2013. augusztus 23., péntek

az első örökre megmarad


Röviden úgy tudnám összefoglalni a tegnapi NKE-s szigetkört, hogy a híd túl messze van*. Mindkettő.


 Hosszabban meg úgy, hogy ha még soha nem futottad körbe a szigetet, akkor érdemes az Árpád-híd felől a városba érkezni, majd naponta többször átmenni a Margit-hídon, minden alkalommal a villamos ablakára tapasztott szemekkel, hogy egész nap aggódj, nemtudomkörbefutni, nemtudomkörbefutni, végül ne hagyd ki a gyalogos érkezést sem, hogy lásd, a sziget még reggel óta is nőtt. Hosszában.

Hatkor kezdődik a Dagadt Köcsögök Nagy Közös Edzése, én korábban érkeztem, mert öltözőt akartam bérelni, bár mint utólag kiderült, erre  (természetesen ) semmi szükség nem volt. Állati szerencsém volt, mert az öltözőt éppen akkor hagyták el a cuki, fiatal, bombatestű lányok, így senki nem volt tanúja az átöltözésemnek, így nem generálódott újabb szorongás. 

Elég sokan összejöttünk, bár nekem nincs összehasonlítási alapom, mindenesetre úgy éreztem, vagyunk elegen,  és csak reméltem, hogy a közös edzés nem azt takarja, hogy nekem együtt kell futnom mással, pláne, hogy mindenkivel, mert azt én annyira** nem preferálom. Meg lehet nyugodni, nem. Szépen mindenkit előreengedtem, menjetek csak, fussatok csak, én majd a legvégén, de Evi nem hagyott el és velem jött. Mondott valamit valami izomlázról, meg hogy 1 km után ő visszafordul, de ez csak 4,5 km-nél jutott eszébe és hát én ugyan mondtam, hogy forduljon vissza, de akkor meg már nem akart. Valamiért.

Induláskor nem találtam a runkeeper-t a telefonomon, szerintem ideges voltam, de nem baj, van másik, sőt, másikak, most az endomondo került főszerepbe, ami azért tetszett nagyon, mert kiírta, hoyg 1 liter vizet ontottam a környezetemben lévő flórára és faunára és igen, így éreztem én is.

Na, most még az is volt, hoyg beszélgetni kellett és mondhatnám, hogy azért, hogy eltereljem Evi figyelmét az izomlázáról, de nem vagyok én olyan hős vitéz, hogy másnak segítsek, mikor nekem is rohadt nehéz, szóval a beszélgetés belső, jóleső kényszer volt, két nő kocorászott és beszélgetett, bár főleg ő, valljuk be. Úgy történt, hogy a táv növekedésével fordítottan arányosan csökkent a kényszerem a válaszadásra, a sziget kezdő oldalán még kérdeztem is, meg válaszoltam is, úgy érezhettem, hogy abszolút partiban vagyok, hát megy ez nekem,  a másik oldalán már csak egyszavas válaszokat adtam (igen, nem, sajnos, de főképpen az aha játszott, az olyan kilégzéssel kicsúsztatott válasz, még éppen belefért), hogy a vége felé már ennyit sem, ott  mondta a társam, hogy na, akkor mostantól ő hosszabb sztorikat mesél, én meg majd hallgatom.
Végülis egyben lefutottuk a szigetkört, nekem a pulzusom 160 körül, Evinek viszont (beszéddel együtt) 150 alatt, egyszer majd én is szeretnék Evi lenni. 

Futás közben egyszer csak valaki rám köszönt, nem tudok másra gondolni, mint hogy a fenekem alapján ismert meg Anikó, ez milyen durva, nem?, futsz gyanútlanul és egy wampos társad rád köszön. Azt hiszem, társalogni akart, de én meg nem nagyon, mert ez már a sziget másik oldalán volt.. De aranyos volt, utána  megkeresett. Evi szerint engem mindenki ismer, pedig én direkt nem neves pólót rendeltem, még csak az kellene, hogy aki a fenekemről nem ismer meg, az a pólóm hátulján olvashassa, hoyg én én vagyok.  Nem kell az egész városnak nevetni, elég ha a felet teszi.

A legvégén még az történt, hoyg egyszerűen nem vettem észre, hoyg nem öltöztem át (érdemes volt szekrényt bérelnem), szerintem elfáradtam, vagy a társaság terelte el a figyelmem, nem tudom, de a testhez tapadó nacimban és a fenekemről állandóan felcsúszó DK-s pólómban (és még vagy három táskával) battyogtam át a hídon, csak amikor a férjem azt mondta a parkolóban, hogy áh, teljes menetfelszerelésben, akkor döbbentem rá, hoyg basszus, nem otthon vagy, ahol a földeken legfeljebb kisrókát örvendeztetsz meg az outfit-eddel, szóval, falusi lány esete a anyagvárosban***.

így beszéljek közben, hogy ilyen idő lesz

(állítólag nem mindig derül ki a bejegyzéseimből, hogy jó volt-e vagy sem az adott alkalom, én ezt nem hiszem, hoyg így van, de akkor összefoglalom az egyértelműség kedvéért: baromi jól éreztem magam a többiekkel. viszont nem ígérem, hogy a szarkazmusomat mindig megmagyarázom****)

* könyv és film

** egyáltalán nem

*** na jó, mi Pestről költöztünk ki egy faluba, de az már nem most volt, az idő nyomott hagyott a memórialemezen

****  nem DK-stól jött a levél


 

16 megjegyzés :

  1. Hát Zazi, ezen a beszámolódon is jókat kuncorásztam magamban, meg közben egy kicsit irigykedtem is a teljesítményért! Azért egy szigetkört én is szívesen lekocognék, önmagáért is, aztán meg azért, hogy egy kicsit Pesten (Budán, vagy a kettő közt) lehessek, aztán spuri haza, hogy irigykedhessenek rám a kellemes kis Balaton parti futkározásomért!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, azért én bármikor irigy tudok lenni, Balaton melletti futásért, bármikor! két hét és megyünk mi is megint, de az, h valaki mindig, hát tudod ;)

      Törlés
  2. Jó vagy :)))
    Én meg irigy.
    De most, hogy mondod, ma felrakom a mérőt, kíváncsi vagyok, most már enged-e futni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pulzus. Az akart belepofázni a dolgomba, aztán jól nem hagytam neki. de ma megkérdezem újra a véleményét.

      Törlés
  3. Válaszok
    1. áh, fenét, de azért csak körbementem! holnap majd itthon jobbat remélek, jobb idővel való futást

      Törlés
  4. Akkor azért voltál este olyan fura öltözékben - még gondoltam is, hogy így Pesten?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nem így mentem el, remélem, nem gondoltad...

      Törlés
  5. "soha nem felejtem el az elsőt" :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az első szerelem, az első éjszaka, az első szigetkör. emlékezni fogok rá biztosan :)

      Törlés
  6. Megnyugodhatsz, nem csak te nem szeretsz futás közben beszélni...sőt, én még edzeni is egyedül....annak ellenére, hogy szófosásom van egyébként!!!
    Evi meg olyan, hogy csak jókedve van tőle az embernek :)
    Az hogy hogy nézel ki futás közben meg szerintem nem kéne vele foglalkoznod! Láttál a Starbucksban, akkora a hátsóm, hogy beterítek vele egy plazmatévét....pont nem érdekel ki mit gondol...imádni kell futni...ennyi.
    Az első szigetkörömet, megsúgom Neked.....sötétben tettem meg....csak a hajléktalanok voltak szerintem ott....akik nem tudták, miért reng a Föld....

    Hajrá!!!! Jó lesz ez!!! Ajánlom, hogy konzultálj Balázzsal....pár hét és átlendít a holtponton!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lükevagy, milyen fenék??
      Balázsnak ma írok, már a férjemnek is említettem, támogatja ő is. örök hálám érte :)
      csak az az érzésem, hoyg mogorvának tartanak, ha nem beszélgetek, azt meg nem szeretném, meg hát a témák is olyanok voltak, amelyekhez hozzá kellett szólni, Evivel nem volt nehéz bezsélgetni :D

      Törlés
  7. http://modoros.blog.hu/2013/05/25/a_szigetkor_803#more5317908

    ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amikor ezt a megjelenés idejében olvastam, belinkeltem a DK-ba és mondtam, hogy na, majd ha lefutom, legyen nyugodt a blogszerző, hogy úgy kiposztolom, de úgy. és ki is! ;)

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)