2013. augusztus 3., szombat

mire kimondtam volna az igen-t

Mindeközben én tegnap bekaptam egy vírust vagy gyomorrontást, esetleg zusammen, így a mai futás prolongálva lett, arra viszont tökéletes volt, hogy átgondoljam a tervem és másképpen határozzak.

Szóval, azt találtam ki először, hogy majd én csinálok magamnak edzéstervet, ami pedig így hangzik: fuss, ahoyg jólesik. És néha még egy kicsivel többet is. Most, hogy talán már tudok 6 -7 km-t kocorászni, teljesen elérhető közelségbe került a havi 100 km-es táv teljesítése, hiszen ez 4 hetet figyelembe véve hetente 25 km-t jelent, az pedig a heti 4 futásra elosztva átlag 6,25km-t. Szerintem ez teljesíthető. Nem mondom, hogy nem kenegetnek hájjal, miközben ezt írom.

Csakhogy. Kell ez nekem? Mármint a sok futás kell, az már nem is kérdés, de az, hogy kell-e 100-asnak lennem, az felveti azt a kérdést, hogy nem esem-e bele a kilométerek hajszolásába. Természetesen szeretném én azt elérni, hogy hetente fussak 100 km-t (muhaha), vagy akármennyit, de nem kellene-e józanabbnak lennem?  Gyakorlatilag most kezdtem, van jelentős túlsúlyom és van két olyan térdem, amelyek egyszer használatosak, ha elcseszem őket, többet soha vissza nem térnek eredeti állapotukban. Éppen tegnap figyelmeztetett egy kedves csoporttársam, hogy azért ügyeljek a táv növelésére, egyik hónapról a másikra ne akarjak +  40 %-ot ugrani, bármennyire is jólesik a tudat, hogy na, milyen frankó csaj vagyok*.
Igazából én nem tudom, erre mi a szokásos válasz, mennyivel lehet növelni  az adagokat? Mondjuk, hónapról hónapra? Túlsúllyal?  De rendessel ám...

Júniusban 45 km-t futottam, júliusban pedig 66 km-t, de azt hiszem, itt az utolsó napok dobták meg a számlálót, amikor kiderült, hogy 6 - 7 km is jöhet. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy elragadott a hév (de csak kis időre!) és úgy éreztem, hogy én már bármit. Hajlamos vagyok ennek gondolására, szerencsére átmeneti állapot, lenyugszom, majd ezzel a higgadással egyidejűleg át is esem a ló másik oldalára, hogy én semmit.

Száz km-nek szónak is egy a vége, nem akarnék rágörcsölni erre, terveim szerint a heti 3 futást 4-re  cserélem, s nagyjából 6 km-eket szeretnék kocogni, ill. az egyik alkalmat szeretném rövidebb, ám intenzívebb tempójú szakaszra váltani, úgy képzelem, hogy előbb nekifutok egy 2 km-es szakasznak, ahol cél, hogy 8 perc /km alá menjek, majd ha ez megvan, akkor 100 méterekkel nyújtom a szakaszt, hogy egyben legyen egy 3 km-es olyan etapom, ami már hellyel-közel vállalható idővel megy.  Egyszer olvastam valami versenyről, hogy 7, 20-as a záróbusz, nnna, az még most is mission impossible-nek  tekinthető.

Szóval, az a helyzet, hogy józan és megfontolt vagyok, van egy ilyen oldalam is, néha előveszem, leporolom, megnézem vele magam a tükörben, s úgy döntök, többször kellene használnom, hiszen olyan jól áll. Ez a józanság azonban nem jelentkezett akkor, amikor úgy döntöttem, a hónapról hónapra lefényképezett változásaimat közzéteszem. Nem ma, hanem a köv. hét elején.




* utóbbit én teszem hozzá

5 megjegyzés :

  1. Szerintem mindig annyit fuss, amennyi jólesik :) Én mostanában kevesebbet futok, mint amennyi jólesne, mert egyszerűen a nyár, a gyerekek és a programok miatt nem jön össze annyi. Heti 20-25 lenne a jóleső nekem is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindjárt vége ennek a nyárnak, s bár nem írtad hozzá, én ne hagynám ki azt sem, hogy 40 fokos hőségek vannak. :(

      Törlés
  2. Zazi, én azt mondom óvatosan.
    Nem kell semmit elsietni, érdemes minden apró lépést kiélvezni.
    Ambíciózus terv, de én a kilométerek hajszolásával ellentétben még mindig azt javasolnám, hogy inkább csak igyekezz élvezni a futást. Persze tudom én, hogy akármit is mondunk neked, úgyis bele fogsz ebbe vágni.
    De ha 2 hét után úgy érzed, hogy sok ez, akkor mérlegelés nélkül hagyd ezt a kísérletet és add alább. Nem éri meg csak azért kipipálni a havi százast, hogy aztán utána kicsit besokallj és elmenjen a kedved.
    Amikor elkezdtem futni, én is egy határozott céllal vágtam neki. A maraton lebegett a szemeim előtt, gyerekkori vágyam ez. Kicsit több, mint 2 év alatt kb. 3000 km-t tettem a lábaimba, manapság havi 2-3 20 km feletti futást csinálok, de még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok elég erős hozzá, így a határozott tervem ellenére, úgy érzem a maratonba még idén sem vágok bele. Közben azért próbálom élvezni az oda vezető utat.
    Szóval én úgy vagyok ezzel, hogy nem 'bakancslistás' futó szeretnék lenni. Nem olyan, aki hajt egy célra, kipipálja, aztán vége.
    Mert OK megcsinálod, az nem kétséges, van benned ennyi erő. De az biztos, hogy nagyon kemény lesz. Vagy sokkal erősebben jössz ki belőle a végén, vagy úgy, hogy egy darabig egyáltalán nem lesz kedved futni. És ettől féltelek én téged.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ugye?? pont ezt mondom én is.tegnap még olyan jól hangzott, óh, teljesíthető,óh, szuper, óh, százat? én? - ma az van, hogy óh, de nagy hülye vagyok én.

      sokkal jobban szeretném szimplán élvezni a futást, szimplán javulni egy kicsit,lépésről lépésre haladni, nem bakugrásokkal.

      köszönöm,megerősítettél!

      Törlés
    2. Zsolt minden szava aranyat ér. Nekem idei őszi célom a félmaraton, és nem és nem állok kötélnek, amikor a barátom rá akar beszélni, hogy inkább 30 km-t fussak. Pedig tudom, hogy képes lennék rá, erős vagyok és megy a futás, de én ki akarom élvezni minden állomását. Most legyen meg a félmaraton, aztán jövőre a 30 meg a Balboa-kör, aztán következő éveben talán nekivágok a maratonnak.... Vagy nem, és maradok a tizenkilométereknél vagy a félmaratonoknál, ki tudja. De maradjon meg mindig-mindig a futás öröme, legyen a mindennapjaim része - mindegy, mennyit tudok futni havonta.

      Törlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)