2013. augusztus 29., csütörtök

ha kedd, akkor ez Belgium*

Ha szerda, akkor meg futás.


Én sokat szoktam azon gondolkodni, mert az elmélet és a töprengés nekem még mindig jobban fekszik, mint a fizikai test mozgatása, hogy mennyire változott meg a futástól az életem és azt kell mondjam, hogy eléggé, de azt is kell mondjam, hogy nem nagyon. Az ambivalencia feloldásához ismerni kell engem, de igazán ám, tudni kell, hogy van bennem egy nem túl szerencsés kettősség,  melyről papírom is van (sárga), és ami alapvetően befolyásolja az életem.

Egyrészről rengeteget változtam, hiszen képes vagyok erőfeszítéseket tenni, méghozzá olyan területen, amely távol áll tőlem, tehát nem arról van szó, hogy képes vagyok-e marketing szigorlatra 5 nap alatt felkészülni (igen, sőt), képes vagyok-e Stockholmban angol nyelven megtanulni egy multinacionális cég honlapjának készítését (igen), vagy sorolhatnám tovább**, tehát nem erről van szó, hanem egy olyan területen tett erőfeszítésről, amely számomra szűz és ismeretlen és még berzenkedem is*** és így aztán fogalmam sincs, hogy ez nekem jó lesz? tudok rajta haladni? bírom? akarom? tetszeni fog? minek? Egyébként sem vagyok az a kimondottan erőfeszítős típus, lusta vagyok és gyenge és legszívesebben heverésznék egész nap a nyugágyban és olvasgatnék, hogy időnként erőt vegyek magamon és a Naptól felhevült testemet a fekhelytől elszakítva a medencében keressek felfrissülést. Jó, hát érzem én, hogy ez ciki, de mondom, lusta vagyok, de az is lehet, hogy mindez múlt idő, már nem vagyok lusta, már mozgok és csinálom és akarom és igen, egészen nyíltan képes vagyok bevallani, hoyg tetszik. A múltkor egy ismerős azt mondta, hogy rajongva beszélek a futásról, ezt adjátok össze, ezt észre sem vettem. Tehát feszítem a fizikai erőm, sosem gondoltam volna, igen, elég sokat változott az életem.

Másrészről viszont mégsem változott az életem (a belső életem, teszem hozzá), mert van bennem egy kis elszántság, nem mondom, hoyg sok (sajnos), de ahogy egy másik ismerős (sztem kicsit rosszmájúan, de lehet, hogy tévedek) írta, volt a fényképezés, abba ugyanezzel az elánnal vetette bele magam, de volt a mániákus befőzés is, na, nagy cucc, most itt a futás. Ez szerintem frusztráló és meg is haragudtam, mert ki szereti, ha szembesítik viselt dolgaival, de azért na! Részben van csak igaza. Igen, ha elkezdek valamit, belevetem magam, szeretem jól csinálni a dolgokat, szeretem, ha nem pusztán marginálisan érintem az adott témát, hanem rendesen, elvégre azért is érdekel, nem?  Előfordul, hoyg valamit ejtek, de az csak azért, mert menetközben kiderül, hogy mégsem az én terepem, ilyen van,  az önként vállalt, ám felesleges tehertől elég gyorsan megszabadulok (a futás ebben azért különleges, mert önként vállalt, nehézkesen induló és nehézkesen folytatódó, ámde nem felesleges és nem teher). Amit viszont, az rendesen, így aztán nem történt nagy változás az életemben, így értem a statikus voltot.

Azt, sajnos, nem állíthatom, hogy az adott területen végzett munka mindig tökéletes, és nincs nála szebb és jobb, azt azonban igen, hogy én a legtöbbet teszem meg a cél érdekében, s mondom ezt akkor is, ha esetenként ez sem kívülről, sem belülről nem így tűnik.

(Mindazonáltal szeretném elmondani, hogy a befőzés is megmaradt, és a fényképezés is megmaradt,  meg egy csomó minden megmaradt, nyilván egy újabb szereplő bevonásával a főszereplők játékideje csökken, de ez tök természetes. És még dolgozom is.)


Végezetül elmondanám, hogy "ha szerda, akkor futás" jegyében tegnap 5 km-t futottam 8, 49 perc / km átlaggal és akkor ez rímel a fent írtakra, hogy nem tökéletes, de megteszem a tőlem telhető legtöbbet, ez ugyanis nekem perpill a végsebességem, ez van, majd lesz jobb is.


ez pedig a kert, ahol nem futok, ellenben fényképezek



* film

** iszonyatos kétségekkel, rohadt nagy szorongásokkal, álmatlan éjszakákkal, satöbbi, ezt azért hozzáteszem

*** minden terület új és szűz és berzenkedéssel tölt el, ezt itt most leszögezném

 

7 megjegyzés :

  1. Én történetesen ezért és így szeretlek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. esetedben azt mondom, pedig ritkán mondok ilyet, gyakorlatilag soha, hogy te mindenhogy szeretnél engem, azt hiszem.
      és ezt én ritkán érzem,úgy is kezelem...

      Törlés
  2. Zazi, ez így kerek- mármint nem úgy :)
    Hajrá Zazi

    VálaszTörlés
  3. Akkor én itt most elmesélem, hogy most készülök a 2. "futás edzés"-emre, (azért csak idézőjel, mert azt futásnak nevezni egyenlőre nagyképű lenne), viszont a te (remélem szabad tegezni) példád miatt kezdtem el. Remélem nem veszed sértésnek, de azt éreztem hogy ha neked megy akkor nekem miért ne menne. Vettem cipőt és belevágtam. Eddig 1x voltam ma jön a 2. menet akarom csinálni, meglátjuk meddig. Az ember belevág dolgokba, aztán vagy be jön vagy nem, de legalább próbálkozik valamivel, és közben példát mutat. Példát, hogy az ember maga választhatja meg mit tesz, és nem az számít mások mit gondolnak (miszerint: Te futni? Ugyan már...) Szóval hajrá csak így tovább. Remélem világos mit akartam írni, nehéz fogalmazni ha az emberen egy 3,5 hónapos ugrál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek a blognak éppen ez a lényege, hogy ha nekem megy,másnak is megy, sőt és ettől nekem most nagyon - nagyon jó lett,hogy ezt írtad! oh, yes!

      mondani sokfélét mondanak, de senkivel ne törődj, csak magaddal, csak, csak, csak. és gyere, meséld el, hogy milyen volt!

      Törlés
  4. Kevés olyan ember van, akinek MEGADATIK hogy egyetlen dolog lekösse annyira a figyelmét, hogy pl hobbijának tudja tekinteni egész életében.
    Nem akarok megsérteni senkit, de szerintem akinek gondot okoz hogy a dolgok változnak amire az ember a időt/energiát szán annak még sosem ragadta meg a figyelmét igazán semmi. És az nagyon szomorú, mert attól nagyon egyhangú tud lenni az élet.

    VálaszTörlés
  5. De amikor mások mondanak valamit...., akkor nekem sírni....:( (Andinra hangolva)

    Én is futottam párszor, nőtt is izom rajtam, de mivel zsír maradt ezért kerület nőtt a combon, szakadt a nadrág és nem varrásnál. Szerencsére csak itthon, de akkor is...vicces is lehetne, ha nem kellne menni venni másikat. Azt az érzést pedig te is ismered.

    VálaszTörlés

szeretem, ha van visszajelzés ;)