni kell!

      majd meséld már el, hoyg és mint oké?

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)